Félreérti a világ Magyarországot? | Szuverén

Félreérti a világ Magyarországot?

Politika  |  2012. január 27.
Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Január 17-én az Európai Bizottság sürgősséggel kötelességszegési eljárást indított Magyarország ellen, mert a közelmúltban alkotott törvényei sértik az unió szerződéseit. Másnap Orbán Viktor szenvedélyes vitában védte országa új alkotmányos rendjét az Európai Parlamentben. Védekezésének lényege sejthető volt a Fidesz-kormány képviselőinek a világ számos pontján hetek óta ismételgetett, az új alkotmányt magyarázó nyilatkozataiból. Azt állítják, hogy félreértették őket, és azt ismételgetik, hogy a külföldi kritikusok nem értik Magyarországot. Most azokat a leggyakoribb érveket veszem számba, amelyeket a kormány saját védelmében hangoztatni szokott, és rámutatok arra, hogy ezek az új alkotmányos rendre adott magyarázatok megalapozatlanok.

A fő kormányzati érvek a következők:

1. A Fideszt a nép hatalmazta fel a változtatásokra, és a demokrácia megköveteli a kormánytól, hogy eleget tegyen a közösség akaratának.
2. A Fidesz társadalmi konzultációt folytatott az alkotmányról, és az alkotmányt a közösség jóváhagyta.
3. A Fidesz az európai szervezetekkel is konzultációt folytatott, amelyek szintén jóváhagyták az alkotmányt.
4. A Fidesz egy kommunista alkotmány helyébe léptette az újat, és ezzel végleg lezárta a kommunizmus magyarországi fejezetét.
5. A Fidesz keresztény elvek mentén cselekszik, a többi európai államhoz hasonlóan.
6. Az új alkotmányos rend minden egyes eleme megtalálható más európai országokban is.

Az alábbiakban ezeket az érveket veszem sorra.

Először is, a Fidesz-kormány azt állítja, hogy felhatalmazása van a változtatások keresztülvitelére. 2010 tavaszán a választók 53 százaléka szavazott a Fideszre. A hatályos magyar választójogi törvény értelmében a voksok 53 százalékával a Fidesz a parlamenti helyek 68 százalékát szerezte meg. Most a Fidesz azzal érvel, hogy a társadalom radikális változtatások véghezvitelével bízta meg, a közösségnek meg kell hát kapnia azt, amit akar.

Ezzel a magyarázattal azonban az a gond, hogy a számok nem támasztják alá. A legfrissebb, januári Ipsos-felmérés eredményei a Fidesz magyarországi rohamos népszerűségvesztésének folytatódását jelzik, miután az emberek szembesülnek azzal, hogy a kormány mit csinál valójában. Jelenleg a választókorú népesség mindössze 16 százaléka állítja magáról, hogy újra a Fideszre szavazna. A januárban megkérdezettek 84 százalékának röviddel az új alkotmány hatálybalépése után az volt a véleménye, hogy Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok.

A közvélemény-kutatási adatokból azonban az is látszik, hogy ezzel a támogatásdeficittel együtt is a Fidesz még mindig az ország legnépszerűbb pártja. A valódi alternatívát jelentő ellenzék hiánya viszont nem jelenti azt, hogy a Fidesz a magyarok akaratának megfelelően kormányoz.

Ha a Fidesznek volt is felhatalmazása arra, hogy alapvető változtatásokat vigyen véghez – az mostanra szertefoszlott. A kormány nem élvezi többé a magyar társadalom támogatását.

Másodszor, a kormány azt állítja, hogy ezt az alkotmányt a magyarok akarták. Ahogyan korábban említettem, a választási kampány során a jelenlegi kormány képviselői részéről egyetlen szó sem esett az alkotmányos rend megváltoztatásáról. Ellenkezőleg, a Fidesz vezető politikusai a választások előtt határozottan tagadták, hogy győzelmük esetén új alkotmányt írnának. Az új alkotmányokat gyakran népszavazással erősítik meg, hogy biztosítsák egy ilyen alapvető átalakulást jelentő változás társadalmi támogatottságát. Magyarországon azonban nem írtak ki népszavazást.

