A sárgacsekk- és a telefonadó elsősorban nem abban különbözik elődjeitől, hogy a lakosságra vetik ki, vagy hogy fogyasztási adók volnának. Ha azonban rosszul alakítják ki őket, akkor súlyosan torzíthatják az árak szerkezetét.
A nagy állami vállalatok sikeresnek bizonyultak a piacnyitás elhalasztásában, de hiányzik a stratégia, amely felkészítené a Magyar Postát, a Volánt és társaikat arra, hogy az EU által elvárt piacnyitás után sikeresek lehessenek.
A költségvetés túlzott deficitje és a csökkentése iránti elköteleződés régi probléma. A Fidesz az adósságszabály betonba öntésével nem oldotta meg a helyzetet, sőt gazdaságpolitikájával súlyosbította.
A kormánypolitika fontos részévé váltak a kisadók, amelyek egyenként igazságosnak tűnhetnek, de rendszerszintűvé válásuk a járadékvadászat elszabadulásához, a verseny torzulásához és a beruházások csökkenéséhez vezet.
A szegény emberek jövedelme és kiadásai általában rendszertelenek és bizonytalanok, ezért fontosak számukra a jó minőségű pénzügyi szolgáltatások. A kamatplafon előírása ezt nem segíti elő.
Az egykulcsos adó nem vezetett rövid távon a növekedés „felpörgetéséhez”. Az adócsökkentés finanszírozásához hozott intézkedések költsége a hosszú távú növekedés visszaesése és a társadalmi feszültségek kiéleződése.
A közmunkaprogramban tervezett külön minimálbér nemcsak etikai szempontból aggályos, de – az alternatívákkal összehasonlítva – csökkenti a versenyképességet, és erősíti a járadékvadászatot.
A kormányváltás ellenére sem látszik jelentős javulás a magyar közjószágok állapotában: úgy tűnik, az állam csak alacsony hatékonysággal tudja ezeket előállítani. A hatékonyság növelése az állam működésébe történő beruházásokat követelne meg.
A kormány adósmentő csomagja elvben csak ideiglenes védettséget ad az erős svájci frank ellen, de ha nem javul a helyzet, akkor lehet, hogy egyszer mégis kimenti az adósokat. A felmerülő játékelméleti problémák megnehezítik az adósok döntését.
A kormány intézkedései jelentősen csökkentik a jóléti állam korábbi szolgáltatásait. A program sikerének egyik szükséges feltétele, hogy ezek a szolgáltatások a piacon hozzáférhetővé váljanak. A bejelentett programok alapján nincs erre garancia.
A fejlett gazdaságok a magas adósság következményeivel küzdenek. Tanulságos a II. világháborút követő időszak, amelyben az eladósodott államok rejtett eszközökkel hárították át a bankokra és a polgárokra az adósság költségeit.
A kormány strukturális reformjai arra utalnak, hogy felelősségteljesebbé vált a gazdaságpolitika, viszont aránytalanul nagy teher jut a kiigazításból a szegényekre. Többek között emiatt is kétséges, hogy végrehajtják-e a tervet.
A rezsiköltségek befagyasztása – több más intézkedéssel együtt – arra utal, hogy a kormány szerint az árak politikai szabályozása megoldást jelent a gazdasági problémákra. Ez azonban inkább alacsonyabb beruházásokhoz és hiányhoz vezethet.
Nemzetközi tapasztalatok szerint a döntési szabályok nagyságrendileg 30 százalékponttal képesek befolyásolni a nyugdíjkonstrukciókat igénybe vevők arányát. A magyar adminisztratív szabályok hatása ennél magasabb lehetett.
