Menekülő gyerekek

Jog  |  2016. július 6.
Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

A családok és gyermekek védelme egyetemes jogelv. A menekült és menedékkérő gyerekek különleges bánásmódra jogosultak. Mit jelent, ha a kormányzat kirekeszti őket a védett körből?

A 23 milliós Szíriában káosz van. Az országlakosok több mint fele kénytelen volt elhagyni otthonát a háborús pusztítás miatt. Ma már az állam területén működő mindhárom hatalom: Bassár el-Aszad rendszere és ellenzéke, valamint az ISIS kényszerrel soroz be civileket katonának az ellenőrzése alatt tartott területeken. A legnagyobb számban 15-17 éves korú fiúkat soroztak be a háború első éveiben, de egyre gyakoribbá vált a még fiatalabbak katonai szolgálatra kényszerítése, a harcoló felek gyakorta 7 éves gyerekeket is befognak valamilyen feladatra. Az UNICEF 2016. márciusi jelentése szerint a frissen besorozottak fele 15 évnél fiatalabb, akiket rövid kiképzés után bevetnek.

Sok más ok mellett a kényszersorozás is távozásra kényszerít férfiakat, családokat, gyerekeket. A Szíriából elmenekült mintegy 4,7 millió ember közül 2-2,5 millióan Törökországba jutottak. Libanon 1,2 millió szíriait fogadott be, ami az ország lakosságának közel a negyede, de több százezren menekültek Jordániába, Irakba és Egyiptomba is.

Európába körülbelül 1 millióan érkeztek 2015-ig. Annak ellenére, hogy már öt éve is szóltak előrejelzések a szír válság miatti menekültáradatról, az EU nem tett érdemi lépéseket. Jelenleg az afrikai térségekből érkeznek hasonló híradások újabb menekülthullámról: az UNICEF legfrissebb riportja szerint az év első öt hónapjában 7009 kísérő nélküli gyerek kelt át Észak-Afrikából Olaszországba, kétszer annyi, mint tavaly.

A statisztikák és elemzések többsége a menekültek származási országát, vallási hovatartozását ismerteti. Ez a cikk a menekült gyerekeket helyezi a fókuszba. Az Eurostat adatai szerint 2015-ben összesen 88 300 gyermekkorú kért menedéket az Európai Unió területén úgy, hogy nem volt vele felnőtt kísérő. Rendszerszintű problémát jelez, hogy az Europol (az EU bűnügyi hírszerzési hivatala) szerint 10 ezer olyan, kísérő nélküli kiskorút regisztráltak Európa határainál, akinek később nyoma veszett.

Magyarországon 2015-ben 8805 kísérő nélküli kiskorú nyújtott be menedékkérelmet. 2016 első harmadában a regisztrált 12 994 menedékkérő közül 3034-en voltak 18 év alattiak. Az emberkereskedelem és kizsákmányolás szempontjából kifejezetten veszélyeztetett csoportba tartozók eltűnése rávilágít, hogy a rendszer rendkívül rosszul működik, legyen szó a határőrizetről, a gyámhatóságról vagy éppen az ügygondnokságról.

A magyar kormány tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet rendelt el Magyarország egész területén. Ez a kísérő nélkül érkező kiskorúak helyzetét is hátrányosan befolyásolja, hiszen – nemzetközi szerződésbe ütköző módon –felmenti a hatóságot a kötelezettség alól, hogy jogi segítőt (Magyarországon ügygondnokot) biztosítson az egyedül érkezett, családjuktól elszakadt menedékkérő gyerekeknek, akik így teljesen egyedül kerülnek a menekültügyi eljárás jogi útvesztőjébe. Elég csak azt a tendenciát említeni, hogy a hatóságok nem biztosítják a kommunikációt a gyermekek által is beszélt nyelven, tolmács közreműködése kivételes.

További jogsértéseket eredményez a gyermekek korának meghatározása. Az UNICEF adatai szerint a harmadik világban élő, 5 évnél fiatalabb gyermekek több mint felének a születését nem regisztrálták. Róluk a születési országuk intézményei nem tudnak, az oktatás vagy az egészségügy, de még a rendvédelmi szervek rendszerében sem találhatók, így nem rendelkeznek személyazonosságot igazoló dokumentummal. Mivel ezek a gyerekek nincsenek anyakönyvezve, így de facto nincs állampolgárságuk, vagyis gyakorlatilag hontalanok.

