Embertelen fogva tartás

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Ugyanazon a napon két ügyben is elmarasztalta a strasbourgi bíróság a magyar államot. A magyar hatóságok reakcióiból úgy tűnik, a "függetlenségi harc" elérte Magyarország és az Emberi Jogok Európai Bíróságának kapcsolatát is.

Csüllög Zsigmond ügyében a bíróság megállapította, hogy a kérelmezőt a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön különleges biztonsági körletében embertelen és megalázó körülmények között tartották fogva. Csüllögöt a legsúlyosabb, IV. biztonsági csoportba sorolták, ami a miniszteri rendelet alapján azoknál a bűnözőknél lehetséges, akiknek a fogva tartása a legnagyobb biztonsági kockázattal jár. Biztos, ami biztos, még különleges biztonságú körletbe is helyezték, ami azt jelenti, hogy a legsúlyosabb biztonsági csoportba tartozóktól is elkülönítve, még szigorúbb magatartási szabályok betartására kötelezték. Ez Sátoraljaújhelyen azt jelentette, hogy a zárka egyszemélyes volt, természetes fény egyáltalán nem, levegő is csak nagy ritkán jutott be, a vécé a zárkán belül nem volt elkülönítve, ráadásul nem volt sem ülőkéje, sem teteje, a fogvatartottat folyamatosan videokamerával figyelték, napi rendszerességgel vetették testüreg-motozás alá, miközben a zárkában alig tarthatott valamit magánál (még a könyvek számát is korlátozták). A zárkát csak kivételes esetben hagyhatta el, akkor is bilincsben. Még az orvosi vizsgálat is bilincsben zajlott.

A biztonsági csoportba sorolást három hónaponként felül kellett vizsgálni, a különleges biztonsági zárkába helyezést pedig három hónapra lehet elrendelni, igaz ez meghosszabbítható. Csüllög két évig volt ilyen körülmények között. Hogy mi indokolta az elhelyezést, azt nem mondták meg neki, mert az elhelyezésről szóló döntést nem kell indokolni, a szabadulása után pedig azt mondták, hogy az okok államtitoknak minősülnek. Így gyakorlatilag jogorvoslati joga sem volt.

A strasbourgi bíróság kimondta, hogy Csüllög Zsigmond esetében a magyar állam megsértette az embertelen és megalázó bánásmód tilalmát, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Az indokolás szerint az ügyben feltárt körülmények között senkit nem lehet fogvatartani, még a legelvetemültebb bűnözőket sem, teljes elszigetelést alkalmazni is csak kivételesen, átmeneti időszakra, indokolt és független jogorvoslati fórum előtt megtámadható határozattal lehet.

A másik ügyben a kérelmező, Szél László a Budapesti Fegyház és Börtön falai között töltötte tizenöt évre szóló büntetését. Közel két évet töltött egy olyan cellában, amelynek az egy főre jutó alapterülete 2,76 négyzetméter volt, majd megint majdnem két évet egy olyanban, ahol egy főre 3,1 négyzetméter jutott. Aztán átkerült egy huszonöt négyzetméteres cellába, ahol nyolcadmagával töltött el kilenc hónapot. A vécét valamennyi zárkában függöny választotta el a „lakótértől”.

A bíróság az ő esetében is megállapította, hogy a magyar állam megsértette az embertelen és megalázó büntetés tilalmát. A határozat szerint a börtönök túlterheltsége nem lehet indok arra, hogy az elitélteknek fizikális és mentális szenvedést okozzanak. A többszemélyes cellákban az egy elítéltre jutó terület négy négyzetméternél kisebb nem lehet. A bíróság kifejezetten felhívta a magyar hatóságokat arra, hogy sürgősen tegyék rendbe a magyarországi börtönviszonyokat.

A határozatok nyomán egyértelmű, hogy nemcsak a két hazai fegyházban működő különleges biztonságú zárkákat, hanem általában az elítéltek elhelyezését kell átalakítani és módosításra szorul a büntetés-végrehajtás jogorvoslati rendszere is.

A Belügyminisztérium és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága a Csüllög-ügyben hozott döntést úgy kommentálta, hogy a fogva tartás jogszerű, szakszerű és ilyen bűnöző esetében szükséges volt, a börtönviszonyokon pedig már eddig is eleget változtattak. A magyar hatóságok azzal, hogy a nemzetközi fórum döntése ellenére is jogszerűnek tartják a Csüllöggel szembeni eljárást, nem tekintik magukra nézve kötelezőnek a bíróság döntésében foglaltakat és így az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményt sem, ami egyébként – ahogyan arra a Helsinki Bizottság is rámutatott – éppen úgy része a magyar jognak, mint mondjuk a Btk.

Egy jogállamban az állami szervek a strasbourgi bíróság ítéletét elfogadják, tiszteletben tartják és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a jövőben ne sértsék saját állampolgáraik alapvető jogait. Ezzel szemben Magyarországon a kormányzat az európai értékekkel és intézményekkel szembeni ellenszenvét az alapvető szabadságjogok területére is kiterjeszti és megpróbálja fenntartani a jogellenes gyakorlatot, újra és újra megsértve az egyének jogait. A két ügy mintegy hétmillió forintjába került az adófizetőknek, és ha az állam hozzáállása nem változik, egy idő után több pénzt fizet ki kártérítésre, mint amennyibe a zárkák átalakítása kerülne.