Az alkotmányozás egyik sokat vitatott kérdése a magzati élet védelmének alaptörvénybe foglalása volt. Az élethez való joggal egy mondatban szereplő, a fogantatástól kezdődő védelmet előíró félmondat lehetséges következményeiről azonban nemigen folyhatott érdemi vita; azért sem, mert a politikai alkuként  megszületett kitételt a kormánypártok is kínosan eltérően értelmezik. Magyarországon a születésszám kétségtelenül alacsony. Számos nyugat-európai országnak és nemzetközi szervezetnek vannak azonban világos és a gyakorlat által igazolt elképzelései a születésszám növelésének eszközeiről: az abortuszhoz való hozzáférés szigorítása vagy akadályozása nincsen közöttük.

A magzati élet fogantatástól kezdődő védelmének alkotmányba foglalása leginkább Latin-Amerikában elterjedt, Európában Írország alkotmánya rendelkezik a születést megelőző élethez való jogról. Ehhez kapcsolódó tény, hogy a fenti országokban nagyon szigorú abortuszszabályozás van hatályban. Az ilyen alkotmányos rendelkezést nem alkotó országok egy részében pedig állami kötelezettségként jelenik meg a várandós nők és magzatuk védelme vagy éppen a fogamzásgátlás rendezése.

A nagyobbik kormánypárt kommunikációja szerint a magzatvédelem alkotmányba iktatásával mindössze annyi történt, hogy az Alkotmánybíróság határozataiban megfogalmazott állami kötelezettséget az egyén és az állam viszonyáról szóló alaptörvénybe foglalták. A sajtónyilatkozatok szerint ez nem jelzi a hatályos szabályok szigorításának szándékát. A kisebbik kormánypárt és a területért felelős államtitkárság kommunikációjából ezzel ellentétes kép rajzolódik ki.

Tévedés azt hinni, és csúsztatás azt sugallni, hogy a magzati életet eddig nem védte jogszabály. Az Országgyűlés 1992-ben alkotott törvényt, amelynek címe is ez: a magzati élet védelméről, sőt a preambulumban a fogantatással kezdődő védelemről is szó esik. E jogszabály nemcsak absztrakt módon rendelkezik az állam felelősségéről és kötelezettségéről, hanem konkrét feladatokat is meghatároz a magzati élet születést megelőző védelmére, azonban nem feledkezik meg arról sem, hogy ez a kérdés a nőt is érinti. A terhesség, a gyermekvállalás számos alkotmányos alapjogot érint, így a méltósághoz való jogot, az önrendelkezés jogát, a magánélet védelmét, illetve akár az élethez és az egészséghez való jogot is. Ezek jelentőségét kisebbíteni, a nők jogait kizárólag mint feltételesen érvényesülő jogokat tálalni egyfelől súlyos állami beavatkozást jelent az egyén, a nők és a családok legbensőbb magánéletébe; másfelől bizonyítottan nem alkalmas az áhított cél elérésére. Az elérni kívánt cél legitim: a születésszám növelése és az abortuszok számának csökkentése. Azonban illegitim ehhez olyan eszközöket választani, amelyek súlyosan korlátozzák az állampolgárok magánéletről, testi integritásról világnézeti meggyőződés alapján hozott döntéseit. Emellett fontos, hogy Magyarországon társadalmi konszenzus támogatja az egyén döntését tiszteletben tartó abortuszszabályozást.

Az abortuszok regisztrált számát lehet csökkenteni a szabályozás szigorításával. Jelenleg ugyan nem ismert olyan szándék, amely az alaptörvény hatályba lépését követően a művi terhességmegszakításra vonatkozó hatályos szabályok módosítására vonatkozna. Annak a sajtónak tett és minisztériumi egyeztetéseken elhangzott bizonygatása azonban, hogy ilyen szándék nincs, beláthatjuk, könnyen felülírható. Ráadásul nemcsak a parlamenti többség valós és nyílt szándéka idézhet elő törvénymódosítást, hanem például egy, az alaptörvény alapján meghozott alkotmánybírósági határozat is.

Nem csak törvényi szabályok újraírásával csökkenthető azonban a regisztrált abortuszok száma. Lengyelországban például jól látható, hogy a szigorú szabályozás hatása miatt sokszor még azok sem férnek hozzá az abortuszhoz, akiknek erre legális lehetőségük lenne, ez az úgynevezett elrettentő hatás (chilling effect). Jól illusztrálja ezt az R.R. v. Poland ügy, amelyben az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Lengyelországot. Lengyelországban a hivatalos statisztikák szerint valóban kiemelkedően alacsony az élveszületésekre jutó abortuszok aránya– azonban tudjuk, hogy elterjedt az abortuszturizmus, illetve a kevésbé tehetőseknek maradnak a házi praktikák. Egyes becslések kétszázezerre teszik az évente illegálisan és/vagy külföldön végrehajtott abortuszok számát, és a feketén elvégzett beavatkozások miatt még ma is előfordul súlyos egészségkárosodás vagy akár haláleset. Szlovákiában pedig, ahol megengedő szabályozás van hatályban, hozzáértők szerint komoly ellátási problémát teremt, hogy gyakran egész kórházak hivatkoznak az úgynevezett lelkiismereti klauzulára, aminek következtében nagy területek maradnak elérhető egészségügyi szolgáltatás nélkül.

