A legfőbb bírói fórum devizaadósok ügyében hozott döntését szinte minden elemző másként értelmezte. A híradások és a stúdióbeszélgetések mind azt vették alapul, hogy a Kúria a kölcsönszerződést érvényesnek tekintette, csak az árfolyamrés kérdésében apróbb módosítást írt elő. Még mérvadó jogi portálok  is úgy tudósítottak a határozatról, hogy a Kúria nem mondta ki a szerződés semmisségét. A félreértés tisztázásához a Kúria ítéletén kívül ismerni kell az ügyben hozott első- és másodfokú ítéletet, és azok tükrében lehet véleményt mondani a felülvizsgálat eredményéről.

Az ügyben egy 2006. novemberi szerződésről volt szó, amit egy magánszemély az OTP-vel kötött. Az ügyfél tizenkétmillió forintot vett fel, és öt év alatt közel tizenhétmilliót fizetett vissza. A felperes devizaadós a különbözet teljes összegét, azaz mintegy ötmillió forintot követelt vissza a banktól. A keresetet az elsőfokú bíróság elutasította, a másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék viszont megállapította, hogy a szerződés érvénytelen és vissza kell állítani az eredeti (a szerződés megkötésekor fennálló) állapotot. A másodfokú bíróság az ezzel járó elszámolási vita lefolytatását az elsőfokú bíróságra bízta.

A Kúria a felülvizsgálati eljárásban két dolgot vizsgált: valóban érvénytelen-e a szerződés és ha igen, az eredeti állapot visszaállítása megfelelő következmény-e. A Kúria azt állapította meg, hogy mivel a szerződés megkötésekor hatályos jogszabályok szerint a szerződésnek minden költséget tartalmaznia kell és az árfolyamrés is ilyen költség, ezért az árfolyamrésről nem rendelkező szerződés jogszabályba ütközik, tehát semmis, azaz valóban érvénytelen.

A második kérdést vizsgálva a Kúria már nem értett egyet a Fővárosi Törvényszékkel. Amennyiben egy szerződés semmis, a helyzet rendezésére a bíróságok négy lehetőség közül választhatnak: az eredeti állapot helyreállítása, a szerződés érvényessé nyilvánítása, a szerződés hatályossá nyilvánítása, valamint – kicsit más összefüggésben – a szerződés részbeni érvénytelenségének megállapítása. A bíróságok a semmis szerződés következményeinek levonásakor nincsenek a felek kérelméhez kötve, azaz bármelyik megoldást alkalmazhatják, kivéve azt, amelyik ellen mindegyik fél tiltakozik. Ebben az ügyben ilyen nem volt, tehát a Kúria bármelyik megoldást alkalmazhatta. A lehetőségek között 2010-ben maga a Kúria állított fel egy sorrendet. Ennek megfelelően elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítása vagy a szerződés érvényessé nyilvánítása jöhet szóba. Ha pedig mindkettő alkalmas a jogviszony rendezésére, akkor a bíróság mérlegelheti, melyiket alkalmazza. Ennek körében a Kúria arra hivatkozott, hogy amikor az eredeti állapot helyreállítása és a szerződés érvényessé nyilvánítása között kell dönteni, akkor a bíróságnak azt kell elsősorban vizsgálnia, hogy „van-e mód a szerződés érvényessé tételére és amennyiben annak a jogi feltételei fennállnak, a szerződés hibáját orvosolja”. Tehát az „érvényessé nyilvánítás” a jogi nyelvezetben nem azt jelenti, amit elsőre gondolunk: a Kúria nem nyilvánította érvényesnek a szerződést, hanem az érvénytelen szerződést „érvényessé tette”. Mégpedig úgy, hogy a szerződést kiegészítette egy olyan rendelkezéssel, ami az árfolyamrésre vonatkozik. Ezzel a szerződés már tartalmazza az árfolyamrést mint költséget és a szerződés máris érvényes.

A Kúria tehát azért nem mondta ki kifejezetten, hogy a szerződés érvénytelen, mert ebben egyetértett a Fővárosi Törvényszékkel. Az érvénytelenség jogkövetkezményeit azonban másként vonta le és ebben a körben döntött úgy, hogy az eredeti állapot helyreállítása helyett a szerződést kiegészíti, ezzel érvényessé teszi.

