Politika

Az EU a „koppenhágai kritériumok” alapján dönti el, hogy egy állam elég demokratikus-e ahhoz, hogy a csatlakozási tárgyalásokat megkezdje. A jövőben egy ún. Koppenhága-bizottság felügyelhetné a kritériumok csatlakozás utáni érvényesülését.

Úgy tűnik, a 2014-es választás kimenetele azon dőlhet el, hogy a mostani, 2013-as év elég sok választó számára a konszolidálódás időszakának tűnik-e fel, vagy folytatódik az elmúlt három év permanens rendkívüli állapota szabadságharccal, békemenettel, örökös konfliktussal, sok kudarccal és még több sikerpropagandával.

Nagyjából másfél évvel a 2014-es választások előtt a politikai csata fő kontúrjai egyre világosabban kirajzolódnak. Tavasszal vagy a nyár elején még nem volt teljesen kizárható az a forgatókönyv, hogy a kormánytöbbség gyorsan megállapodik az Unióval és az IMF-fel, kihasználja az ebből nyerhető piaci bizalmat és kiszámíthatóságot, és elindul vissza a 2010 ősze óta üresen hagyott politikai közép felé.

A baltás, unortodox külpolitika az unortodox gazdaságpolitika folytatása más eszközökkel, más terepen. Az elmúlt két év legfontosabb hazai fejleményei – a demokratikus jogállam megcsonkítása, Magyarország fokozódó nemzetközi elszigetelődése, a gazdaság recesszióba hanyatlása – értelmezhetőek egy olyan folyamat keretében, amelynek kiindulópontján egyetlen súlyosan elhibázott gazdaságpolitikai döntés, és az ahhoz tűzön-vizen át való ragaszkodás áll.

A miniszterelnök a demokrácia alternatívájának bevezetésére vonatkozó nyilatkozatával megemelte a tétet: a kérdés immáron az, hogy értjük-e, és ragaszkodunk-e a demokráciához.

Az Orbán-rezsim működésének alapja, hogy hatalmát általában nagyobbnak tartják a valóságosnál. Minden sikeres tiltakozó fellépés látni engedi tényleges korlátait, és ezzel közelebb visz a rezsim bukásához.

Gyakran nagy – talán túlságosan nagy – jelentőséget tulajdonítanak az euróövezet lehetséges szétesésének. Sokan úgy vélik, hogy az euróövezet felbomlása – például Görögország kilépése és a drachma újbóli bevezetése – olyan politikai kudarcot jelentene, amely Európa stabilitását is fenyegetné.

A Német Bundestag elnöke! Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves tisztelt polgártársaim bel- és külföldön! Először is engedje meg, elnök úr, hogy megköszönjem az ülés utánozhatatlan vezetését és a ragyogó példát, amely megvilágítja országunk számára, hogy a politika szerezhet örömöt. Bundesrat-elnök úr! Az ön szavai mély és tartós visszhangra találtak bennem, és biztos vagyok benne, hogy Wulff szövetségi elnök úrban is. Köszönöm önnek! Kedves polgártársak! Végtére is milyen legyen ez az ország, amire gyermekeink és unokáink egyszer majd azt mondják: ez a „mi országunk”?

Idén ünnepli tízéves fennállását a Globális Alap az AIDS, Tuberkulózis és Malária Ellen nevű szervezet. Az évfordulóra a globális egyenlőtlenség elleni tüntetéssorozat közepette kerül sor. A világ figyelme a gazdaságot és a társadalompolitikát aránytalanul befolyásolni képes egy százalékkal szembeforduló Occupy mozgalmak felé irányul. Eközben a fejlődő országok és a Globális Alap kedvezményezettjeinek aktivistái arra koncentrálnak, hogy az alapot valami módon életben tartsák.