A miniszterelnök a demokrácia alternatívájának bevezetésére vonatkozó nyilatkozatával megemelte a tétet: a kérdés immáron az, hogy értjük-e, és ragaszkodunk-e a demokráciához.
A magyar háztartások európai átlagot alulmúló összeget tudnak nyaralásra fordítani. Kérdés: milyen tágabb társadalmi összefüggésekbe ágyazódik, ez az első látásra nem túl jelentős adat?
Napjaink csekély ellenzéki politikai mozgástere nem csupán hátrány, de lehetőség is, méghozzá az alapvető társadalmi igazságosságra vonatkozó kérdések – rendszerváltás óta elmaradt – megvitatására.
A Fidesz állóháborúja töretlenül folytatódik, s ez közvetlen negatív következményein túl pusztító hatással van a demokratikus állampolgári szocializációra is.
Az előttünk álló tüntetések egyszerre rejtik magukban a protestmozgalom bázisának kiszélesítését és az orbáni konszolidáció sikerét, ennek megfelelően tétjük nagyobb, mint első ránézésre gondolnánk.
A jelenleg is formálódó ellenzéki pártoknak az „összefogás” előtt identitásukat kell megtalálniuk, ami egyszerre rejt magában csapdákat és lehetőségeket.
A Fidesz–KDNP politikája 2012 januárjában összeomlani látszik, egy esetleges elhúzódó végjátékért mindannyian nagy árat fizetünk. Lehet, hogy előrehozott választás a megoldás?
A kormány IMF-fel kapcsolatos hintapolitikája mély politikai krízis jele. A demokratikus intézményrendszer nagy próbája, hogy az ország képes lesz-e kijutni a válságból.
Az IMF-hez való visszatérés bejelentése óta a kormányzati kommunikáció végzetesen letért a racionalitás útjáról, ami az előző kormányéhoz hasonló legitimációs válsághoz vezethet.
