Ha rendőrrel kapcsolatban merül fel bűnelkövetés gyanúja, akkor érthető okokból az ügyben nem a rendőrség nyomoz, hanem az ügyészség. Az ilyen eljárások lefolytatására az ügyészségen belül külön szervezeti egységeket hoztak létre, a nyomozó ügyészségeket, ahol jogi egyetemi diplomával és jogi szakvizsgával rendelkező ügyészek dolgoznak, azaz képesítésüket tekintve ugyanolyan jogászok, mint a bírók, az ügyvédek vagy a jogtanácsosok. Míg azonban a jogi egyetemi végzettség és az egységes jogi szakvizsga az általános vádképviseleti, bírói vagy ügyvédi tevékenység ellátásához megfelelő ismereteket biztosít, a nyomozói szakma fortélyaival egy szakvizsgázott jogász nincs tisztában – az ugyanis egy másik szakma. Az ehhez a szakmához szükséges tudást korábban a Rendőrtiszti Főiskolán, ma a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen lehet elsajátítani. Ott lehet elmerülni a krimináltaktika és a krimináltechnika rejtelmeiben, ott lehet megtanulni, hogy hogyan kell felderítő munkát végezni, eredményes kihallgatást levezetni, helyszíni szemlét tartani, anyagmaradványokat kezelni, személyleírást és személyazonosítást végezni, adatelemzéseket és -értékeléseket készíteni, körözni, valamint azt, hogy az egyes bűncselekmények nyomozása kapcsán melyek az elsődleges intézkedések. Ez a tudás sem a jogi egyetemek záróvizsgáinak letételéhez, sem a jogi szakvizsga megszerzéséhez nem szükséges. Ma már ugyan tanítanak kriminalisztikát a jogi egyetemen (ez sem volt mindig így), de általában egy félév erejéig, körülbelül úgy, mint a filozófiát, a közgazdaságtant vagy a statisztikát.

Így a nyomozó ügyészeknek olyan szakmában kellene professzionális munkát végezniük, amelyben tudásukról sosem kellett komolyan számot adniuk. Pedig ügyészek nyomoznak rendőrgyilkosok és rendőr gyilkosok ügyében, a miniszterelnök vesztegetési ügyében, az Országgyűlés elnöke ellen elkövetett merénylet ügyében vagy a belügyminiszter bűnszervezetben való részvétele miatt. Ugyanígy minden, hamis vád vagy hamis tanúzás miatti eljárásban.

Egy rendőri vezető ellen folyó büntetőeljárásban tehát olyan „nyomozók” járnak el, akik nyomozáshoz szükséges szakmai tudással nem rendelkeznek. És adott esetben éppen olyanokkal szemben kell a büntetőeljárást lefolytatniuk, akik viszont minden csínját-bínját ismerik a szakmának.

Azokban az általános ügyekben, amelyekben nem ügyészek nyomoznak, a rendőrség nyomozati tevékenységének felügyeletét végzi az ügyészség, sőt a nyomozást át is veheti a rendőrségtől. Tehát a nyomozást felsőfokú szinten művelők munkáját azok ellenőrzik, akik nem tudnak nyomozni. Ibolya Tibor, a kriminalisztikában önszorgalomból elmélyült fővárosi főügyész egy korábbi interjúban pályája kezdetét így elevenítette fel: „Hamar szembesültem azzal a problémával, ami azóta is probléma egyébként, nevezetesen, hogy úgy adunk utasításokat konkrét nyomozati kérdésekben a zsaruknak, hogy mi magunk – az ügyészek – nem tudunk nyomozni. Legalábbis nem tanultuk, nincs benne gyakorlatunk.”

Mindez természetesen távolról sem jelenti azt, hogy a rendőrségi nyomozók mindent hibátlanul felderítenek, az ügyészségi nyomozók ellenben egyetlen ügyet sem tudnak normálisan kinyomozni. Amikor viszont azt olvassuk, hogy rendőröket bizonyítékok hiányában mentettek fel, vagy a volt miniszterelnökkel szemben bizonyítékok hiányában szüntették meg a nyomozást, akkor – az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartása mellett – a nyomozás objektív nehézségén és a nyomozó hatóság mögöttes szándékain kívül arra is gondolhatunk, hogy olyan személyek végezték a konkrét nyomozati cselekményeket, akiknek nincs ehhez szükséges végzettségük és megfelelő szakmai tapasztalatuk.

Gyanakodnunk kell azonban akkor, amikor az ügyész brutálisan intézkedő rendőrökkel szembeni eljárást szüntet meg bizonyítékok hiánya miatt, majd ugyanez az ügyész a rendőri intézkedés elszenvedői ellen indult büntetőeljárásban, eredményes nyomozás után képviseli a hatóság eljárásának megzavarása miatt emelt vádat. Ez az ügy például nem szerepel majd az ügyészségi statisztikában, holott történetesen a strasbourgi bíróság is megállapította, hogy a hatóságok megsértették a megalázó bánásmód tilalmát, és a rendőrökkel szembeni nyomozás sem felelt meg az emberi jogi egyezménynek.