Az európai együttműködés világraszóló újdonság. Demokratikus továbbfejlesztése szörnyen nehéz. Ám elvi, társadalmi és természeti okok miatt nincs út „vissza a nemzetállamhoz”. Vagy ha mégis, akkor az autokrácia zsákutcájába vezet.
Az új demokratikus párt önmeghatározása is mutatja, hogy fontos a múlttal való szembenézés. A szimbólumok nemcsak azt jelezhetik, mit gondolunk az elődökről, hanem azt is, mit tennénk a jövőben.
Az alaptörvény szerint az Országgyűlés választja az államfőt, valójában a miniszterelnök jelöli ki. Miféle rendszer ez? Nem tökéletlen demokrácia, hanem újfajta autoritarizmus.
A Soros-alapítványok egyedülállóan támogatták a civileket. A túlsúlyt torz társadalmi beidegződések okozták. Ám ma már a civil aktivitás annyira elterjedt, hogy a visszaszorítására irányuló autokratikus kísérlet kudarcba fulladhat.
Obama elnök optimistán búcsúzik. De mit ér fejlődésről és igazságosságról beszélni, amikor törzsi indulatok uralkodnak el a világ egyre több részén, és erénnyé válik a tudatlanság és az önzés?
Sik Domonkos azt írja cikkében, hogy az állampárt egyre nyíltabban hagyja figyelmen kívül a demokratikus szabályokat. Az állítást támogató széljegyzet következik az alaptörvény természetéről.
Az autoriter kormányzatok hatástalanítják az alkotmánybíróságot. A magyar helyzet mégis más, mint a lengyel: nincs védelemre méltó alkotmány, és új bírók választása nem hoz változást. Van alkotmánybíróság, de nincs alkotmánybíráskodás.
Nincs alkotmányos demokrácia a közérdekű adatok nyilvánossága nélkül. Az infószabadság ügyeiben kifejtett aktivitás azonban az autoriter rezsimnek is kedvezhet. Miként lehetséges ez, és hogyan kerülhető el?
A ma 70 éves társadalomtudóst az autokratikus rendszerekről, a civil társadalomról és az alkotmányozásról kifejtett nézetei tették világszerte ismertté. Van mit tanulnunk tőle.
Ha meg tudjuk fogalmazni, milyen közös célok érdekében van szükség a köztársaság újjáépítésére, akkor a korábbiaknál jobban működő eljárási és intézményi megoldásokat is találhatunk.