Ténykérdés
Ítélet született a Polt Péter kontra Kis János ügyben. A Fővárosi Törvényszék Polt Péter és a Legfőbb Ügyészség keresetét elutasította.
A bíróság az ítélet szóbeli indokolása során az alábbiakat emelte ki:
„A bíróság az összes körülmény mérlegelésével azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy a III. rendű alperes [Kis János] politikai tartalmú véleményt formált a felperesek tevékenységéről egy publicisztika keretében, és a bíróság szerint miután a felperesek közszereplőnek minősülnek, ezért a velük szemben megengedhető kritika tágabb korlátai közé ez a konkrét megfogalmazás belefér.
Az Alkotmánybíróság 36/1994-es határozatában részletesen indokolta azt, hogy a politikai közszereplők vonatkozásában miért tágabb a véleménynyilvánítás lehetősége. Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy a véleménynyilvánítás és sajtószabadság alkotmányos értékéről és a demokratikus társadalom életében betöltött jelentős szerepéről az Alkotmánybíróság határozataiban eddig kifejtett álláspontotokból következik, hogy ez különleges védelmet követel akkor, amikor a közügyeket, a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. A közhatalom gyakorlásában résztvevő személyek védelmében a véleménynyilvánítás szabadságának szűkebb körű korlátozása felel meg a demokratikus jogállamiságból fakadó alkotmányos követelményeknek. A demokratikus hagyományokkal rendelkező társadalmak tapasztalatai szerint is e vitákban esetenként kellemetlen, éles és esetleg igazságtalan támadásokat is intézhetnek a kormányzat, illetőleg a közhivatalnokok ellen.
A bíróság nem vitatja, hogy itt egy élesen megfogalmazott, erőteljes kritikáról van szó, de a bíróság szerint ennek a határait nem lépte túl a III. rendű alperes [Kis János]. Nagyon fontos, és a bíróság fokozottan aláhúzza, hogy a bíróság ezzel az ítéletével nem azt állapította meg, hogy Kis Jánosnak igaza van vagy nincs igaza. Arról döntött a bíróság, hogy Kis Jánosnak ez a véleménye és ezt a véleményét kifejthetőnek találta a bíróság. Tehát minden olyan értelmezés, amely arról szólna, hogy a bíróság megállapította volna, hogy Kis Jánosnak márpedig igaza van, akár az ügyészséget, akár az ügyészi szervezetet illetően, nem a bíróság álláspontja, tehát ilyet a bíróság nem állapított meg.
Az Alkotmánybíróság ezen határozata azt is kimondja, hogy önmagában valamely tény közlése is minősülhet véleménynek, a közlésnek a körülményei is tükrözhetnek véleményt. A bíróság szerint, ha ez egy publicisztikában kerül leírásra, tágabb összefüggésben is, az egész hatalmi berendezkedés kritikája közepén elhelyezve, akkor nem szakítható el a szövegkörnyezetétől ez a bizonyos leírás. Itt a bíróság szerint erről van szó.
A kialakult bírói gyakorlat szerint a véleménynyilvánítás önmagában is sérthet személyiségi jogot, ha a kifejezés önmagában indokolatlanul bántó, sértő vagy gyalázkodó lenne, de a bíróság szerint itt ez nem volt megállapítható. A bíróságnak tehát ezt az elvi kérdést kellett eldöntenie.
A bíróság tudatában van annak, hogy 2002-ben vagy 2004-ben milyen ítéletek születtek, hiszen beszerezte ezeket az ítéleteket, ahol a jogerős ítélet részben másképp foglalt állást. Megjegyezni kívánja a bíróság, hogy ez a bíróság akkor is ugyanígy foglalt állást az ítéletek tanúsága szerint, és azóta a bíróság szerint a véleménynyilvánítás határai csak tágultak. Az megint más kérdés, hogy erről mindenkinek meg lehet a véleménye, hogy stílusában és egyéb módon ez a tágulás helyes-e vagy nem, de ettől ez még bekövetkezett.”
A vitatott cikk előfizetéssel itt érhető el, a jogvitáról további információk itt, beszámolók a tárgyalásokról itt és itt olvashatók.