Megkérdezték-e valaha a magyar társadalmat erről az új alkotmányról? Hát, sajátos módon. A kormány minden magyar állampolgárnak küldött egy kérdőívet, amelyben tizenkét kérdést tett fel nekik arról, hogy az új alkotmánynak mit kellene tartalmaznia. A kérdéssort azelőtt küldték ki, mielőtt bármilyen konkrét javaslattal előálltak volna, így a kérdések megválaszolása nem tekinthető egy alkotmánytervezetről szóló népszavazásnak. A kérdésekre adott válaszokat ugyanakkor nem használták fel az alkotmány kidolgozásának folyamatában sem.

A kormány a kérdőíveket 2011 márciusának elején küldte ki, az alkotmánytervezetet pedig 2011. március 14-én mutatta be a parlamentnek. A válaszok többsége még nem is érkezett vissza – nem is szólva azok feldolgozásáról – akkor, amikor az alkotmányról szóló javaslatot benyújtották. Így a kérdésekre adott válaszok valójában semmilyen hatással nem voltak az alkotmány szövegezésére.

Ráadásul a társadalom túlnyomó többsége nem küldte vissza a kérdőívet, és a kormányt leszámítva senki sem tudja, hogy mi volt az emberek válasza. Miközben a kormány 11 százalékos visszaküldési arányról számolt be, a vélemények megoszlását sosem hozták nyilvánosságra. A kormányzó párton kívül senki sem látta a válaszokat.

Azonban még ha tudnánk is az eredményeket, a felmérés akkor sem igazán számítana sokat. Az állampolgároknak feltett tizenkét kérdés egyike sem olyan, az alkotmányos rendszer alapvető fontosságú elemeire vonatkozott, mint az Alkotmánybíróság hatásköre, a független bíróság léte, a választási rendszer természete vagy a médiaszabályozás kiterjedtsége. Ehelyett a kérdések arra vonatkoztak, hogy az új alkotmány védje-e a Kárpát-medence természeti sokféleségét, vagy engedélyezze-e a gyermeknevelés költségeinek megadóztatását, vagy büntesse-e azokat, akik idézés ellenére sem jelentek meg valamelyik parlamenti vizsgálóbizottság előtt.

Az alkotmánnyal kapcsolatos kérdőív a híres magyar írónak, Örkény István Közvélemény-kutatás című egypercesében kifigurázott felmérésre emlékeztet. A novellában összefüggéstelen kérdések sorát teszik fel a kommunizmusban élő, szerencsétlen sorsú állampolgároknak, hogy az eredmények alapján levonhassák a következtetést, miszerint az országban egyetlen dolgot kivéve minden tökéletes: a 19-es busz járhatna gyakrabban.

Valóban jóváhagyta a társadalom ezt az alkotmányt? Nem, sem annak kezdeményezésében, sem kidolgozásának folyamatában, sem pedig részleteiben.

Harmadszor, a kormány azt is állítja, hogy európai testületekkel tárgyalt az alkotmányos reform legfontosabb elemeiről. Csakhogy az érintett európai szervezetek ezzel nem értenének egyet. Többször előfordult, hogy Magyarország olyan törvénytervezetet mutatott be az illetékes európai szerveknek, amely nem egyezett a parlament számára ténylegesen benyújtott normaszöveggel. Az európai szerveknek felülvizsgálatra benyújtott változat mindig jobban megfelelt az uniós normáknak, mint a magyar nyelvű, ami arra enged következtetni, hogy a kormány eurokonformabbnak akar tűnni annál, mint amennyire ténylegesen hajlandó. Ennek eredményeként mára az európai testületek gyanakvással tekintenek Magyarországra. Íme, két példa.

