Az alaptörvény első módosítása látszólag csak néhány mondatot érint, valójában egy komplett törvény válik az alaptörvény részévé. A módosítás szerint az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek nevezett törvény az "alaptörvény részét képezi". Lendüljünk át a logika alapvető szabályain és a klasszikus jogászi gondolkodáson, és ne vizsgáljuk, hogy része-e, ami nem az.

Viszont időzzünk el néhány "átmeneti" rendelkezésnél. Például annál, amelyik kimondja, hogy a legfőbb ügyész jogosult kiválasztani azt a bíróságot, amely egy adott büntetőügyet majd letárgyal, és annál, amely szerint az Országos Bírósági Hivatal elnöke folyamatban lévő ügyeket helyezhet át egyik bíróságról a másikra. Ezek alaptörvénybe emelésének egyértelmű célja az, hogy az Alkotmánybíróság ne tudja azokat megsemmisíteni.

Az esetnek az ad különös bájt, hogy az alapvető jogok biztosa idén márciusban megtámadta az átmeneti rendelkezéseket az Alkotmánybíróság előtt, majd áprils 16-án a Hagyó-ügyben nyújtottak be alkotmányjogi panaszt a bíróság kijelölése miatt, az átmeneti rendelkezések egyes szabályainak megsemmisítését is kérve. Másnap, április 17-én a nemzetgazdasági miniszter már elő is terjesztette az alaptörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Eljutottunk tehát odáig, alkotmánybírósági beadványokra reagálva módosítják az alaptörvényt.

Az ügyész bíróság-kijelölési jogát már egyszer megpróbálták keresztülvinni, decemberben azonban az Alkotmánybíróság megsemmisítette azt alkotmányellenesség és nemzetközi szerződésbe ütközés miatt. Most ezt a már egyszer megsemmisített szabályt úgy akarják alkotmányossá tenni, hogy az ezt kimondó átmeneti rendelkezésekről deklarálják, hogy azok az alaptörvény részét képezik. Így viszont az alaptörvény és annak "függeléke" egymással ellentétes szabályokat fog tartalmazni. Míg ugyanis az alaptörvény rögzíti például a tisztességes eljárás elvét, addig az átmeneti rendelkezésekben lévő bíróság-kijelölési jog a tisztességes eljárás elvébe ütközik. Azaz nem az Alkotmánybíróság hatáskörét szűkítik látványosan, hanem jogállamiságot sértő rendelkezésekkel pumpálják fel az alaptörvényt, hogy az Alkotmánybíróság azokról ne mondhassa ki, hogy ellentétesek az alaptörvénnyel.

Az Alkotmánybíróságnak először azt kell tisztáznia, hogy az átmeneti rendelkezések formálisan valóban részei-e az alaptörvénynek. Megkerülhetetlen annak vizsgálata, hogy az alaptörvény megalkotására és módosítására vonatkozó szabályok szerint alkották-e meg, azaz hogy jogalkotási szempontból az országgyűlés betartotta-e az eljárási szabályokat. Nem tartotta be. Az átmeneti rendelkezéseket úgy fogadta el az Országgyűlés, mint bármely más törvényt. Mondhatná az Alkotmánybíróság, hogy amit a jogalkotó alaptörvénynek vagy annak részének hív, azt még eljárási szempontból sem vizsgálhatja. Ez viszont oda vezethet, hogy az országgyűlés majd a miniszterelnök rádiónyilatkozatáról mondja ki, hogy az is alaptörvény részét képezi, és azzal sem tud majd mit kezdeni az Alkotmánybíróság.

Az is vizsgálandó, hogy az alaptörvény részévé vált rendelkezések nem ellentétesek-e az alaptörvény más rendelkezéseivel. Ha az Alkotmánybíróság fenntartja eddigi álláspontját és tartózkodik az alaptörvény-módosítások tartalmi vizsgálatától is, akkor nem lehet mit tenni majd akkor sem, ha egyik oldalról kimondja az alaptörvény, hogy Magyarország demokratikus jogállam, de egy másik cikkely eltörli az országgyűlési választásokat és a népszavazás intézményét. 

És végül nem megkerülhető az sem, hogy az alaptörvény részévé vált rendelkezések nemzetközi szerződésbe ütköznek. Az Alkotmánybíróság minden jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését vizsgálhatja, csakhogy az alaptörvény és annak módosítása ebből a szempontból nem minősül jogszabálynak. És akkor visszakanyarodunk oda, hogy az átmeneti rendelkezéseket nem az alaptörvény-módosítás szabályai szerint alkották meg, hanem a törvényalkotás szabályai szerint, ha pedig törvénynek minősül, akkor annak nemzetközi szerződésbe ütközése is vizsgálandó. Ha pedig vizsgálják, akkor az eredmény borítékolható. Ha a vizsgálat elmarad, nem lesz olyan fórum Magyarországon, amely megállapíthatná, hogy az állam megsértett egy nemzetközi szerződést.

Azok után, hogy decemberi határozat oldalakon keresztül elemzi, hogy a legfőbb ügyész bíróság-kijelölési joga miért ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezménye által is deklarált tisztességes eljárás alapelvével, nehezen lenne magyarázható, hogy ebben a vonatkozásban mi változott az elmúlt időszakban. Hasonló a helyzet az OBH elnökének bíróság-kijelölési jogkörével, ami többek között szintén a decemberi határozatban kifejtett okokból alaptörvény-ellenes és nemzetközi szerződésbe ütköző. Erről ráadásul azóta a Velence Bizottság is kimondta, hogy ellentétes az egyezménnyel. 

Eljött az idő, hogy az Alkotmánybíróság a saját tesztjét is elvégezze. Itt nem az Alkotmánybíróság sokszor emlegetett bátorságáról vagy gyávaságáról van szó, hanem arról, hogy ellátja-e a hatásköréből eredő feladatait. Korábban az Alkotmánybíróságnak volt lehetősége arra, hogy a hatáskörét néhol szűken, néhol tágan értelmezze. Ha a jelenlegi testület szűken értelmezi az egyébként is megcsonkított hatáskörét, akkor tényleg sok az a tizenöt ember a beadványok sorozatos visszautasítására.