Bűnösség vélelme

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Újabb fontos állomásához érkezhet a hazai büntetőjogi szabályozás. Az új drogstratégia a vádlott bizonyítási kötelezettségét is felveti.

A Nemzeti Drogstratégia tervezete arra, – sok egyéb támadható elgondolás mellett – a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem eszközei között a következőket tartalmazza: „Az anyagi javak eredetére vonatkozó bizonyítási teher megfordításával növelni a kábítószerek terjesztéséből származó jövedelmek elvonásának hatékonyságát”.

Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy ha a vádlott nem tudja megfelelően bizonyítani, hogy anyagi javai honnan származnak, akkor ezek a javak elkobozhatóak.

Az ártatlanság vélelme a közvélemény által is jól ismert, és legkevésbé vitatott büntetőjogi alapelv. Ez nem csak azt jelenti, hogy senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg azt bíróság meg nem állapítja. Azt is jelenti, hogy nem a gyanúba keveredett személy köteles ártatlanságának bizonyítására (ami egyébként lehetetlen is volna), hanem a nyomozóhatóság köteles bebizonyítani, hogy az illető bűnös. Ehhez a törvény minden szükséges eszközt megad a bűnüldöző hatóságok részére, tehát a nyomozás sikertelenségét sosem lehet arra fogni, hogy a rendőrségnek nem voltak törvényes eszközei az elkövető felderítésére. A nyomozóknak egy kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos ügyben lehetősége van arra, hogy telefonokat hallgassanak le, lefoglalják a gyanúsított iratait, számítógépét, telefonját, felderítsék a teljes kapcsolatrendszerét, hozzáférjenek banktitokhoz, adótitokhoz, és ugyanilyen eszközökkel vizsgálhatják a bűncselekményből eredő jövedelem felhasználását is. Az ártatlanság vélelmével függ össze az is, hogy a gyanúsított nem köteles vallomást tenni sem az ügyről, sem saját jövedelmi-vagyoni helyzetéről.

A hatályos szabályok szerint az elítélttől el kell kobozni azt a vagyont, ami a bűncselekmény elkövetéséből ered vagy amit a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett. Az, hogy a gyanúsított mely vagyontárgyai esnek ezekbe a kategóriákba, mindig a vádhatóság bizonyítja. Ha ez nem így lenne, akkor nem csak az ártatlanság vélelmének alapelvét törnék át, hanem azt a klasszikus szabályt is, hogy a gyanúsított nem köteles vallomást tenni. Ha ugyanis neki kell bizonyítania, hogy melyik vagyontárgyra honnan volt pénze, máris kötelezték a nyilatkozattételre. A nyilatkozatnak pedig eszerint alkalmasnak kell lennie arra, hogy meggyőzze a hatóságokat: vagyona nem bűncselekményből származik. Ha meg nem nyilatkozik vagy amit mond, nem elég meggyőző, akkor az a vélelem, hogy mindenét kábítószer-kereskedelem útján szerezte?

Valóban előfordulhat, hogy a meggyanúsított személynek be nem vallott, törvénytelen forrásból származik a pénze. De ezt derítse ki az ügyészség. Önmagában az, hogy valaki nem tárja fel minden kétséget kizáróan vagyonának eredetét, nem elég indok ahhoz, hogy vagyonát elkobozzák. Márpedig a Nemzeti Drogstratégia idézett ötletéből ez a következtetés vonható le.

Az ártatlanság vélelme és a vádhatóság bizonyítási kötelezettsége a büntetőjog érinthetetlen kategóriái. Ha egyszer a büntetőjog bármely területén a vádlottat kötelezik bizonyításra, az fontos mérföldkő lesz a modern jogállamiságtól távolodó úton. Ehhez képest már csak egy apró lépés lenne a gyanúsítottakat kötelezni a bűncselekmény el nem követésének bizonyítására.