Félrevezető „autoriter 21. századról” vagy „populista internacionálé” kiépüléséről beszélni. Szétszórt, egymást erősítő, destruktív jelenségekkel állunk szemben.

A Pegida mozgalom hétről hétre tízezres tömeget mozgósít Németország keleti részén. De miért ott szökkent szárba az idegenellenes propaganda, ahol a polgárok évtizedekig szorultak rá a Nyugat szolidaritására?

Nyugat-európai fiatalok tömegei vesznek részt az Iszlám Állam harcaiban Észak-Irakban és Szíriában. Az eset az európai társadalmak integrációs problémáira és új generációs konfliktusra irányítja a figyelmet.

A nemzetek feletti demokrácia megteremtésének fontos állomása lehet, hogy az európai pártok programokat mutattak be, elnökjelölteket állítottak, majd megválasztották Junckert. A folyamatot nem csak a kormányfők ellenállása hátráltatja.

Hagyományosan egy jól működő demokratikus kultúra jelének tartjuk, ha egy politikai elit nagykoalíció megalkotására képes. A 2013-as német koalíciós tárgyalások menete és a megállapodás tartalma azonban joggal vívja ki a polgári demokratikus elemzők kritikáját.

A német szövetségi választások eredményének fényében felmerül a kérdés, hogy az FDP választási kudarcának okai a német liberális párt speciális helyzetében és történetében keresendők-e, vagy maga a liberalizmus nem képes adekvát választ adni a kor kihívásaira.

A német mérsékelt baloldal mostanáig nem tudta magához vonzani a merkeli válságkezelés költségességétől, negatív szociális és politikai hatásaitól tartó választópolgárok kormányváltáshoz szükséges tömegét. A problémához stratégiai hibák mellett egy átélhető baloldali vízió hiánya is hozzájárulhatott.

A Nemzetiszocialista Illegalitás perének előkészületei rámutattak arra, hogy gyakran még a legjobban szervezett európai bíróságok sem képesek megfelelni az átalakulóban lévő demokratikus nyilvánosság elvárásainak.

Az európai uniós válságkezelés problémái felvetik azt a kérdést, lehetséges-e olyan, nemzeteken átnyúló politikai döntéshozatal, amely összhangba hozható a politikai autonómiáját követő polgár eszményével. A kérdés megválaszolásához segítséget nyújthatnak Jürgen Habermas újabb előadásai és írásai – amelyeket érdemes kritikusan követnünk.