A magyarországi alkotmányozás során felmerült a kérdés, hogy a magzati élet védelmének alaptörvénybe iktatását követően számítani lehet-e a szabályozás módosítására. A kormánypártok erre a kérdésre nem adtak egyértelmű választ, de az azóta történtek egyre inkább a rejtett szigorítás irányába mutatnak.

Először is érdemes szemügyre venni a figyelmeztető külföldi példákat. Ezek megmutatják, milyen következményekkel lehet számolni azután, hogy az alaptörvénybe kerül a magzati élet fogantatástól kezdődő védelmének állami kötelezettsége. Az ilyen alkotmányos rendelkezést megfogalmazó államokban ugyanis rendkívül szigorúak a terhesség megszakítására vonatkozó szabályok. Az Egyesült Államokban tagállami tendenciák azt is bizonyítják, hogy nemcsak a magzati élet védelméről szóló törvény rendelkezéseinek módosítása vezethet a terhességmegszakítás szigorításához, más eszközök is adottak a hozzáférés korlátozására.

A Guttmacher Intézet összesítése szerint 2011 első negyedévében 916, reprodukciós jogokat és egészséget érintő jogalkotási javaslat született az Egyesült Államokban. Ugyanebben az időszakban 7 tagállamban 15 új törvényt fogadtak el a tárgykörben. Az intézet szerint a kezdeményezések 56 százaléka kifejezetten a már meglévő jogok csorbítására tör, aminek következtében a választás szabadságát hirdető szervezetek és aktivisták egyértelműen védekező állásba kényszerülnek.

A Center for Reproductive Rights adatai szerint 2011-ben 15 államban kezdeményezték annak jogi elismerését, hogy az élet a fogantatással kezdődik. Az abortusz mellett a mesterséges megtermékenyítési eljárásokat is érintő kérdésben a választás szabadságát valló szervezetek első igazi próbatételére 2011 novemberében került sor az igen konzervatívnak tartott Mississippi állambeli népszavazáson. A várakozásokkal ellentétben az állampolgárok 58 százalékos többsége a kezdeményezés ellen voksolt.

Nemcsak az embrió és a magzat jogalanyiságára vonatkozó szabályok módosításával (personhood bills) korlátozhatók a reprodukciós jogok, hanem a hozzáférés megnehezítésével is – amelyek jellemzően és diszkriminatív módon a legszegényebb nőket érintik. A költségvetési korlátozások kezdetét jelentő, 1977-es Hyde-módosítás alapján az abortusz csak nagyon szűk körben, így a nő életének veszélyeztetettsége esetén volt finanszírozható szövetségi forrásból. A hatásokat vizsgáló tanulmányból kiderül, hogy ennek súlyos következményei voltak a legszegényebb rétegekre. A törvénymódosítást követően az egyébként megszakítást választó nők körülbelül 20 százaléka hordta ki terhességét. A szükséges pénz előteremtésének nehézségei miatt sok esetben később került sor a terhességmegszakításra, ami nemcsak költségesebb, de nagyobb egészségügyi kockázattal is jár. Nem beszélve arról, hogy így sok esetben más fontos kiadás kárára sikerült csak a szükséges összeget előteremteni. Ezenfelül halálesetek is történtek az otthon elvégzett, illegális abortuszok miatt. Az évente megújításra kerülő Hyde-szabály alapján ma csak nemi erőszak, vérfertőzés és életveszély esetén finanszírozható az abortusz szövetségi forrásból.

A reprodukciós jogok korlátozásáért folyó harc egyik legfontosabb része ma is az abortuszra fordítható tagállami és szövetségi források korlátozása. 2011 első negyedévében hat tagállam fogadott el olyan szabályozást, amely korlátozza az abortuszra nyújtható fedezetet a magánbiztosítási csomagokban is. Utahban például csak komoly egészségügyi indok vagy bűncselekmény miatt végrehajtott beavatkozásra terjedhet ki a biztosítás. Még nagyobb azoknak a törekvéseknek a száma, amelyek az egészségügyi reform miatti változtatásokat igyekeznek kihasználni. Az egészségügyi reformról szóló szabályozás elfogadásakor Obama elnök a reprodukciós jogokat feláldozhatónak tartotta a törvény elfogadása érdekében: rendeletet írt alá a szövetségi korlátozások fenntartásáról és új biztosításokra való kiterjesztéséről. Meg kell jegyeznünk, hogy Obama kormányzata tudományos bizonyítékokat figyelmen kívül hagyva tartja fenn az esemény utáni fogamzásgátló tabletta (morning after pill) forgalmazásának korlátozását, holott ez a nem kívánt terhességek megelőzésének igen fontos eszköze, amire még a legfelelősségteljesebb pároknak is szükségük lehet olykor. A felelősségteljes viselkedéshez azonban elengedhetetlen a tényeken alapuló szexuális oktatás; ennek nem kedvez a 2011-ben Mississippi államban elfogadott törvény az absztinenciára építő szexuális oktatásról.