A hatályos szabályozás társadalmi támogatottsága ellenére (vagy éppen ezért) indult Magyarországon is burkolt kampány az abortuszhoz való hozzáférés akadályozására. Ennek első jele az abortuszt bűncselekményként interpretáló plakátkampány, illetve a lengyel példa követendőként való beállítása. A szigorítási szándékot jelzi a miniszterelnök-helyettes és KDNP-elnök Semjén Zsoltnak a nők önrendelkezését kétségbe vonó, nőjogi aktivistáknak adott válasza vagy Nagy Kálmán KDNP-s országgyűlési képviselő nyilatkozata arról, hogy általánosságban egyetértenek az abortusz tiltására irányuló törekvésekkel.

Az Egészségügyi Világszervezet már évekkel ezelőtt rámutatott arra, hogy a tiltás legfeljebb az elvégzett terhességmegszakítások biztonságára, így a nők egészségére van tragikus hatással. Az Európa Tanács Parlamenti Bizottsága is a legális és a biztonságos abortuszokhoz való hozzáférés biztosítását ajánlja a tagállamok számára. Mivel lehet a regisztrált mellett a tényleges abortuszok számát csökkenteni, illetve hogy lehet ezt az alapvető jogokat tiszteletben tartva elérni?

A gyakorlat szerint azokban az országokban alacsony az abortuszok száma, ahol nyíltan és korán beszélnek szexualitásról, ahol minden társadalmi réteg számára elérhető hatékony fogamzásgátló módszer, ahol a családpolitika túlmutat a hagyományos nemi szerepeken. Hollandia a reprodukciós jogok terén élenjárónak számít: a liberális abortuszszabályozás mellett a világon az egyik legalacsonyabb az elvégzett beavatkozások száma. Ezt a következőkkel érik el: tényeken alapuló, mindenkit elérő szexuális oktatás zajlik az iskolákban, illetve valamennyi polgár számára könnyen hozzáférhetőek a családtervezési szolgáltatások.

Szintén mintaország Norvégia, ahol a nők és férfiak egyenjogúságának elve megjelenik a rugalmas munkajogi szabályokban, a gyermekgondozási lehetőségek megteremtésében. Itt igen alacsony az élveszületésre jutó abortuszok rátája. A reprodukciós jogok és az egészség terén aktív nemzetközi és nemzeti szervezetek között konszenzus van abban, hogy a nem kívánt terhességek számának csökkentésére a következő eszközök hatékonyak: családtervezésről szóló tájékoztatás és szolgáltatások hozzáférhetősége, ideértve a megfizethető és hatékony fogamzásgátló módszereket is, nem moralizáló, időben történő szexuális oktatás mindenki számára, biztonságos és törvényes abortuszlehetőségek biztosítása. Míg a születések száma leginkább azáltal növelhető, ha a gyermeknevelés körülményeinek megválasztásában az állam nagyfokú szabadságot biztosít az egyéneknek, hogy a párok maguk dönthessenek a nekik megfelelő megoldásról.

Ezzel szemben Magyarországon az iskolákban zajló szexuális oktatás minősége nem üti meg azt a szintet, hogy emészthető módon adjon át információt; viszont jellemzően akkor történik, amikor a diákok már nemi életet élnek. A társadalombiztosítás nem támogat fogamzásgátló szereket és módszereket. A megfizethetőség problémája mellett érdemes azon is elgondolkozni, hogy milyen fogamzásgátlási módszerek érhetőek el egy kisvárosban péntek éjszaka. Kijelenthető, hogy a magzati élet védelméről szóló törvényben előírt feladat a fogamzásgátló módszerekről szóló tájékoztatásról és hozzáférhetőségük segítéséről nem teljesül. Sőt, a sürgősségi fogamzásgátló tablettához való hozzájutást minden szakmai érv ellenére vényhez köti az illetékes államigazgatási szerv. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium tájékoztatása szerint amellett, hogy ajtódíszt osztogatnak az újszülöttek családjainak, mást is tesznek a gyermekvállalás ösztönözése érdekében. Például bevezetik a családi adózást, a gyest három évre visszaállítják, és könnyítik a család és a munka összeegyeztetését. Az előbbiek a kormány által preferált családmodell irányába ösztönzik a gyermekvállalásra készülőket, az utóbbi megvalósulása viszont erősen kétséges.

Bár az új munka törvénykönyvének koncepciója még vita tárgya, nem sok progresszivitást jelez a napvilágra került első koncepció. Egyszerűen kimaradt a tervezetből a nemzetközi kötelezettségen alapuló szoptatási munkaidő-kedvezmény, a felmondás szabályainak kialakításakor nem gondoltak a gyesen, gyeden lévő vagy várandós nők védelmére, és több pont tovább erősíti azt a sztereotípiát, hogy a gyermeknevelés az anya dolga. Bár a gyesről visszatérők félállásban való foglalkoztatásáról rendelkezik a koncepció, itt is vannak a kedvező hatásokat gyengítő tényezők. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a törvényi előírás mellett más módszerekkel is ösztönözni kell a munkáltatókat arra, hogy a kötelességüket ne megkerülni igyekezzenek.

Végeredményben megállapítható, hogy a tapasztalatok szerint ez a családpolitika nem vezet magasabb születésszámhoz, viszont hívatlanul avatkozik bele az állampolgárok legbensőbb magánügyeibe.