A megfelelő kormeghatározás azért döntő jelentőségű, mert a kísérő nélkül érkező kiskorúak számára garanciális jogokat és jobb bánásmódot eredményezhet. A magyarországi kormeghatározási gyakorlat nem felel meg a modern nemzetközi sztenderdeknek. Az úgynevezett Greulich-Pyle módszert követve az igazságügyi orvosszakértő a vizsgált személy bal csuklójáról készített röntgenfelvételt összehasonlítja a módszert kidolgozó, amerikai szerzők által az 1950-es években ezer középosztálybeli fiú és lány csuklójáról készített röntgenfelvétel alapján összeállított referencia atlasszal. A módszert kiegészítheti egy fogászati panoráma felvétel, valamint egy medence felvétel is, amelyek pontosíthatják a kormeghatározást.

A jelenlegi módszer a mentális, etnikai és kulturális jellemzőket nem veszi figyelembe, nem multidiszciplináris. A vizsgálatnak ennél összetettebb folyamatnak kellene lennie: szociális szakember, pedagógus, pszichológus közös vizsgálatának. Az elvárás alapja, hogy a háborús övezetből érkező gyermekek testi adottságai sokszor az átélt viszontagságok miatt nem tükrözik a valódi életkort. Sőt az éhezés, az erőszak miatt sokszor visszamaradottabbak kortársaiknál, ezért még a 18. életév betöltése után sem szabadna automatikusan a felnőttek jogi státuszába helyezni őket.

További probléma forrása az új menekültügyi szabályozás, amely kriminalizálja a gyerekeket, hiszen elzárással, fogvatartással lehet sújtani gyerekeket büntetőeljárás nyomán, holott pont a státuszuk miatt a menekült gyerekeket nem szabad elzárni vagy fogvatartani sem büntető-, sem közigazgatási eljárásban. Csakhogy a módosított büntetőeljárási szabályok értelmében a 14-18 év közötti gyermekek (menekültek, menedékkérők, migránsok, magyar állampolgárok egyaránt) ügyében lefolytatott eljárások során a felnőttekre vonatkozó szabályok érvényesülnek. Emellett nem kerül sor gondnok kirendelésére sem, sőt a szülő sem érvényesítheti jogait, még akkor sem, ha Magyarországon tartózkodik,

A menekültjog alapelve, hogy tilos a szülőktől elválasztani a gyerekeket. Ennek ellenére a gyakorlat az, hogy ha a szülők menekültügyi vagy idegenrendészeti őrizetbe kerülnek, akkor a gyermekeket tőlük elválasztva, túlzsúfolt gyermekvédelmi rendszerbe helyezik el, ahol megfelelő erőforrások híján nem kapnak elegendő terápiás segítséget traumáik feldolgozására, ezért komoly egészségügyi és pszichés nehézségekkel néznek szembe.

Emellett a menekült családok tekintetében az államoktól elvárt kötelezettség, hogy elősegítsék a családegyesítést, amely Magyarországon évente 15-20 esetben valósul meg. Ennek fő akadálya a bürokratikus rendszer, de a kedvezményes családegyesítés eleve csak a menekültek esetében jöhet szóba, az oltalmazottaknak nincs biztosítva ez a lehetőség.

A menekült gyerekek oktatása a legtöbb helyen problémát jelent, mert a befogadó központ vagy a szállás közelében nem találnak számukra megfelelő iskolát, ahol az iskolavezetés és a tanári kar kellően befogadó lenne, és megvalósulhatna az integráció első lépése. Ha mégis akad iskola, amely vállalja a menekült gyermekek oktatását, gyakori probléma, hogy nem állnak rendelkezésre olyan speciális eszközök és megoldások, amelyek lehetővé tennék a menekült gyermekek bevonását az iskolai tevékenységekbe. Az előkészítő nyelvi kurzusok gyakran nem elég hosszúak és intenzívek ahhoz, hogy legalább olyan szinten elsajátíthassák a befogadó ország nyelvét, ami lehetővé teszi számukra a tanulást és az iskolai közösségi életben való részvételt. Sok gyerek kimarad az iskolából, ezzel pedig elveszíti lehetőségét a továbbtanulásra. Helyzetük az oktatás terén hasonló a roma diákokat ért hátrányokhoz.

Az állam ma úgy alakítja a szabályokat, hogy figyelmen kívül hagyja a nemzetközi gyermekjogi egyezményben megfogalmazott alapelvet: a „gyermekek legfőbb érdekének” érvényesítését. A nemzetközi jogszabályok szerint a Magyarország területén tartózkodó menekült gyermekeket ugyanazok a jogok illetik meg, mint a magyar állampolgárságúakat. Ezeket az elveket és szabályt felülírja a kormányzat antidemokratikus céljainak megvalósítása és a célok elérésére használt menekültellenes politika.