Az alatt az egy hónap alatt, amíg az alkotmány társadalmi vitájára lehetőség volt, a magyar kormány az uniós jog előírásának megfelelően elküldte a szöveg angol nyelvű fordítását az Európai Bizottságnak. Az angol fordításból azonban kihagyták a vitákat kiváltó és sokakban felháborodást keltő preambulumot. A preambulum értelmében a szuverenitás forrása a magyar „nemzet” (ez utóbbi alatt az etnikai értelemben vett magyarokat, nem pedig etnikai hovatartozásuktól függetlenül a magyar állampolgárokat kell érteni). Veszélyeket rejt magában a magyar „történeti alkotmányra” való utalása is, mely implicit módon igényt támasztott a ma már a szomszédos államok részét képező területekre. Ráadásul az alkotmány EU számára bemutatott angol nyelvű változata csak úgy hemzsegett a félrefordításoktól, amelyek a szöveg értelmének megváltoztatását is eredményezték. Mire a preambulumot csatolták, és a fordítási hibákat kijavították, az EU-nak gyakorlatilag nem maradt lehetősége a véleményezésre, mivel a szöveg benyújtásától az alkotmány elfogadásáig csupán egy hónap telt el. A hibák és az elhagyások pedig nem esetlegesek voltak, mert azok fényében európai szemmel elfogadhatóbbnak tűnt a magyar alkotmány, mint amilyen a valódi változat volt.

Amikor 2011 őszén a magyar kormány a központi bank szabályozásával kapcsolatos törvénytervezetet küldte meg az Európai Központi Bank számára, az angol nyelvű változat ismét félrevezető volt. Mindazonáltal az EKB éles kritikával illette a tervezetet. A parlament elé terjesztett tényleges jogszabályszöveg azonban ennél is aggályosabb volt, mert a központi banknak a bankfelügyeletet ellátó szervvel való összevonására tett javaslatot, aminek következtében egy Fidesz-hivatalnok által irányított új szervezet jöhet létre, és ez a meghatározó jelentőségű intézményi változtatás nem szerepelt az angol változatban. Mikor a nemzetközi szervezetek felfedezték az átverést, az IMF azonnal megszakította Magyarországgal a tárgyalásokat, és világossá tette, hogy azok a törvény megváltoztatásáig nem folytathatók.

Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy az európai szerveknek most fenntartásaik vannak Magyarországgal szemben. A kormány azt állította, hogy tárgyalt velük, miközben újra és újra hiányos és nem az aktuális szövegre vonatkozó jogszabályfordításokat küldött nekik. Sőt, az összes fordítási hiba és elhallgatás egy irányba mutat – arra enged következtetni, hogy Magyarország Európa-barát álarcot visel, amikor angolul beszél, miközben Európa-ellenes dolgokat művel, miközben magyarul szól.

Negyedszer, a kormány azzal vette védelmébe az új alkotmányt, hogy így vált teljessé a posztkommunista rezsimből való átmenet. Azt állítja, hogy egy kommunista alkotmánytól szabadultak meg, és ezzel lezárták a kommunista múlt utolsó fejezetét is. De ezek az állítások is félrevezetőek.

Az megfelel a valóságnak, hogy a 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvény által felváltott alkotmányt hivatalosan a többször módosított 1949. évi XX. törvénynek hívták. Az 1949-ben bevezetett sztálinista alkotmány egy standard szovjet alkotmány volt. Azonban az 1989-es Nemzeti Kerekasztalon elért, mindent átfogó reformot jelentő egyezség eredményeképpen a kommunista szellemiséget teljesen törölték az alkotmányból, a szöveg nagy részét teljesen kicserélték. Ezeket az alkotmányos változásokat 1990-ben további módosítások követték, miután az első többpárti választás eredményeképpen a demokratikus ellenzék pártjai hatalomra jutottak a törvényhozó testületben. A végeredménynek majdnem semmi köze nem volt az eredeti 1949-es verzióhoz. Erről győződjön meg mindenki saját maga! Ezt követően az 1989–90-es alkotmányt az az Alkotmánybíróság értelmezte, amely a világ számos pontján ismert az emberi jogokkal kapcsolatosan megszületett erős határozatairól.

Amíg a Fidesz kormánya nem kezdte el módosítani ezt az alkotmányt a fékek, ellensúlyok felszámolása érdekében, Magyarországnak egy olyan alkotmánya volt, amelyre Magyarország büszke lehetett az európai demokratikus alkotmányok között. Ezt a demokratikus alkotmányt számolták fel az új év első napján, és egyáltalán nem a kommunistát.

