Napjaink csekély ellenzéki politikai mozgástere nem csupán hátrány, de lehetőség is, méghozzá az alapvető társadalmi igazságosságra vonatkozó kérdések – rendszerváltás óta elmaradt – megvitatására.
A Fidesz állóháborúja töretlenül folytatódik, s ez közvetlen negatív következményein túl pusztító hatással van a demokratikus állampolgári szocializációra is.
Az előttünk álló tüntetések egyszerre rejtik magukban a protestmozgalom bázisának kiszélesítését és az orbáni konszolidáció sikerét, ennek megfelelően tétjük nagyobb, mint első ránézésre gondolnánk.
A jelenleg is formálódó ellenzéki pártoknak az „összefogás” előtt identitásukat kell megtalálniuk, ami egyszerre rejt magában csapdákat és lehetőségeket.
A Fidesz–KDNP politikája 2012 januárjában összeomlani látszik, egy esetleges elhúzódó végjátékért mindannyian nagy árat fizetünk. Lehet, hogy előrehozott választás a megoldás?
A kormány IMF-fel kapcsolatos hintapolitikája mély politikai krízis jele. A demokratikus intézményrendszer nagy próbája, hogy az ország képes lesz-e kijutni a válságból.
Az IMF-hez való visszatérés bejelentése óta a kormányzati kommunikáció végzetesen letért a racionalitás útjáról, ami az előző kormányéhoz hasonló legitimációs válsághoz vezethet.
Az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoport tüntetéssorozata karakteres protestmozgalommá nőtte ki magát. Korántsem világos ugyanakkor, hogy megmarad-e annak.
Miközben a kormány az állampolgárok bizalmára és az abból táplálkozó fogyasztásnövekedésre alapozza gazdaságpolitikáját, intézkedéseivel éppen ezek ellen hat.
A nyilvánosságra került dokumentumok szétfeszítik a sajtó műfaji kereteit. Értelmezésük újszerű kihívásokat és lehetőségeket rejt magában. Szokatlan perspektívából láthatjuk önmagunkat.
