Állam kontra állam

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

A kormánybiztos szerint a MAL Zrt. tulajdonosai magánvagyonukból fizessék a kártérítést, miközben egy kormányhatározat szerint a cég a károkozó.

Az a törekvés, hogy a kártérítést a cég vezető tisztségviselőinek vagy tulajdonosainak „magánvagyonából” kellene megtéríteni, a hatályos törvényeknek ellentmond. A jogszabályok ugyanis kimondják, hogy ha a cég – akár a vezető tisztségviselő, akár a takarító, akár a könyvelő hibájából – harmadik személynek kárt okoz, a károsult a céget perelheti, nem a cég kötelékében dolgozó magánszemélyt. Ha a bíróság a céget kártérítésre kötelezte, akkor a dolgozó sem ússza meg, a cég a saját vezető tisztségviselője, alkalmazottja ellen pereskedhet ugyanannak az összegnek a megtérítéséért. Nyilván olyan károkozásról van itt szó, ami a cég tevékenységéhez kötődik. Ha tehát a cégvezető hétvégén bedobja az ablakomat egy kővel, akkor ő velem szemben mint magánszemély, a magánvagyonával felel. Ha azonban cégvezetői mulasztása miatt a cég tározójából a házamra zúdul az iszap, akkor a cég a felelős, és a cégvezető a magánvagyonával velem szemben nem felel. A cég tulajdonosainak, azaz a részvényeseknek a kártérítésre kötelezése a cég fennállása alatt pedig szinte kizárt.

A MAL Zrt. esete más csemegét is kínál a jogi ügyek iránt érdeklődőknek. A cég felelősségét ma kormányhatározat rögzíti, amit a bíróságok figyelmen kívül hagyhatnak, mivel egy kormányhatározat csak a kormányra és az általa irányított szervekre állapíthat meg kötelezettséget. Amíg tehát a bíróságok nem a kormány irányítása alatt állnak, a bírókat a kormányhatározat nem köti, ők a kártérítési felelősség kérdésében a törvények alapján döntenek.

Az előző bejegyzésemben amellett érveltem, hogy a bíróság ideiglenes intézkedésének akkor is eleget kell tenni, ha a MAL Zrt. nem ismeri el a felelősségét. De ne essünk át a ló túlsó oldalára. A bíróság döntése nem jelenti azt, hogy a MAL Zrt. kártérítési felelősségét a bíróság jogerősen megállapította. Csupán arról van szó, hogy a cégnek előzetesen fizetnie kell egy összeget, habár a felelősségét még nem állapították meg. Amíg a cég nem ismeri el felelősségét, addig kizárólag a bíróság mondhatja ki, hogy az iszapkatasztrófáért a cég a hibás. Ezért minden olyan jogalkotói intézkedés, amely a MAL Zrt. által okozott károk megtérítéséről szól, olyan, mint a diagnózis előtti terápia. Korai.

A kormányhatározatból kiolvasható forgatókönyv alapján az is elképzelhető, hogy az állam a károsultak MAL Zrt.-vel szembeni követelését megszerzi, az állam fizet kártérítést a károsultaknak (a jelenlegi tervek szerint felépíti a házaikat) és majd az állam pereskedik a MAL Zrt.-vel. Ennek a szándéknak a kinyilvánításához viszont nem lett volna szükséges a károkozó megnevezése, már ha tényleg a károsultak megsegítése volt az egyedüli cél. Kíváncsian várom, hogy micsoda késhegyre menő küzdelmet fog folytatni az állam a felügyelete alatt álló céggel. Persze azon sem lepődnék meg, ha a „cég jól felfogott érdekei” a peren kívüli megegyezéshez vezetnének, kikerülve a bírók kukacoskodását.

És ha mégis per lenne, vajon számolt-e valaki azzal, hogy a cég bebizonyítja: a sok eső miatt csúszott meg a gát és ez nem volt sem előre látható, sem elhárítható? Vis maior esetén a cég sem felelne a károkért. De akkor milyen követelést szerzett meg a károsultaktól az állam? Vagy ezzel az eshetőséggel már nem kell számolni?