Ötödször, az Európai Parlamentben szerdán az alaptörvényről elmondott védőbeszédében Orbán Viktor azt mondta, hogy az ország a vallást méltó helyére próbálja visszaállítani, vagyis a közélet centrumába. És valóban, a vallásos alkotmány nem szokatlan Európában.

Igaz, hogy számos európai ország, mint például Lengyelország vagy Írország, alkotmánya markánsan jeleníti meg a vallást. Mindkét ország lakossága nagyon vallásos is. Ezzel szemben a magyar társadalom rendkívül szekuláris. A lakosságnak csak 21 százaléka jár rendszeresen vallásos szertartásokra, szemben a 84 százalékos ír és 55 százalékos lengyel arányokkal. A magyarok kevesebb mint fele hisz Istenben, szemben a 73 százalékos ír és 80 százalékos lengyel arányokkal. Ennek tudatában miért olyan elengedhetetlen fontosságú, hogy Magyarországnak olyan alkotmánya legyen, amely az országot keresztény nemzetnek nyilvánítja, és ezt követően a konzervatív vallásos nézet egész tárházát bele is foglalja az alkotmányba a méhmagzat fogantatástól kezdődő jogi védelmétől a homoszexuálisok házasságkötésének tilalmáig? Annyi bizonyos, annak eldöntésében, hogy Magyarország keresztény nemzet-e, szerepet kellene játszania a magyar emberek véleményének is.

Végül, az elfogadott rengeteg jogszabály védelmében a Fidesz-kormány azt is gyakran meg szokta említeni, hogy semmi olyat nem csinál, ami ismeretlen vagy szokatlan lenne Európában. De a Fidesz mindig azt várja el kritikusaitól, hogy akkor is a kontextustól mentesen, apró részletekre tekintettel fogalmazzák meg véleményüket az intézkedéseiről, amikor pedig a kontextus lényeges. Sokkal több helyre lenne szükségem ahhoz, hogy minden egyes állítást számba vegyek ezzel kapcsolatban, mint amennyi a rendelkezésemre áll. Hadd említsek azonban egy példát azzal kapcsolatban, hogy mi történik akkor, ha valaki a magyar szabályokat az európai példákkal veti össze.

A Fideszt kritizálták azért, mert túl gyakran használja a törvényalkotásban az egyéni képviselői indítványokat. A Fidesz-kormány erre azzal válaszol, hogy majdnem minden európai parlamentáris rendszer lehetővé teszi az egyéni képviselői indítványok benyújtását. Az igaz, hogy számos parlamentáris rendszerben van lehetőség arra, hogy egy frakció helyett egyetlen képviselő nyújtson be indítványt. Általában véve az egyéni képviselői indítványt azért találták ki, hogy a parlamenti kisebbség is hallathassa a hangját a törvényhozó testületben.

A Fidesz-kormány idején azonban az egyéni képviselői indítványokat a jogalkotás majdnem minden fontos területén használták már. Valójában az azóta eltelt idő nagy részében, mióta a Fidesz hatalomra került, a kormány nagyon kevés törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé. A Fidesz-kormány hatalomra kerülése óta benyújtott tizenkét alkotmánymódosításból tízet egyéni képviselői indítvány alapján fogadtak el. Magát az új alkotmányt is egyéni képviselői indítvány alapján fogadták el! Ahelyett, hogy kisebbségvédelmi eszközként funkcionálna, a Fidesz arra használja az egyéni képviselői indítványokat, hogy bebetonozza a kétharmados többségét.

