A WikiLeaks-iratok haszna

Társadalom  |  2011. szeptember 11.
Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

A nyilvánosságra került dokumentumok szétfeszítik a sajtó műfaji kereteit. Értelmezésük újszerű kihívásokat és lehetőségeket rejt magában. Szokatlan perspektívából láthatjuk önmagunkat.

Az egyik internetes hírportál hozzálátott a WikiLeaks-dokumentumok hazai vonatkozású részének feldolgozásához. Ezek az anyagok sajátos műfaji besorolás alá esnek, értelmezésük korántsem magától értetődő. Különlegességük abból fakad, hogy a magán és a nyilvános határán táncolnak: olyan nem nyilvános hivatalos dokumentumok, melyek közéleti relevanciája tagadhatatlan, hiszen a mindannyiunkat érintő politikai döntések hátterét tárják fel.

A különböző műfajba tartozó alkotások eltérő befogadói perspektívát igényelnek. Az olyan új „műfajok” esetében, mint amilyenbe a WikiLeaks-dokumentumok tartoznak, nem áll rendelkezésünkre bejáratott olvasószemüveg. Ezért ezt magunknak kell kialakítani. Ennek hiányában ugyanis félreértjük a dokumentumokban rejlő lehetőséget. „Hírként” olvasva őket csalódnunk kell, mondván, semmi új nincs bennük. Titkos összeesküvések „leleplezését” szintén hiába várhatjuk tőlük, hiszen a diplomáciához óhatatlanul hozzátartozó informális kommunikáció nem azonos az összeesküvéssel. Továbbá azt sem remélhetjük, hogy valamiféle megalapozott „igazság” derül ki belőlük, hiszen szisztematikus vizsgálódás helyett nemritkán személyes benyomásokat tartalmaznak.

Bár a WikiLeaks-dokumentumok alkalmatlanok a fenti feladatokra, ez korántsem jelenti azt, hogy hasztalanok. Olyan szövegként érdemes olvasni őket, mely egy jól beazonosítható megfigyelői pozícióból mutat képet rólunk. Ebben az értelemben ezek a dokumentumok az önmagunkra való reflexió kivételes lehetőségét rejtik magukban.

A külügyi szolgálatok jelentései pragmatikus szempontok alapján, a lehető legkendőzetlenebbül jellemzik a hazai közéleti szereplőket és eseményeket. Ilyenformán céljuk az, hogy minél teljesebb karakterrajzokat és helyzetelemzéseket állítsanak elő. Természetesen minden politikai, társadalmi elemzés valamilyen szempontrendszerre támaszkodik, ez nincs másképp a WikiLeaks-dokumentumok esetében sem. Az viszont korántsem mindegy, hogy világosak-e a háttérben lévő érdekek. Sokkal objektívebben értelmezhetők azok az elemzések, amelyekről lehet tudni, hogy milyen célokat szolgálnak, mint azok, amelyeknél ez homályban marad. Esetükben jobban azonosítható ugyanis, hogy milyen kérdések tekintetében elfogult az elemző pillantása, és milyenek azok, amelyekben nem.

A szóban forgó jelentések esetében az érdekek jól beazonosíthatók: az Egyesült Államok külpolitikai érdekei. Ebben rejlik a WikiLeaks-dokumentumok legnagyobb lehetősége. Olyan érdek által meghatározott leírásokat tartalmaz a magyar politikáról, amely markánsan különbözik a hazai elemzőkétől.

A hazai elemzések a nyilvánosság szigorú felosztási logikájától nem tudnak függetlenedni. Hiába törekszik valaki arra, hogy a pártpolitikai ellentéteken felülemelkedjen, a befogadók óhatatlanul valamelyik politikai párthoz kapcsolják, és annak érdekeit feltételezik megnyilatkozása hátterében. Ilyenformán a nyilvánosság pártpolitikai meghatározottsága eleve keretek közé szorítja, rákényszeríti logikáját az egyes hozzászólásokra. A pártpolitikai érdekek torzításai ezekben óhatatlanul megjelennek.

Ennek elkerülésére a hazai nyilvánosságon kívüli pozícióból megfogalmazott hozzászólás kínál lehetőséget. Ilyennek tekinthető az Egyesült Államok külügyi munkatársainak pozíciója. Az ő hozzászólásaik természetesen maguk sem objektívek – megvannak azok a sajátos érdekek, amelyek torzítják őket, viszont ezek eltérnek a hazaiaktól.

A WikiLeaks-dokumentumok ilyenformán lehetőséget teremtenek arra, amire a nyilvánosság strukturális béklyóinak megszilárdulása miatt a rendszerváltás óta egyre kevésbé volt lehetőségünk: friss pillantást vetni önmagunkra. Ezek a jelentések olyan tükörnek tekinthetők, melyek torzítanak ugyan a maguk módján, ám másféleképp, mint a mi tükreink. Ezáltal más tulajdonságainkat nagyítják fel, és másokat hagynak homályban.

Erre a tükörképre annál is inkább egyre nagyobb szükségünk van, mert a hazai sajtó mozgástere érezhetően egyre jobban beszűkül. Immár nem strukturális szimbolikus értelemben, hanem – az új médiaszabályozás óta – törvényi és – ahogyan azt az egyik legnagyobb hazai hírportálnál történt személycserék jelzik – gazdasági értelemben is. Ennek megfelelően a pártpolitikai érdekek torzításainak helyét egyre inkább egyetlen párt érdekeinek megfelelő torzítás váltja fel.

Ez pedig a nyilvánosságban folyó viták ellaposodásával és végső soron kiüresedésével fenyeget. A WikiLeaks-dokumentumok ebből a fásultságból rázhatják fel a nyilvánosságot. Pusztán létükkel azt az üzenetet hordozzák magukban, hogy vannak alternatívái a hazai szereplők és folyamatok bemerevedett értelmezésének. Ez a tapasztalat relativizálja a hazai nyilvánosság szempontjait, feltárja azok esetlegességét, és megkérdőjelezi dogmáit. Az új szempontok alapján fellazul a közszereplőkről alkotott kép, feltárulnak félelmeik, aggodalmaik, emberi mivoltuk.

A WikiLeaks-dokumentumok feltárása egy lehetőség arra, hogy megtudjuk, milyen Magyarország az Egyesült Államok külügyi munkatársainak perspektívájából, se több, se kevesebb. Egy lehetőség arra, hogy új fejezetet nyissunk az önmagunkra vonatkozó diskurzusban, hogy pragmatikusabb, higgadtabb, józanabb önképet alapozzunk meg. Használjuk ki!