2002 óta a politikai iszlámból kinövő Igazságosság és Fejlődés Pártja (AKP) kormányozza Törökországot. Recep Tayyip Erdoğan kormánya 2010 tavaszán átfogó alkotmánymódosító csomagot nyújtott be a parlamenthez. Az indokolás szerint a módosítás a harmincéves alkotmány modernizálását és demokratikusabbá tételét szolgálja. A szekuláris Törökország fontosságát hangsúlyozó ellenzék és civil mozgalmak viszont sok tekintetben a hatalommegosztás elvét, valamint az állam és az egyház elválasztását sértőnek tartják a módosító csomagot. Álláspontjuk szerint a változtatás a bírói függetlenség visszametszését, az alkotmánybíróság megszelídítését, az iszlamista politikai pártok feloszlatásának megnehezítését célozza, és általában a szekularizmustól való távolodást jelzi.

Az alkotmányreform egyik kulcseleme, hogy módosuljon az alkotmánybíróság létszáma, a tagok megválasztásának módja és a bíróság hatásköre. A megszavazott módosítás a tagok számát tizenegyről tizenhétre emeli. A bírók jelölésére vonatkozó új szabály alapján az eddigieknél nagyobb szerepet kap a parlamenti többség és a kormányfőhöz közel álló Abdullah Gül államelnök. Az elfogadott változtatások része, hogy szűnjön meg az alkotmánybíróságon az elnökhelyettesi pozíció, amelyet éppen egy, az AKP számára kevésbé kedves bíró tölt be. A módosítás továbbá az alkotmánybíróság egyik legfontosabb hatáskörét, az alkotmányt megváltoztató rendelkezések vizsgálatát is szabályozza. A jövőben a bírák kétharmados többséggel gátolhatnák meg az alkotmánysértő alkotmánymódosítást.

A módosító csomagról szóló szavazást az ellenzék egy része bojkottálta, a szavazáson jelen lévő ellenzéki képviselők pedig nemmel voksoltak. Ennek ellenére a török parlament kormánypárti többsége megszavazta a javaslatot. Az ellenzéki pártok ezt követően az alkotmánybírósághoz fordultak, és az elfogadott teljes alkotmánymódosítási csomag megsemmisítését kezdeményezték.

A török alkotmány alapján a parlamenti képviselők egyötöde kérheti az alkotmánybíróságtól az alkotmánymódosítás formai vizsgálatát. Ennek során az alkotmánybíróság a módosításhoz szükséges szavazati arányok meglétét ellenőrizheti, és azt, hogy tiszteletben tartották-e a sürgősségi tárgyalásra vonatkozó tilalmat.
Annak ellenére, hogy az alkotmány szövege kifejezetten e formai felülvizsgálatra ad lehetőséget, élénk közéleti és elméleti vita bontakozott ki arról, hogy az alkotmánybíróság elbírálhatja-e érdemben az ellenzékiek kérelmét. A korlátozott vizsgálat mellett szólók az alkotmány betűivel indokolták álláspontjukat. Az átfogó vizsgálatot támogatók pedig azzal érveltek, hogy Törökországban volt már példa az alkotmánymódosítás tartalmi felülbírálatára. 2008-ban az alkotmánybíróság megsemmisítette azt az Erdoğan-kormány által kezdeményezett alkotmánymódosító szabályt, amely az egyetemi hallgatók fejkendőviselésére vonatkozó tilalmat törölte volna el. Az akkori döntés megállapította, hogy az alkotmánybíróságnak kötelessége felülvizsgálni az alkotmánymódosítást, ha ellentétes az alkotmány valamely megmásíthatatlan rendelkezésével. Az egyetemi fejkendőviseletre vonatkozó tilalom eltörlése a bírák szerint a szekularizmus elvét sértette, s az elvet a bíróság megváltoztathatatlan alkotmányos előírásként kezelte.

Erre az érvelésre épített a bíróság mostani döntésében is. Megállapította, hogy az alkotmánybírák jelölésére vonatkozó új eljárási szabály (egészen pontosan az, hogy a jelölésben részt vevő elektoroknak csupán egy-egy szavazatuk van, holott egyszerre több bírót jelölhetnek) sérti a jogállamiságon alapuló alkotmányos állam követelményét.

A határozat természetesen nem aratott osztatlan sikert. Sokan kritizálják a bíróság hatáskör-értelmezését, mondván, ahol a bírósági döntés magasabb rendű az alkotmánymódosító hatalom szavánál, az nem a nép szuverenitásán alapuló demokrácia, hanem a bürokraták és az oligarchák uralma. Mások viszont fontos garanciának tartják, hogy a mindenkori parlamenti többség által támogatott változtatásokat az alkotmány védelmére létrehozott független bíróság alkotmányos szempontból megítélheti.

Az alkotmánymódosító csomag érvényben maradó részeinek megerősítéséről szeptember 12-én népszavazáson döntöttek a török választópolgárok. A módosítás az alkotmány huszonhat rendelkezését érinti, így a polgárok több lényeges kérdésben jóváhagyták a változtatást. A vita várhatóan tovább folytatódik és újabb szempontokkal gazdagodik az alkotmánybíróság döntése és a népszavazás nyomán.