És miért használta ezt a parlamenti módszert a Fidesz? A magyar törvényalkotási eljárásra vonatkozó szabályok lehetővé teszik, hogy egyéni képviselői indítványok alapján egyszerűsített eljárásban folyjon a jogalkotás. Az ilyen javaslatok esetében nincs szükség országgyűlési bizottsági véleményezésre és többszöri olvasatra, nem kötelező az ellenzéki pártokkal vagy egyéb érdekelt társadalmi csoportokkal egyeztetni azok tartalmáról. Az egyéni képviselői indítvány alkalmazásával egy alkotmánymódosításra akár tíz vagy annál kevesebb nap alatt is sor kerülhetett a módosítási javaslat benyújtásától egészen az elfogadott javaslat hatálybalépéséig. Az új alkotmány benyújtásától a zárószavazásig körülbelül egy hónap telt el. Az egyéni képviselői indítványokat tehát egyértelműen akkor használják, ha sietnek.

Egyetlen másik országban sem használják azonban fel az egyéni képviselői indítványokat a legfontosabb törvények megalkotása céljából. Más országokban ezt az eszközt egyes országgyűlési képviselők egyéni okból veszik igénybe, nem a kormányprogram végrehajtására. Ezzel szemben Magyarországon a kormány a legtöbb, az alkotmányos rendszer változásával járó szabályt ezen eszköz alkalmazásával nyújtotta be. Minden egyes alkalommal, amikor fideszes képviselő nyújtott be egyéni képviselői módosító indítványt, a frakciója ellenszavazat nélkül mondott rá igent. A szavazások ilyen mintája pedig megkérdőjelezi azt az állítást, hogy ezek valóban önálló, függetlenül cselekvő egyéni képviselők saját indítványai voltak. Az egyetlen logikus magyarázat ugyanis erre az, hogy a Fidesz túlságosan korlátozónak találta a rendes jogalkotási eljárást, mert az megköveteli, hogy a jogszabályokat országgyűlési bizottságok véleményezzék, kifejtsék róluk véleményüket az ellenzéki pártok, és megtörténjen róluk egy társadalmi egyeztetés is az érdekelt csoportokkal, vagyis a többszöri olvasatot az ehhez szükséges teljes idővel.

Végül azonban ez a gyors egyéni képviselői eljárás is túl szigorúnak bizonyult a Fidesz számára. 2011 utolsó napján a Fidesz parlamentje egy házszabály-módosítást fogadott el. 2012. január 1-jétől a képviselők kétharmadának jóváhagyásával egy törvényjavaslatból törvény lehet az első aktustól a zárószavazásig minden vita, késedelem és egyeztetés nélkül.

A végtelenségig sorolhatnám még a példákat, amelyek bemutatják, hogy milyen intézmények, eljárások és hatáskörök vannak a magyar alkotmányos rendszerben, amelyek azonos névvel megtalálhatók valamelyik másik európai országban. De ezen intézmények, eljárások és hatáskörök magyar változatai láthatólag soha nem azonos értelemmel bírnak. Majdnem mindig téved ezért a magyar kormány, amikor azt mondja, hogy szabályai semmiben nem különböznek más európai országokétól.

Tehát miért is fogadta akkor el a magyar kormány ezt az új alkotmányt? Nem azért, mert a választók ezt követelték. Nem azért, mert az új alkotmány a kommunista alkotmányt váltotta fel. Nem is azért, mert a társadalom vallásos meggyőződése miatt ez fontos volt. És nem is azért, mert így került az ország alkotmányos rendje az európai mainstream vonalba.

Az egyre élesebb hazai és külföldi kritikákkal szembesülve a kormány kitart a mellett az álláspontja mellett, hogy Magyarországot egyszerűen félreértik. És azt ismétli újra és újra, hogy felhatalmazást kapott a néptől, hogy most véget vet a kommunizmusnak, hogy tiszteletben tartja a magyarok vallásos érzékenységét, és hogy mindez összeegyeztethető az európai trendekkel.

De jó néhányan vagyunk, akik még mindig a valóságra tekintettel lévő közösségben élünk, ahol azt tekintik normálisnak, ha bizonyítékokból vonnak le következtetéseket, és nem fordítva. Amikor megvizsgáljuk a magyar kormány magyarázatait azzal kapcsolatban, hogy miért kellett új alkotmányt elfogadni, egyik érv sem áll meg.

Igen, a magyar kormányt félreértik – saját maga teszi ezt. Félreérti a saját helyzetét a világban és a magyar társadalomban.

(Fordította Tóth Gábor Attila)