Az alaptörvény szerint az Országgyűlés választja az államfőt, valójában a miniszterelnök jelöli ki. Miféle rendszer ez? Nem tökéletlen demokrácia, hanem újfajta autoritarizmus.
Az új demokratikus párt önmeghatározása is mutatja, hogy fontos a múlttal való szembenézés. A szimbólumok nemcsak azt jelezhetik, mit gondolunk az elődökről, hanem azt is, mit tennénk a jövőben.
A Soros-alapítványok egyedülállóan támogatták a civileket. A túlsúlyt torz társadalmi beidegződések okozták. Ám ma már a civil aktivitás annyira elterjedt, hogy a visszaszorítására irányuló autokratikus kísérlet kudarcba fulladhat.
Obama elnök optimistán búcsúzik. De mit ér fejlődésről és igazságosságról beszélni, amikor törzsi indulatok uralkodnak el a világ egyre több részén, és erénnyé válik a tudatlanság és az önzés?
Sik Domonkos azt írja cikkében, hogy az állampárt egyre nyíltabban hagyja figyelmen kívül a demokratikus szabályokat. Az állítást támogató széljegyzet következik az alaptörvény természetéről.
Az autoriter kormányzatok hatástalanítják az alkotmánybíróságot. A magyar helyzet mégis más, mint a lengyel: nincs védelemre méltó alkotmány, és új bírók választása nem hoz változást. Van alkotmánybíróság, de nincs alkotmánybíráskodás.
Az európai együttműködés világraszóló újdonság. Demokratikus továbbfejlesztése szörnyen nehéz. Ám elvi, társadalmi és természeti okok miatt nincs út „vissza a nemzetállamhoz”. Vagy ha mégis, akkor az autokrácia zsákutcájába vezet.
Nincs alkotmányos demokrácia a közérdekű adatok nyilvánossága nélkül. Az infószabadság ügyeiben kifejtett aktivitás azonban az autoriter rezsimnek is kedvezhet. Miként lehetséges ez, és hogyan kerülhető el?
A ma 70 éves társadalomtudóst az autokratikus rendszerekről, a civil társadalomról és az alkotmányozásról kifejtett nézetei tették világszerte ismertté. Van mit tanulnunk tőle.
Ha meg tudjuk fogalmazni, milyen közös célok érdekében van szükség a köztársaság újjáépítésére, akkor a korábbiaknál jobban működő eljárási és intézményi megoldásokat is találhatunk.
