Porlaky

A kormányzó többség a tegnap megszavazott törvényekkel elhagyta a parlamentáris demokrácia díszleteit, és az ellenzék sem fogadja már el a ráosztott statiszta szerepet, radikálisabb politikára váltott.

Nagy feltűnést keltett a múlt heti Hoffmann-Pokorni vita, egyfelől a kormányzati egység sérülékenységének látványos jeleként, másfelől pedig azért, mert a kormánytöbbség frakciói nem szokták szakpolitikai szempontból is értékelhető hozzászólásokkal kényeztetni a közügyek iránt érdeklődő hallgatóságot. Pikáns, hogy éppen a kormánnyal szemben brillíroznak. Mi történik itt? Csupán egy párton belüli torzsalkodás, vagy azért itt valami többről is lehet szó?

"Nem lesz demokrácia Magyarországon az önkormányzás elvére épülő közigazgatás nélkül." Ezzel a ma is fájóan aktuális gondolattal emlékezünk a száz éve született Bibó Istvánra, a magyar állam demokratizálása iránt elkötelezett politikai gondolkodóra.

Az már eddig is közismert volt, hogy a “nemzeti egység” programját és a nemzetgazdaság talpraállítását célzó “nemzeti munkaterv” jelszavait a gömbösi politikai szótárból kölcsönözte a “fülkeforradalom” kormánya. Ezeket a párhuzamokat gazdagították a közmunka-program nyilvánosságra került részletei, és nem utolsó sorban a kormány sikerként kommunikált külpolitikai próbálkozásai.

A húsvéti alkotmány szellemének történelmi előképei után kutatva találtam rá erre a beszédre, amelynek a részleteit most közreadom. A beszédet Bethlen István mondta el 1937. május 11-én a költségvetés vitájához kapcsolódóan a Képviselőházban.

"Egy törvény, amely a sajtószabadságot, ott, ahol még létezett, felfüggeszti, ott pedig, ahol létre kellett volna hozni, a cenzúra által feleslegessé teszi, nem nevezhető éppen a sajtóra nézve kedvező törvénynek." A magyar sajtó napja elé egy méltatlanul elfeledett klasszikus fájóan aktuális írásával készültem.