Gazdaság

A kormánypolitika fontos részévé váltak a kisadók, amelyek egyenként igazságosnak tűnhetnek, de rendszerszintűvé válásuk a járadékvadászat elszabadulásához, a verseny torzulásához és a beruházások csökkenéséhez vezet.

Úgy tűnhet, hogy az európai államadósság-válságnak és az Egyesült Államok adósságával kapcsolatos növekvő kételyeknek nem kellene megrengetniük az alapvető gazdasági bizalmat. Nyilvánvaló azonban, hogy a bizalom megingott. A bizalom csökkenése pedig – amely a fogyasztás és a beruházás visszaesését eredményezi – önbeteljesítő jóslattá válhat, és előidézheti a gazdaság gyengülését, amelyre maga a félelem irányul. Ezt a káros dinamikát illusztrálja a fogyasztói bizalmi indexek visszaesése Európában és Észak-Amerikában.

Az egykulcsos adó nem vezetett rövid távon a növekedés „felpörgetéséhez”. Az adócsökkentés finanszírozásához hozott intézkedések költsége a hosszú távú növekedés visszaesése és a társadalmi feszültségek kiéleződése.

Az euróövezet helyzete hasonlít a korábbi monetáris rendszerek problémáihoz. Mivel az eurózónából való kilépés hatalmas károkat okozna, a csőd vagy a bajban lévő országok végleges kisegítése jelenthet megoldást.

A közmunkaprogramban tervezett külön minimálbér nemcsak etikai szempontból aggályos, de – az alternatívákkal összehasonlítva – csökkenti a versenyképességet, és erősíti a járadékvadászatot.

A foglalkoztatási válságból való kilábalásnak többféle útja van, és ezek különbözőképpen osztják el a remélt fellendülés előnyeit. A mostani konszolidáció szűkítheti egy majdani, eltérő felfogású politika lehetőségeit.

A kormány adósmentő csomagja elvben csak ideiglenes védettséget ad az erős svájci frank ellen, de ha nem javul a helyzet, akkor lehet, hogy egyszer mégis kimenti az adósokat. A felmerülő játékelméleti problémák megnehezítik az adósok döntését.

A fejlett gazdaságok a magas adósság következményeivel küzdenek. Tanulságos a II. világháborút követő időszak, amelyben az eladósodott államok rejtett eszközökkel hárították át a bankokra és a polgárokra az adósság költségeit.

Mondják, hogy az alacsonyabb kamatok és a magasabb infláció jótékonyan hatna a növekedésre. Ez a pozitív hatás azonban valószínűleg rövid távú lenne, az infláció viszont tartósan magas maradna.