A forráskorlátozás mellett gyakorlattá vált a krízisterhességi központok (crisis pregnancy center) támogatása kormányzati programok keretében. Bár ezek a központok nevükben az abortuszklinikákra emlékeztetnek, sokszor félrevezető és félinformációkra épülő tanácsadást nyújtanak, melynek célja a nők befolyásolása és döntési jogaik korlátozása.

Érdemes megemlíteni az úgynevezett csapda jogszabályokat (TRAP – Targeted Regulation of Abortion Providers) is. A klinikák teljes ellehetetlenítését célzó rendelkezések alapján az illetékes hatóságok szabálytalanságra hivatkozva fair eljárás (például előzetes meghallgatás) nélkül bezárhatják az egészségügyi intézményeket. Egy 2008-as adat szerint az amerikai nők 35 százaléka él olyan megyében, ahol nem működik abortuszt végző klinika. Tehát egy-egy klinika bezárása nyomán súlyos nehézséget jelenthet a nők számára megfelelő intézményt találni a tanácsadáshoz és a terhességmegszakításhoz. A legismertebb példa a közel 800 klinikát működtető Planned Parenthood esete. A szervezet szolgáltatásai között szerepel az abortusz, de ez csupán egy kis része a tevékenységnek. A Planned Parenthood klinikákon a legszegényebb rétegek is kaphatnak tájékoztatást a fogamzásgátló módszerekről, elvégeztethetnek terhességi tesztet, részt vehetnek szűréseken, vagy megtanulhatják a mellrák korai felismeréséhez fontos önvizsgálat módszerét.

Az abortuszhoz való hozzáférést az eljárási szabályok is aránytalanul megnehezíthetik. Oklahoma és Texas államban például a terhesség megszakításáról szóló döntés meghozatala előtt a nőnek kötelező megnézni a magzatról készült ultrahangfelvételt, az orvosnak pedig kötelező elmagyaráznia azt. A legtöbb tagállamban van kötelező várakozási idő a beavatkozás elvégzése előtt. 2011-ben Dél-Dakotában úgy nehezítették a nők helyzetét, hogy 24-ről 72 órára emelték a várakozási időt, ami tiltakozást váltott ki a választás szabadságát valló szervezetek között.

Ha szemügyre vesszük a magyarországi tendenciákat és a közelmúltbeli törvénymódosítási javaslatokat, akkor az egyesült államokbeli eszközök köszönnek vissza. A költségvetési törvényhez benyújtott KDNP-s módosító javaslat átcsoportosította volna az abortuszok finanszírozására szánt pénzt. Ez az összeg jelenleg a nem egészségügyi indokból végzett művi terhességmegszakítások árát fedezi, akkor, ha a nő szociális helyzete miatt teljes vagy részleges költségmentességet kap. Nem nehéz belátni, hogy a módosítás azoknak a nőknek a döntési szabadságát korlátozta volna, akiknek komoly nehézséget jelent a 29 710 forint vagy akár egy része, illetve a járulékos költségek előteremtése.

A nem kívánt terhességek megelőzése terén sok múlhat a tényeken alapuló és nem moralizáló szexuális oktatáson. Nem sok jót ígér a családvédelmi törvény, amely a magzati élet védelméről szóló alaptörvénybeli rendelkezés megismétlése után, arra utalva vázolja fel a iskolai szexuális oktatás irányait. Holott már-már közhelyszerű, hogy az abortuszok számának csökkentését úgy lehet demokratikus módon elérni, ha elérhetővé válnak a fogamzásgátláshoz szükséges információk és eszközök.

Félő, hogy a tanácsadás lesz az a pont, ahol a rejtett szigorítás Magyarországon is elkezdődik. Gulyás Gergely elképzelhetőnek tart olyan eljárást, természetesen egyházi személyek bevonásával, amelyben „újabb lelki sebek okozása nélkül jobban megismertetik a nőkkel döntésük súlyát”. A felvetés megértéséhez tudni kell, hogy a jelenlegi törvény keretei között is korlátozható a hozzáférés, például a tanácsadásra vonatkozó rendelkezések szigorú betartatásával. A hatályos szabályok szerint ugyanis kétszer kell elmenni abortusz előtti tanácsadásra, ahol az első alkalommal a magzat megtartására próbálják ösztönözni a nőket. Jelenleg a terhességmegszakítás egyik törvényes indokát jelentő súlyos válsághelyzet meglétét a tanácsadás során nem kell vizsgálni. A költségvetési módosító javaslat kapcsán Pálffy István nyilatkozatából azonban olyan eljárás képe rajzolódik ki, amely során szakemberek vizsgálnák a válsághelyzet meglétét. Ki tudja, hogy mit takarhat egy ilyen vizsgálódás? 

A magyarországi magzatvédőknek láthatóan van honnan ötleteket meríteni a reprodukciós jogokat csorbító szabályok kialakításakor. Holott a külföldi tapasztalatok komoly figyelmeztetést jelenthetnének: a kutatások eredményei szerint a közfinanszírozási tilalmak bevezetése és az adminisztratív akadályok növelése a szegényeket sújtja, és növeli az illegális abortuszok számát. Vagyis végső soron nemcsak a magánszférához fűződő jogokat sérti, hanem életellenes is.