Charlotte Knobloch: Határozott meggyőződésem, hogy a Mein Kampfot [Harcom] soha többé semmilyen formában nem szabad legálissá és elérhetővé tenni a nyilvánosság számára. Sem Németországban, sem máshol a világon. [Németországban jelenleg törvényesen birtokolhatók a korábbi kiadások.] Ez az egyik legtámadóbb antiszemita gyalázkodás, amit valaha írtak. Veszélyes könyv, amely elmondhatatlan pusztítást indított el. Ez a könyv volt az ideológiai alapja az európai zsidók tömeges, üzemszerű kiirtásának: a Holokausztnak. Nevezhetem Pandóra szelencéjének is: senki nem tudja, hová vezet, ha felszítják ezt a fajta gyűlöletet.


Sascha Feuchert: Ellenszenves, visszataszító, gyalázatos. Kétség sem fér hozzá, hogy a Mein Kampf az egyik legförtelmesebb német nyelvű szöveg. Rasszista gyűlölet és az ellenvélemények könyörtelen elnyomásának igénye jellemzi. Hitlert az a vágy vezérli benne, hogy kézikönyvszerűen elmagyarázza követőinek, miként lehet erővel megkaparintani és megszilárdítani a hatalmat.

Normális, egészséges reflexnek tartom azt az igényt, hogy egyszer és mindenkorra töröljük ezt a könyvet a kulturális emlékezetből, hogy soha többé ne terjeszthesse felzaklató üzenetét. De amikor 2015-ben, 70 évvel a diktátor halála után lejár a szerzői jogi védelmi idő, ésszerű, sőt nagyon fontos volna forrásdokumentumként megjelentetni az eredeti nyelven egy tudományos kritikai kiadást. A müncheni központú Jelenkortörténeti Intézetben [Institut für Zeitgeschichte] készül egy ilyen kiadás 2016 januárjára tervezett megjelenéssel. Igaz, Bajorország, a szerzői jogok mostani tulajdonosa a közelmúltban megszüntette a kiadásra szánt támogatást.

Komikusnak tartom a vitát arról, hogy „megengedhető-e” hozzáférhetővé tenni a szöveget a német olvasóknak. Bár 1945 óta törvénytelen kinyomtatni és terjeszteni az írást, a könyv évek óta szabadon hozzáférhető online németül és számtalan fordításban egyaránt. Egy gyors Google-keresés kiadja a kívánt találatokat. Ám ha az érdeklődő rámegy a linkre, akkor jegyzetek és a kontextus magyarázata nélküli kiadásokat talál, vagy még inkább szélsőjobboldali weboldalakra jut el. A tudományos kiadás komoly alternatívát tudna nyújtani, különösen a fiatalabb olvasóknak. Rávilágítana a szöveg kontextusára és a stilizált önéletrajzi elemekre, megjelölné az 1945-ös utolsó kiadásig hozzátoldott részeket, és dokumentálná Hitler számtalan hamis állítását.

Persze lényeges volna, hogy ez a tudományos kiadás is ingyen elérhető legyen az interneten, és ugyanolyan könnyen megtalálják, mint azokat a változatokat, amelyek nem ismertetik a szövegkörnyezetet. A müncheni kutatók még nem döntötték el, hogy kiadnak-e online szabadon hozzáférhető változatot is, vagy csak nyomtatott formában jelentetik meg a munkát. Ha nem akarják aláásni az olvasók okítását célzó saját elképzeléseiket, akkor ezt a kiadást szabaddá kell tenniük az interneten.

CK: Természetesen lehetetlen megakadályozni az embereket, hogy megtalálják a szöveget az interneten. Lényeges különbség van azonban a között, ha az írás csak olyan vitatott weboldalakon lelhető fel, amelyek egyedül a saját célközönségüknek szólnak, és a között, ha a könyv ismét szabadon és széles körűen megtalálható lesz a németországi könyvesboltok és a könyvtárak polcain. Vannak, akik a könyv egészének vagy egyes részeinek akadémiai célú megjelentetésén gondolkodnak, míg mások kereskedelmi célból adnák ki a szöveget. „Hitlert megveszik” – ez a régi axióma már megannyi ízléstelen terméket produkált a múltban.

SF: Andreas Wirsching történész, a Jelenkortörténeti Intézet igazgatója úgy fogalmazott, hogy a Mein Kampf elolvasása „segít megérteni Hitler elgondolását a világról, az ideológiai gyökereit, az ellentmondásait, és végső soron céljainak következményeit.” Aki valóban meg akarja érteni a Harmadik Birodalom működését, annak vissza kell mennie a forráshoz, és nem lehetnek tabuk.

A bajor kormány a háború után az amerikai megszálló erőktől kapta meg Hitler írásainak szerzői jogait. Főként az izraeli Holokauszt-túlélők tiltakozása miatt ugyan visszavonta a könyvkiadási program további támogatását, de nem igényelte vissza a már átutalt pénzt, és nem tett lépéseket, hogy meggátolja a projektet. Ellenkezőleg, ismételten biztosította a Jelenkortörténeti Intézet kutatóit, hogy nem érheti sérelem a tudomány szabadságát.

