Az általános szenvedések közepette azonban egy csoportot teljesen figyelmen kívül hagynak, a romákat. Pedig a romák Európa legnagyobb és leginkább hátrányos helyzetben lévő etnikai kisebbsége, amelynek létszáma Görögország lakosságával egyenlő. Romák milliói élnek mélyszegénységben és magukra hagyottan, amelyet diszkrimináció is súlyosbít. 2009-ben az Európai Unió kisebbségi és diszkriminációs vizsgálata szerint a romák közössége sokkal inkább ki van téve a hátrányos megkülönböztetésnek, mint bármely más európai etnikai kisebbség.

A nehéz időkben felerősödnek az agresszív, a bosszúálló és intoleráns attitűdök. Így válnak most a romák a pénzügyi krízis bűnbakjaivá. A szélsőjobboldali pártoknak a cigányozás „segít” híveik mobilizálásában és a szavazatszerzésben. Sőt, néhány mérsékelt politikai párt sem restell romaellenes szólamokat hangoztatni, ami egy évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt. A romák azonban még az őket érő, olykor életveszélyes erőszakkal szemben sem léptek fel.

Hat évvel ezelőtt a Nyílt Társadalom Alapítvány, a Világbank és kilenc kormányzat egy több lépésből álló stratégiai tervet dolgozott ki a romák európai társadalmi integrációjára. A „Roma Integráció Évtizede Program 2005–2015” négy prioritási területen, az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy terén határozott meg átfogó célokat. Ez évben az Európai Bizottság minden uniós tagállamot arra kért, hogy a stratégiai tervek végrehajtásával segítse a romák társadalmi beilleszkedését a megjelölt területeken.

A Roma Integráció Évtizede Program modellként szolgálhat az integráció és az egyenlő bánásmód érvényesítésének elérésére s a hátrányos megkülönböztetés csökkentésére. De ezek a célok csak akkor érhetők el, ha az Európai Unió képes lesz úrrá lenni a pénzügyi válságon, tartós javulás kezdődik, és mindenekfelett ha az EU befogadó gazdasággá válik. Máskülönben a romák elkerülhetetlenül az unió bűnbakjai maradnak.

A társadalmi kirekesztés nemcsak morális, hanem jogi értelemben is elfogadhatatlan, ráadásul gazdaságilag értelmetlen. A romák Európa legfiatalabb és a legnagyobb mértékben növekvő népessége. A romák átlagéletkora 25 év, az európai 40-nel szemben. Egy, a Világbank megbízásából nemrégiben készült kutatás szerint a bolgár munkaerőpiac új foglalkoztatottjainak mintegy 23 százaléka roma. Romániában ez a szám 21 százalék. A keresőképes korú romák nagy többsége azonban nem rendelkezik megfelelő képesítéssel ahhoz, hogy sikerrel vegye fel a versenyt a munkaerőpiacon.

Az uniós tagállamok évente százmillió eurós adóbevételt tékozolnak el azzal, hogy a roma gyerekeket olyan „kisegítő” iskolákba küldik, ahol a követelmények alacsonyak, az eredmények rosszak. Az üzenet egyszerű: a romák lehetőségeinek javítása morálisan jó és gazdaságilag okos dolog.

Az integráció lehetséges. Én egy szegény kisvároskában nőttem fel Szerbia közepén, ahol a szüleim maguk emelték ki magukat a mélyszegénységből és nélkülözésből. Az apám leérettségizett, és taxisofőr lett, az édesanyám egyetemet végzett, és köztisztviselőként dolgozott. Büszkék voltunk arra a kis kétszobás házra, amelyet a szüleim maguk építettek, mielőtt egy nagyobb házba költözhettek egy etnikailag vegyes területen.

Olyan családban nőttem fel, amely sokáig küzdött azzal, hogy a szegénységből kiemelkedve középosztálybelivé váljon. De nekem már lehetőségem volt arra, hogy jogot tanuljak, és hogy a Harvard Egyetemen részt vegyek egy, a nem kormányzati szervezetek menedzselését oktató programban. Romák ezreinek vannak hasonló élettapasztalatai. És romák százezrei képesek ugyanilyen utat megtenni.

Európa nem engedheti meg magának, hogy tovább marginalizálja legnépesebb kisebbségét. A romaellenes előítélet és a hátrányos megkülönböztetés nem maradhat válasz nélkül. A status quo romák millióinak életét keseríti meg, de Európát is rosszul érinti, morális és gazdasági értelemben egyaránt. A történelmi igazság itt is érvényes: Európa nagysága arról ítélhető meg, hogyan bánik a legsérülékenyebb helyzetben lévő tagjaival.