Alternatív leterheltség

Jog  |  2012. március 22.
Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Alig kezdődött el a bírósági reform, a gyakorlat máris bebizonyította, hogy van mitől tartaniuk az igazságszolgáltatás függetlenségéért aggódóknak, és van alapja a Velence Bizottság kritikus véleményének. Két példa az ügyek áthelyezésére.

Az Országos Bírósági Hivatal megalakulásának első hónapjában attól volt hangos a sajtó, hogy a Fővárosi Törvényszék január 17-én két kiemelt ügy, köztük a politikailag érzékeny Hagyó-ügy áthelyezését kérte a Hivatal elnökétől, Handó Tündétől. A hivatalos indoklás szerint ezeknek, valamint a február 3-án áthelyezni kért további hét ügynek a tárgyalását 2013 ősze előtt nem tudná megkezdeni a bíróság, a rendkívüli és aránytalan munkateher miatt.

Február 16-án megszületett az OBH elnökének döntése: Hagyó Miklós ügye a Kecskeméti Törvényszékre került. Éppen oda, ahol Zuschlag Jánost nyolc és fél év börtönbüntetésre ítélték, amit később a másodfokú bíróság enyhített. Az ügyek áthelyezéséről szóló döntésekből az is kiderül, hogy majdnem mindegyik pert más törvényszékre helyeztek át. Az viszont nem derül ki, hogy az adott ügyet miért pont arra a vidéki bíróságra tették át és miért nem egy másikra.

Az áthelyezés jó alkalom volt arra, hogy az OBH elnökének személye körül kialakult politikai botrány után már a tevékenységével kapcsolatban is politikai szempontú kritika fogalmazódjon meg. A Kecskeméti Törvényszék is szükségét érezte a közvélemény tájékoztatásának és a bírósági szóvivő mindenkit megnyugtatott, mondván a Hagyó-ügy éppen olyan, mint a többi, vannak ennél nagyobb ügyek is a bíróságon, aggodalomra semmi ok. A sajtótájékoztató csak olaj volt a tűzre, ugyanis egyes sajtóértesülések szerint a Kecskeméti Törvényszék szóvivője egy kormánypárti politikus fia. Azóta azt is tudjuk, hogy lám-lám érdemes volt más bíróságot kijelölni, hiszen már a nyári ítélkezési szünet előtt megtartják az első tárgyalást.

A Hagyó-ügy jól mutatja a már sokszor kritizált ügykiemelés árnyoldalait. Sajátos szempontok alapján kiemeltnek minősítettek ügyeket (emlékezhetünk: eredetileg csak az állam szempontjából lényeges ügyeket akarták kiemelni, az emberölés is csak a felháborodás miatt került a jogszabályba), a feltételek megteremtése nélkül előírták, hogy a bírók gyorsan tárgyalják azokat, lehetetlen helyzet elé állítva őket, így megnyílt az út ahhoz, hogy áttegyék az állam számára fontos pereket más, bejáratott bíróságokra. Hogy melyik bíróságra, arról pedig olyan vezető dönt, akit a Velence Bizottság elemzése szerint politikusok választanak meg, szinte korlátlan hatalommal rendelkezik, döntései megfellebbezhetetlenek, és gyakorlatilag akár nyugdíjazásáig betöltheti hivatalát. A kiemelt jelentőségű perek ezáltal amellett, hogy az elvárt időn belül befejeződnek, közvetve még tartalmilag is befolyásolhatók.

Leterheltség nélkül is előfordul, hogy nem tud eljárni az illetékes bíróság, ilyenkor a magasabb szintű bíróság logikus érvek mentén el tudja dönteni, hogy melyik bíróság örökölje az ügyet. Ilyenkor figyelembe veszik azt is, hogy az ügy szereplőinek ne kelljen rendszeresen (sokszor hetekig egy-két naponta) távoli városokba utazniuk a tárgyalásokra.

Lássunk erre is egy példát. Kevesen tudják, hogy egészen tavaly év végéig a Budapest Környéki Törvényszék előtt egy monstre büntetőper zajlott. Több per egyesítését követően egy eljárásban tárgyalták a kalocsai házaspár 2004-es meggyilkolásának ügyét, amelyben nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés a vád, az érdi pénzszállító elleni 2005-ös támadás ügyét, amelyben nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés kísérlete a vád, a 2005-ben történt tescós támadás ügyét, amelyben nyereségvágyból, több emberen, hivatalos személy ellen elkövetett emberölés kísérlete a vád, valamint további rablásokat, lőfegyverrel, robbanószerrel való visszaéléseket és egyéb hasonló bűncselekményeket. Miután a perben több bíró is eljárt, idén januárban már nem volt olyan bíró, akivel szemben nem merült fel valamilyen kizárási ok, így az eljárási szabályok alapján a Fővárosi Ítélőtáblának kellett kijelölnie, hogy melyik bíróság járjon el az egyébként szintén kiemelt ügyben. Nem fogják kitalálni melyik bíróságra esett a választás. A „rendkívüli és aránytalan munkateherrel” megáldott Fővárosi Törvényszékre. Mindezt két héttel az után, hogy a Fővárosi Törvényszék elnöke kérte a Hagyó-ügy áthelyezését a leterheltség miatt. A Fővárosi Törvényszék befogadta az ügyet, kijelölték az eljáró bírót és nem 2013 őszére, hanem 2012 májusára ki is tűzték az első tárgyalásokat.   

Az igazságszolgáltatás függetlenségének elve azt kívánja, hogy sem a bírósági vezetők kiválasztása során, sem a vezetők által hozott döntések során ne merüljön fel a kormányzatnak való megfelelésnek még a gyanúja sem. Ehhez nem elég az, hogy a politika számára látszólag közömbös ügyek is áthelyezésre kerülnek. Az igazságszolgáltatásnak sokkal többet árt az, ha a függetlenség kérdőjeleződik meg, mint az, ha esetleg az adott pozícióba nem az ország szakmailag legalkalmasabb vezetője kerül vagy ha néhány hónappal később születik meg az ítélet. Ha már nem gondoskodnak arról, hogy Budapesten legyen megfelelő számú bíró, személyzet, elég tárgyalóterem, infrastruktúra és ha még számít, mi árt az ítélkezésnek.

Nagyon jó az írás. A bejegyzés kapcsán felmerül, hogy a Fővárosi Törvényszék elnöke nem saját kezdeményezésre, és nem jóhiszeműen kérte a Hagyó-ügy áthelyezését, tehát a feltételezett politikai elvárásoknak való megfelelés már elkezdődött. Egyébként mit gondolsz arról a véleményről, hogy Strassbourgban minden olyan pert automatikusan el fog veszíteni a magyar állam, amelyben ilyen áthelyezés történt, a törvényes bíróhoz való jog megsértése alapján?

Zoltán

Az ilyen áthelyezések valóban sértik a törvényes bíróhoz való jogot. Akit így elítélnek vagy pert veszít, nem esélytelenül megy Strasbourgba. Szerintem egyébként a védekezéshez való jogot is sérti, ha a fővárosban folyó nyomozás során a budapesti vádlottat egy budapesti ügyvéd védi, majd a bírósági szakasz egy távoli bíróságon zajlik. Jelentős költségtöbblet és felesleges időráfordítás.