A politikai színtéren is felismerték az előnyeit annak, ha ez a forrásszöveg hozzáférhetővé válik.
Bajorország mégis közzétett ellentétes irányú álláspontot is. Eszerint a szerzői jogok lejárta után minden jogi eszközt felhasznál annak érdekében, hogy megakadályozza a könyv „rasszizta gyűlöletre uszító” célú terjesztését. A tagállamok igazságügy-miniszterei egész Németországban támogatták ezt az álláspontot. Úgy tűnik, a politikusok próbálnak egyensúlyozni. Egyfelől elismerik a tudományos kiadás oktatási értékét, másfelől pedig „védeni” akarják a nyilvánosságot a szöveg és embertelen eszméinek terjedésétől. Idővel majd kiderül, hogy a német bírák követni fogják-e azoknak a politikusoknak a felfogását, akik szerint Németországban nincs helye kontextus nélküli, tudománytalan kiadásoknak, és a szerzői jogok lejártával X, Y és Z nem adhatja ki a saját Mein Kampf változatát. Sőt a bajor kormány abszurd módon azt is közölte, hogy akár a Jelenkortörténeti Intézet kiadását is megvizsgálhatják abból a szempontból, hogy gyűlöletre izgató-e.

CK: Akik érdeklődnek a német történet iránt, nem szorulnak rá a Mein Kampf elolvasására. Már számos történeti kiadás létezik. Kiváló színvonalú kutatások kapnak széles nyilvánosságot. Minden évben újabb anyagok bővítik az ismereteinket. És ez helyénvaló. Még nem teljesítettük azt a feladatot, hogy értékeljük a német történelem kontextusát és következményeit. Sok tennivaló van még a történelmi események politikai, erkölcsi, gazdasági, kulturális, szociális és pszichológiai dimenzióinak feltárásában és átértékelésében. De a Mein Kampf egy lépéssel sem visz közelebb ehhez. Hamis és nem igazán konstruktív azt állítani, hogy a szöveg elolvasásával érthetjük meg a történeti kontextust.

SF: Sürgős szükség van a könyv demisztifikálására Németországban. Se vége, se hossza a szöveggel kapcsolatos olyan városi legendáknak és mítoszoknak, mint például az a sokat ismételt állítás, hogy miközben a Mein Kampf a háború végéig 12 millió példányban kelt el, leginkább olvasatlan bestseller maradt. Az új kiadás megvilágíthatja a régóta létező bizonyítékot, hogy a könyv igen hamar rendkívül széles olvasóközönséghez jutott el, és az olvasóknak pontosan tudniuk kellett a zsidók tervezett kiirtásáról és Hitler diktátori elgondolásairól.

Továbbá az is ugyanolyan fontos, hogy az új kiadás szemléltessen egy másik, szintén már igazolt tényt: önmagában a szövegnek nincs olyan belső ereje, amely „megfertőzi” az olvasóit. A Jelenkortörténeti Intézet néhány éve kiadta Hitler összes beszédét bőséges kommentárral. Tartalmukban és retorikájukban ezek a szövegek nem nagyon térnek el a Mein Kampftól, mégsem ütötte fel a fejét semmiféle „politikai járvány”. Hitler első könyvére a mai napig félelemmel tekintenek. Ez a félelem irracionális, ahogy azt egy humorista bemutatta. A török születésű Serdar Somuncu 1996 óta több mint ezernégyszáz alkalommal olvasott fel a Mein Kampfból németországi iskolákban, összesen mintegy 25 ezer nézőnek. A felolvasások humoros, mégis jelentőségteljes módon mutatták be a könyv belső ellentmondásait és ostobaságait.

CK: Az emberi gyűlöletnek mindig van ereje másokat megfertőzni gyűlölettel. Úgy vélem, a szöveg demisztifikálásának gondolata csak azt szolgálja, hogy még több rejtély és kíváncsiság tapadjon hozzá. Én nem látok semmi ilyesfélét a szövegben; az a legfelháborítóbb gyalázkodás a zsidók ellen, amely elindította a tömegpusztításhoz vezető ideológiai áradatot.

A Mein Kamf kiadásának tilalma egyáltalán nem sérti a kifejezés szabadságát. Ellenkezőleg: az uralkodó jogi álláspont szerint az eredeti szöveg közlése faji gyűlöletre izgatásnak minősül. A tudomány szabadságába tartozik, hogy kutatási célokat valósítson meg, és az akadémiai intézetek minden bizonnyal igényelhetik jegyzetekkel ellátott változatok megjelentetését, bár én személy szerint jobban örülnék, ha ezt nem tennék. De legalább ne a bajor állam finanszírozza ezt a tevékenységet. A kormányzat is így döntött.

(A beszélgetés eredetileg az Index on Censorship 2014. őszi számában jelent meg, majd az Eurozine közölte.)

(Fordította Tóth Gábor Attila)