A Kúria indokolása szerint ez a módszer azért nem sérti a felek érdekeit, mert az árfolyamrés Kúria által megállapított mértéke a szerződésben szereplő teljes hiteldíj mutatóban értékelésre került, azaz THM ezt a költséget tartalmazta, csak éppen a szerződés külön az árfolyamrést nem említette. A Kúria visszamenőleg kiegészítette a szerződést az OTP által a szerződés megkötésekor alkalmazott árfolyamréssel és megjegyezte, hogy amennyiben az OTP az ügyféltől ennél a mértéknél többet követelt, akkor meg kell vizsgálni, hogy e vonatkozásban a bank jogszerűen élt-e az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségével, mert ha nem, akkor az OTP által alkalmazott árfolyamrés és a Kúria által meghatározott árfolyamrés különbözetét a banknak vissza kell fizetnie, illetve azt a jövőben nem követelheti. Az is tudható, hogy 2008-tól az OTP a Kúria által szerződésbe foglalt mértéknél nagyobb árfolyamréssel számolt, ezért valószínűleg van elszámolási kötelezettség a felek között, de ez elenyésző összeg.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény 2005 óta tartalmazza, hogy semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, ami nem tartalmazza a szerződéssel kapcsolatos összes költséget. A Kúria ítéletéből ezért az következik, hogy minden olyan devizahitel-szerződés, ami nem tünteti fel költségként az árfolyamrést, érvénytelen. A Kúria az érvénytelenség jogkövetkezményeit csak az előtte folyó ügyben vonta le, csak az ügyben tárgyalt konkrét szerződést egészítette ki. Önmagában a Kúria egyedi ügyben hozott ítélete más szerződésekre nem hat ki, arra azonban kiváló, hogy az érvénytelenségre más szerződések esetében is hivatkozni lehessen. Az érvénytelenség következményeinek levonása viszont minden egyes szerződésnél eltérhet, függ a már törlesztett összegtől és egyéb körülményektől, így azt minden egyes esetben külön rendezni kell. Ennélfogva jelenleg csak annyi biztos, hogy a perbeli szerződés kivételével minden devizaalapú kölcsönszerződés, amit 2005 után kötöttek és nem tartalmazza az árfolyamrés mértékét, azaz azt, hogy a kölcsön folyósításakor alkalmazott deviza-vételi és a törlesztéskor alkalmazott deviza-eladási árfolyam mennyiben tér el adott időpontban a deviza-középárfolyamtól, érvénytelen. A lakossági devizahitel-szerződések jelentős része ilyen.

A Kúria döntése több szempontból is elgondolkodtató. A szerződéseket közjegyzői okiratba foglalták, azaz közjegyzői közreműködéssel jöttek létre semmis szerződések. Az adósok fizetési késedelme vagy a semmis szerződések módosításához vezetett (és ezért általában semmis szerződésmódosítások jöttek létre), súlyosabb esetekben a semmis szerződéseket a bankok felmondták, ismét közjegyzői közreműködéssel. Az ilyen szerződések miatt folyamatban lévő végrehajtások túlnyomó többsége jelen állapot szerint semmis szerződések alapján fennálló követelések behajtására irányulnak. A Kúria ítélete egyszersmind azt is jelenti, hogy minden olyan kormányzati intézkedés (végtörlesztés, árfolyamgát), ami a szerződések módosítása felé terelte az ügyfelek egy részét, semmis szerződések módosításához vezettek.

Az ítéletnek sokféle hatása lehet. A bankok és az ügyfelek maguk is érvényessé tehetik a szerződéseket, mégpedig úgy, hogy egyszerűen közös megegyezéssel módosítják azokat. Ez persze mindkét oldalról jóhiszemű és tisztességes magatartást feltételezne, ami nem biztos, hogy megvalósul. A bankok úgy is reagálhatnak, hogy a Kúria ítélete alapján egyszerűen újraszámolják a követelést és csökkentik az adósok tartozását. Ezzel ugyan a szerződések nem lesznek érvényes, de könnyen elejét vehetik a pereknek. És végül természetesen indulhatnak bírósági eljárások is, amik feltehetően a folyamatban lévő végrehajtási eljárások felfüggesztésével járnának. A végrehajtási eljárásokban követelt összeg ugyanis ebben az esetben nagyobb lehet, mint amit a bank követel. A bíróságok meg fogják állapítani a szerződések semmisségét és feltehetően ugyanúgy érvényessé teszik a szerződéseket, mint a Kúria.

A bankok dönthetnek úgy is, hogy a szerződések közös megegyezésen alapuló vagy bíróság általi kiegészítését követően megmagyarázzák, miért alkalmaztak nagyobb árfolyamrést, mint amit a Kúria most utólag meghatározott, azaz miért módosították egyoldalúan azt a szerződési feltételt, ami csak utóbb vált visszamenőlegesen is a leírt szerződések részévé. Mivel azonban a bankok által követelt teljes összeg csekély hányadát teszi ki a vitatott összeg, nem biztos, hogy érdemes lesz belemenniük abba a vitába, hogy jogszerűen vagy jogtalanul történt az egyoldalú szerződésmódosítás. Az viszont biztos, hogy a felek lépéskényszerben vannak. Amíg nem orvosolják valamilyen módon a szerződések hiányosságát, a szerződések érvénytelenek maradnak és új végrehajtási eljárások sem indulhatnak.