Utólagos normakontroll

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Jövőre csak akkor fordulhatunk Alkotmánybírósághoz, ha már megsértették a jogainkat. Ráadásul több száz olyan indítvány fekszik az Alkotmánybíróság asztalán, amelyet az új alaptörvény értelmében arra nem jogosult személy terjesztett elő. Lesz-e visszamenőleges hatálya az Alkotmánybírósághoz fordulás korlátozásának?

Az alkotmány szerint eddig bárki kezdeményezhette, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az alkotmánysértő jogszabályt. A jövő héten kihirdetésre kerülő alaptörvény szerint ilyen joga csak a Kormánynak, az országgyűlési képviselők egynegyedének, vagy az alapvető jogok biztosának van. Másoknak a jövőben csak az úgynevezett alkotmányjogi panasz áll rendelkezésükre, amit akkor lehet igénybe venni, ha az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály vagy egy bírósági döntés ellentétes az alaptörvénnyel.

A korlátozás célja tehát az, hogy az emberek csak akkor forduljanak az Alkotmánybírósághoz, ha az egyedi ügyükben rájuk vonatkozó szabály vagy a szabályt alkalmazó bíróság megsértette az alapvető jogaikat. Bár az alaptörvény nem mondja ki, hogy csak az érintett személy és csak a saját egyedi ügyében kezdeményezheti az Alkotmánybíróság eljárását, a részletes szabályok feltehetően bezárják ezt a kiskaput. Ezzel természetesen megszűnik a jogvédő szervezetek és az érdekképviseletek lehetősége, hogy saját jogon Alkotmánybírósághoz fordulhassanak.

Míg az alkotmány esetében volt mód arra, hogy már a jogsértés bekövetkezése előtt, az esetleges jövőbeli jogsértés megakadályozása érdekében forduljon valaki az Alkotmánybírósághoz, addig az alaptörvény gyakorlatilag azt kívánja meg, hogy már bekövetkezett jogsértés álljon fenn. Ha egy hatóság vagy bíróság olyan jogszabályt alkalmaz, amely sérti az alapvető jogaimat, akkor a hatósági vagy bírósági eljárás végén mehetek az Alkotmánybíróságra. Esetleg bízhatok abban, hogy a bíró is látja, hogy alaptörvénybe ütköző jogszabály miatt sérültek a jogaim és ő kéri a taláros testület eljárását.

Vegyünk egy példát. Hoznak egy törvényt, ami alapján az állam kártalanítás nélkül kisajátíthatja az ingatlanokat. Az alkotmány alapján eddig azonnal írhattam az Alkotmánybíróságnak, hogy semmisítse meg a jogszabályt, nem kellett igazolnom, hogy érintett vagyok. Az alaptörvény szerint meg kell várnom, míg a kisajátítási eljárás során tényleg elveszik az ingatlanomat. Ez tényleg „utólagos normakontroll”.

Maradva az említett példánál, abba bele sem merek gondolni, mi van, ha a kártalanítás nélküli kisajátítást a költségvetés egyensúlya érdekében teszik lehetővé. Ilyenkor ugyanis a tulajdonhoz való alkotmányos jogra és az emberhez méltó lakhatás jogára csak akkor hivatkozhat bárki (ideértve az érintettet, az ügyben eljáró bírót és az országgyűlési képviselők egynegyedét is), ha az államadósság már nem haladja meg a teljes hazai össztermék felét. A híd alól tehát figyelnem kell a GDP-mutatókat. Ennyit Európa "legkorszerűbb" alapjogi katalógusáról.

Az Alkotmánybírósághoz fordulás korlátozása egy másik problémát is felvet. Az alaptörvény nem rendelkezik arról, hogy mi lesz a sorsa az alkotmány alapján korábban benyújtott és még el nem bírált indítványoknak. Az alkotmánybírósági indítványok túlnyomó többségét nem olyan személy nyújtotta be, akinek konkrét ügyben van kifogása a megtámadott jogszabállyal szemben. Vagyis ha idén nem bírálja el az indítványt az Alkotmánybíróság, akkor az alaptörvény jövőre hatályos szabályai szerint a beadványok többségénél az derülne ki, hogy olyan személy nyújtotta be, aki már nem is lenne jogosult indítványozni. Bár az alaptörvénnyel kapcsolatban a klasszikus jogelvekre és az eddigi alkotmánybírósági gyakorlatra kár hivatkozni, elvileg a már megindított ügyekben az eljárás megindításának jogát utólag nem lehet elvenni.

Hasonló volt a helyzet azzal a 2008-as törvénnyel, amely a parkolási díjak behajtására visszamenőlegesen írt elő jogvesztő határidőt és előírta a bíróságoknak, hogy a folyamatban lévő pereket is meg kell szüntetni. Ott tehát nem a személyi kört szűkítették, hanem a határidőket. Az Alkotmánybíróság akkor megsemmisítette a szabályt.

Az Alkotmánybíróságnak elsősorban azt kell vizsgálnia, hogy a beadvány előterjesztője jogosult-e a testülethez fordulni. Ha azt állapítja meg, hogy az indítványozónak nincs ilyen joga, akkor nem is kell foglalkoznia azzal, hogy a kérelemben foglaltak alaposak-e, az érintett jogszabály tényleg ellentétes-e az alkotmánnyal, hanem egyszerűen visszautasítja az indítványt.

A visszamenőleges jogalkotás tilalmának utóbbi időkben elterjedt sajátos értelmezése alapján könnyen előfordulhat, hogy jövőre az Alkotmánybíróság visszautasíthatja azokat a beadványokat, amelyeket eredetileg arra jogosult nyújtott be, az új szabályok szerint viszont az indítványozó már nem tartozik a kivételezettek közé. Így az Alkotmánybíróság igen hamar letudhatja ügyhátralékát és irattárba kerülhet a hét éve el nem bírált indítványom is.