Bizonyos büntetőügyekben a gyanúsított nem járhat el ügyvéd nélkül, a törvény teszi kötelezővé a védő részvételét. Így például, ha a büntetőeljárás alá vont személy őrizetben van, ha kóros elmeállapotú, ha nem tud magyarul, ha vak vagy süketnéma, ha fiatalkorú vagy ha egyik sem, de súlyos bűncselekményről, illetve kiemelt jelentőségű ügyről van szó. Ezekben az esetekben a gyanúsított részére védőt rendelnek ki, ha nincs saját ügyvédje.

A kirendelési gyakorlat problémáival már korábban foglalkoztam, ezzel kapcsolatban érintettem a kirendelési díjakat is. Nos, azóta a kirendelés gyakorlata néhány rendőrségnél valóban pozitív irányban változott, tudniillik a kapitányságok egy része már tényleg azt az ügyvédet rendeli ki, akit a gép kidob. Kirendeléseket vállalni azonban egyre kevésbé éri meg az ügyvédeknek. A kirendelt ügyvédek óradíját (3.000 Ft nettó) évek óta nem emelik, ráadásul most már a díjak kifizetése is bizonytalanná vált.

A kirendelt védő díjának pontos összegét az eljáró rendőrség állapítja meg. A fővárosi rendőrkapitányságok óriási adminisztratív tehertől mentesültek 2003-ban, amikor a BRFK megállapodott a Budapesti Ügyvédi Kamarával abban, hogy a rendőrség által megállapított díjakat a kamara megelőlegezi, az ügyvéd a kamarától kapja meg a pénzét, a BRFK pedig utólag, havi elszámolással megfizeti azt a kamarának. Ez a rendszer előnyös az ügyvédeknek is, mert nem kell különböző rendőrkapitányságokra rohangálniuk a járandóságukért, hanem azt a kamarától egyben megkaphatják. Ez a rendszer egy ideig működött is, majd a BRFK egyre gyakrabban csúszott a kifizetéssel. 2009-re a Budapesti Rendőr-főkapitányság tartozása megközelítette a tizenötmillió forintot. Akkor a kamara közbenjárására a miniszter póttámogatást juttatott a BRFK részére, így a rendőrség a tartozás egy részét ki tudta egyenlíteni. A hátralék azonban ezt követően is tovább dagadt, mígnem 2010-ben a kamara néhány hónapra felfüggesztette a kirendelési díjak előlegezését.

Most, hogy a tartozás elérte a huszonötmillió forintot, a BRFK tájékoztatta a kamarát, hogy „a 2011. évi költségvetési egyensúlyt megtartó intézkedésekről szóló 1316/2011. (IX. 19.) Korm. határozat alapján a maradványtartási kötelezettség végrehajthatósága érdekében a BRFK által teljesíthető kifizetések köre tovább szűkült”. A rendőrség ezért elnézést és további szíves türelmet kért, tekintettel arra, hogy „a költségvetési egyensúly megtartása a gazdaság valamennyi szereplőjének közös érdeke”. Arra természetesen nincs válasz, hogy az elmúlt három évben miért küzdött folyamatosan likviditási problémákkal a rendőrség, miközben az ország nem volt mindig a csőd szélén.

A helyzet most tehát úgy néz ki, hogy miután a kamarának az ügyvédek tagdíjából van pénze, a kirendelt védők tulajdonképpen saját maguk előlegezik meg az államnak a kirendelési díjakat. Ez a budapesti helyzet. Vidéken a kamarák nem előlegeznek a rendőrségnek, így ott az ügyvédek feltehetően még később kapják meg a kirendelési díjakat.

Pénz tehát nincs, persze ettől még a kirendelt védők kötelesek eljárni. Nem mondhatják, hogy addig ők nem mennek el a kihallgatásokra, míg nem biztosak abban, hogy időben pénzhez jutnak. Sőt, a kirendelt védő mulasztása erre súlyosabb szankciókkal jár.

Miközben tehát az ügyvédeket a lehető legelképesztőbb eszközökkel próbálják kiszorítani a büntetőeljárásokból (a gyanúsítottal való kapcsolatfelvétel akadályozása negyvennyolc óráig, a tanúk segítésének megszüntetése), a védőügyvédekről pedig olyan képet festenek, mintha ők csak a politikusbűnözők tisztára mosásában lennének érdekeltek, addig azokban az esetekben, amikor kötelező a védő kirendelése, nem fizetik ki időben a díjukat.

Csak hab a tortán, hogy a kötelező kirendelések száma (és így az állam költsége) a kiemelt ügyek kategóriájának létrehozásával tovább nő. A büntetőeljárási törvény belső összhangja ezzel párhuzamosan egyre több ponton sérül: olyan esetekben is kötelező védőt kirendelni, amikor a védő nem is érintkezhet a gyanúsítottal. Ilyenkor a rendőrség szól az ügyvédnek, hogy őt választotta a rendszer, egyben arról is értesíti, hogy nem veheti fel a kapcsolatot a védencével. Igaz, így egyszerre érhető el, hogy a gyanúsítottnak papíron van kirendelt védője, de – minthogy a védő nincs jelen az eljárás egyik legfontosabb időszakban (őrizetbe vétel első két napja) – az államnak erre az időszakra nem kell kirendelési óradíjat fizetnie.