Cikkek

Reggel hét előtt tíz perccel sorban állunk egy Közért pénztárában. Valójában már rég nem Közért a bolt neve. De mégis ez a szó jut eszembe. „Megyek a Közértbe.” Nem tudok lemondani róla. Mint a nyugdíjasok a megsárgult bérlettokról. Dallamtapadás. Megtapadt bennem a Kádár-kornak ez a szimbolikus mozaikszava.

Az iskolás táskája iszonyat nehéz. Már az elsős gyereknek is tucatnyi könyve van. Nehéz, enyves papírból készültek, hogy minél szebbek legyenek. Véletlenül sem használnak az iskolák számára újrahasznosított papírt. Még a fénymásolópapír sem az. Pedig minél szebb a nyomdai kivitel, annál nagyobb a papír súlya. Látható a tendencia: minél nagyobb és színesebb a termék, annál magasabbra lehet srófolni az árakat. A tankönyvpiac nyereséges, erős lobbi, és a költségvetésbe nem kevés adót fizet be.