2009 áprilisában a bolíviai különleges erők letartóztatták Tóásó Előd magyar és Mario Tadić horvát állampolgárt. Az akcióban további három uniós állampolgár meghalt. A magyar diplomácia már a kezdetektől kiemelt figyelmet fordított az ügyre, minden lehetséges eszközt megpróbált bevetni annak érdekében, hogy a magyar érintett tisztességes eljáráshoz fűződő joga érvényesüljön. Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága és külügyi bizottsága 2012 májusában – minden politikai oldal támogatásával – nyilatkozatot fogadott el, melyben tiltakozott a fogva tartás és a büntetőeljárás ellen, hangsúlyozva, hogy a büntetőeljárás ellentétes az általánosan elfogadott nemzetközi és emberi jogi normákkal.

A magyar hatóságok és parlamenti képviselők rendszeresen hivatkoztak arra, hogy bolíviai jogszabályok szerint eredetileg csak egy évig tarthatták volna fogva a gyanúsítottakat vádemelés nélkül, majd ezt a határidőt felemelték három évre. Ráadásul úgy, hogy a felemelés idején már az egy év is letelt, azaz már szabadlábra kellett volna helyezni Tóásóékat. Azóta már a három év is lejárt, vádemelés pedig még mindig nem volt. A bolíviai jogszabályok módosítása nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy ennek az ügynek a gyanúsítottjait börtönben lehessen tartani. A bolíviai börtönkörülményekről a parlamenti bizottság 2012. májusi ülésén Gulyás Gergely, az emberi jogi bizottság alelnöke is beszámolt: „A fogva tartás körülményei szörnyűek, a nála egyébként bolíviai orvos által megállapított betegség kezelését sem teszik lehetővé.”

Idén novemberben az ügy eljutott odáig, hogy az Európai Parlament állásfoglalást bocsátott ki, melyben „sürgeti a bolíviai hatóságokat, hogy biztosítsanak független és tisztességes tárgyalást Tóásó Előd és Mario Tadić ügyében”. A Gál Kinga által szorgalmazott állásfoglalás hivatkozik Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatára, a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, Az emberi jogok európai egyezményére és más emberi jogi dokumentumokra.

Bolívia az EP állásfoglalását a belügyeibe való beavatkozásnak tekintette. A bolíviai kormány közölte, hogy „elítéli az Európai Parlament jobboldali frakcióinak ostoba és meggondolatlan újgyarmatosító cselekedetét”.

Előremutató, hogy a magyar hatóságok figyelemmel kísérik a külföldön élő magyarok sorsát, szóvá teszik, ha a velük szemben folytatott büntetőeljárás tisztességtelen, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy az eljárások során érvényesüljön az ártatlanság vélelme, az embertelen, megalázó bánásmód tilalma és a nemzetközi emberi jogi egyezményekben felsorolt többi alapvető jog. Ugyanez igaz az Európai Unió szerveire. Tóásó Előd és Mario Tadić uniós állampolgárok, és Európa elvárja, hogy a kontinensen kívül is így kezeljék őket.

Eközben Magyarország nem követi el azt a hibát, hogy visszamenőlegesen kelljen büntetőeljárási jogszabályokat alkotni. Itthon sokkal olajozottabban megy a gépezet. Idén novemberig a legsúlyosabb büntetőügyekben elsőfokú bírói ítélet nélkül négy évig lehetett fogva tartani a vádlottakat. Ennek lejárta után házi őrizet volt elrendelhető, aminek végső határideje nem volt. Az ároktői bandaként elhíresült vádlotti kör egyik tagja november 22-én már négy éve ült előzetes letartóztatásban úgy, hogy még elsőfokú ítéletet sem hoztak. Azaz a korábbi szabályok alapján szabadon kellett volna bocsátani, vagy legalábbis házi őrizetét kellett volna elrendelni. Miután azonban a banda két másik tagja a rendőrség mulasztása miatt néhány héttel azelőtt megszökött a házi őrizetből, a kormánypárt úgy döntött, módosítja a törvényt a november 22-i szabadulás megakadályozása érdekében. Ehhez a parlament alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága 2013. november 5-én „a közelmúlt sajnálatos eseményeire” hivatkozva benyújtott egy törvénymódosítási javaslatot, mely szerint a legsúlyosabb bűncselekményekkel vádolt személyek esetében nem lesz időbeli korlátja az ítélet nélküli előzetes letartóztatásnak, azaz akár tíz évig is lehet valaki börtönben úgy, hogy vele szemben csak a gyanú és a vád fogalmazódott meg. A javaslatot az Országgyűlés hat nap alatt elfogadta, két napra rá az Országgyűlés elnöke aláírta, újabb két nap kellett, hogy a köztársasági elnök is aláírja, és november 18-án már meg is jelent a Magyar Közlönyben. Az ötlet felmerülésétől a törvény hatálybalépéséig tíz munkanap telt el. Így lehet elkerülni azt, hogy visszamenőlegesen kelljen jogszabályokat alkotni. A vádlottak fogva tartása így a nemzeti szabályozásnak ugyan megfelel, a négy évet meghaladó előzetes letartóztatás viszont biztosan támadható az egyezmény alapján. Bolíviában tehát visszamenőlegesen alkotnak büntetőeljárási szabályokat, nálunk ehelyett maga a szabályozás ad lehetőséget alapvető jogokat sértő fogva tartásra.

Magyarországnak azonban más területen sem sikerül teljesítenie az európai követelményeket. A Tóásó-ügyben is problémaként jelentkező börtönkörülményekre Magyarország sem lehet büszke. A strasbourgi bíróság szinte minden hónapban kimondja, a magyar állam megsértette az embertelen bánásmód tilalmát azzal, hogy szörnyű állapotok között tartja fogva valamelyik börtönlakót. Elég, ha csak Hagyó Miklós előzetes letartóztatására gondolunk. Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a magyar állam megsértette az egyezményt, amikor az előzetes letartóztatás során a fogvatartott betegségéről tudomást sem vett, holott orvosi vélemény volt róla. Szintén ellentétes az egyezménnyel, hogy a fogva tartás ésszerűtlenül hosszú ideig tartott, a bíróságok érdemi vizsgálat nélkül, pusztán a gyanúsításban szereplő bűncselekmény súlyossága alapján döntöttek a legszigorúbb kényszerintézkedés fenntartásáról. De felhozható Csüllög Zsigmond ügye is, akit hosszú ideig egyszemélyes, természetes fény nélküli zárkában tartottak fogva, ahol a vécé a zárkán belül nem volt elkülönítve, ráadásul nem volt sem ülőkéje, sem teteje, a fogvatartottat folyamatosan videokamerával figyelték, napi rendszerességgel vetették testüregmotozás alá, még az orvosi vizsgálat is bilincsben zajlott. A strasbourgi bíróság ebben az ügyben is megállapította, hogy Magyarország megsértette az embertelen és megalázó bánásmód tilalmát.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt Magyarország rendszeresen bukja el a fontosabb és egyben jelképes ügyeket, nemcsak az embertelen bánásmód tilalmával kapcsolatban, hanem a tisztességes eljárás, a szólásszabadság és a jogorvoslati jog körében is. Azaz újra és úja kiderül, hogy a magyar állam nem tartja be a nemzetközi emberi jogi egyezményeket. Ilyenkor persze a kormánypárti politikusok nem értenek egyet az európai szervek döntéseivel, és a strasbourgi bírókat tekintik idiótáknak, esetleg kijelentik, hogy a másik politikai oldal ármánykodása áll a döntés mögött. Vagy éppen közlik, hogy nem engednek a gyarmatosító törekvéseknek.