Kiemelés tőlük

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

A kormányok a polgári perek gyorsítására tett intézkedésekkel újra és újra ugyanabba a hibába esnek. Most a kiemelt perek lesznek gyorsabbak, minden más ügy lassul.

A büntetőeljárási törvényt érintő képtelen módosításokról már sok szó esett, azok politikai motivációja nyilvánvalóvá vált. A polgári perrendtartás módosításáról kevesebbet hallunk, pedig az is rejteget érdekességeket. Ma a bíróságok függetlenségének megőrzése mellett valóban a perek gyorsítása a legfontosabb legitim célkitűzés az igazságszolgáltatás területén, hiszen a perek elhúzódása veszélyezteti a jogbiztonságot. A tervezett változtatások azonban szakmailag átgondolatlanok.

A perek gyorsításával az igazságügyi kormányzatok korábban is próbálkoztak, hol a perek egy részét vették ki a normál ügymenetből (egymillió alatti követelések), hol az ügyvédeket kiáltották ki bűnbaknak és szűkítették a jogi képviselettel rendelkezők eljárási jogait. A mostani törvényjavaslat ismét kivesz egy ügycsoportot és ír elő soron kívüli eljárást, megint a perben követelt összeg alapján. Ezúttal a négyszázmilliónál nagyobb perértékű ügyeket tárgyalják gyorsított eljárásban. A pénzkövetelések közül tehát az ún. kisperértékű ügyek és az ún. kiemelt jelentőségű perek lehetnének gyorsabbak.

Ami a korábbi módosításokat illeti, a gyakorlat azt mutatatja, hogy a kisperértékű ügyek is elhúzódhatnak évekig, az ügyvédek pedig csak akkor tudják szándékosan elhúzni a pert, ha a bíró ennek teret ad. A perben követelt összeg nem dönti el, hogy az ügy egyszerű, néhány tárgyalás alatt befejezhető vagy bonyolult, így teljesen téves koncepció a követelt összeg nagyságától függővé tenni a per gyorsabb befejezését.

A mostani törvényjavaslat indokolása szerint a négyszázmillió forintnál nagyobb pénzköveteléssel kapcsolatos ügyek a társadalom számára kiemelt fontosságúak. Szerintem meg az állam és cégei számára azok. A társadalom tagjai számára a saját ügyeik a kiemelt fontosságúak, azok pedig lassulni fognak, mert a nagyhalak ügyeit tárgyaló bírókat az elfogadásra váró törvény szerint tehermentesíteni kell, azaz a „normál” ügyeket tárgyaló bíró megkapja a kiemelt ügyet tárgyaló bíró korábbi ügyeit is. Ez nyilvánvalóan oda vezet, hogy a négyszázmilliós perérték alatti ügyek még lassabbak lesznek. Nem hiszem, hogy ez a társadalmi igény.

Egyre érthetőbb azoknak a félelme, akik szerint összefüggés van a bírók idő előtti nyugdíjazása és az állam szempontjából fontos ügyek gyorsítása között. A bírók kényszernyugdíjazása miatt elkerülhetetlen az óriásperek elhúzódása is, sőt a felsőbb bíróságok előtt zajló perek vannak legjobban kitéve az idősebb bírók nyugdíjba vonulása miatti problémáknak. Az új szabállyal a kormányzat az általa kiemeltnek minősített ügyeket kiveszi a kényszernyugdíjazások káros hatása alól, és így elérhető, hogy az újonnan beosztott bírók ezeket az ügyeket egy-két éven belül befejezzék. Megjegyzem, hogy a bírók beosztásáról való döntés a tervek szerint szintén nélkülözni fogja a pártatlanságot.

A kivételezett ügycsoportok eljárási szabályai részben a bírókat kötelezik speciális határidők betartására (rövid idő alatt vizsgálják meg a keresetlevelet, sűrűbben tartsanak tárgyalást), részben pedig a feleket késztetik az indítványok, nyilatkozatok gyorsabb beterjesztésére. A bírókat a normál ügyekben is kötik határidők, amik elmulasztása semmilyen szankcióval nem jár, emellett a leterheltségük miatt betarthatatlanok. A feleket terhelő határidőket lehet rövidíteni, a bírók is lehetnek szigorúbbak (például mellőzhetik a későn előterjesztett bizonyítási indítványt), ez azonban egy bizonyos ponton túl csonka bizonyításhoz és torz ítéletekhez vezet, és pörgős felek esetén a bírónak is kapkodnia kellene – így ismét eljutunk a leterheltségéhez.

Meglátásom szerint a különböző ügycsoportok kiemelése, a bírók és a jogi képviselők szankcionálása helyett először a bírósági körülményeket kell rendbe tenni. A bírói fizetések emelésével vonzóvá, a technikai körülmények javításával és függetlenségük garantálásával professzionálissá kell tenni a bírói pályát. Több bírót kell alkalmazni és komollyá kell tenni a bírósági szervezeten belüli értékelésüket. A jogi képviselővel eljáró felek esetén be kell végre vezetni az iratok elektronikus megküldését, ami a cégbírósági eljárásokban és a fizetési meghagyásos eljárásokban egészen jól működik és aminek technikai követelményeit az ügyvédek már teljesítették. Ha lenne komoly szándék, lenne pénz is az igazságszolgáltatás gyorsítására.

Ehhez képest ma a kezdő bírói fizetések alacsonyak, a bírói kart kényszernyugdíjazások tizedelik, a bírói függetlenség omladozik. A technikai hiányosságokat jól mutatja, hogy 2011-ben a tárgyalási jegyzőkönyvek e-mailben történő elküldése az egész országban csak a Fővárosi Bíróságon és budapesti kerületi bíróságokon megoldott. Az elektronikus perek bevezetését pedig a legfrissebb hírek szerint újra elhalasztották.

Ha az egyes speciális eljárások mesterséges felgyorsítása előtt nem teremtik meg a normál ügyek gyorsításához szükséges feltételeket, akkor még inkább veszélybe kerül a jogbiztonság és a tisztességes eljárás.

hogy kell elképzelni egy elektronikus pert?

Első lépésben az elektronikus per a tervek szerint úgy nézne ki, hogy a jogi képviselő a keresetlevéltől az utolsó fellebbezésig minden beadványát fokozott biztonságú elektronikus aláírással látja el (ilyen már minden ügyvédnek van) és elektronikus úton küldi meg a bírósághoz. Ez vagy e-mailen, vagy egy internetes oldalon keresztül történne. Ugyanígy mennének az okirati bizonyítékok és a bírók is így kézbesítenének mindent az ügyvéd részére. Az elektronikus kommunikáció kiterjedne a bíróságok és a szakértők közötti kapcsolatra, valamint a bíróságok egymás közötti és a különböző hatóságokkal fennálló kapcsolatára is. Tárgyalások természetesen lennének, de a postai kézbesítés kiiktatásával jóval rövidebbek és olcsóbbak lennének a perek.