Az ügyvéd gyerekszobája

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Manapság gyakran szólnak a hírek tárgyalásról késő vagy engedély nélkül eltávozó, néha nem megfelelő állapotban megjelenő ügyvédekről és egész napos perbeszédekről. Sokszor nehéz megítélni, hogy az ügyvéd pusztán faragatlan, esetleg reklámozza magát, vagy csak minden törvényes eszközt igénybe vesz ügyfele érdekében.

Az ügyvédek tárgyalóteremben tanúsított magatartása részben morális, részben eljárásjogi kérdés. A tiszteletlenség nem szankcionálható, de ha az ügyvéd az eljárás rendjét sérti meg, adott esetben büntethető.

Budaházy György egyik ügyében a védő azt kérte, hogy a bíró vagy távolíttassa el a gépfegyveres rendőröket és a kordonokat a bíróságról és a környékéről vagy különben ilyen körülmények közt nem tudja ellátni a védelmet, a körülmények akkora pszichikai nyomást fejtenek ki a jelenlévőkre és személyesen őrá, mint védőre, hogy nem tudja így ellátni a munkáját. A bíró nem értett ezzel egyet és a távozó ügyvédet 200.000,- Ft rendbírsággal sújtotta. Ha védő jelenléte kötelező a tárgyaláson, akkor az ügyvéd a bíró engedélye nélkül nem hagyhatja el a tárgyalótermet. Ha ezt megteszi, a bíró rendbírsággal sújthatja. Az ügyvéd csak olyan indokokra hivatkozhat, amelyek őt egészségügyileg vagy fizikailag gátolják a védői munka ellátásában. Viszont ilyen esetekben a bírók kivétel nélkül engedélyezik az eltávozást. A bíróság épületében és a tárgyalóteremben lévő rendőrök száma nem lehet akadálya a védői munka ellátásának – egészen addig, amíg a védő befér a tárgyalóterembe és a fegyvereket nem felé fordítják.

Szót kell ejteni a nem megfelelő állapotban megjelenő ügyvédekről is. 1993-ban egy emberöléses ügyben egy ügyvéd olyan részegen jelent meg, hogy a tárgyalást nem lehetett megtartani. A Legfelsőbb Bíróság az akkor hatályos törvény alapján kimondta, hogy nem lehet rendbírságot kiszabni a védőre, maximum kamarai fegyelmi eljárás kezdeményezhető. Az új büntetőeljárási törvény már azt tartalmazza, hogy ha a védő önhibájából olyan állapotban jelenik meg, hogy eljárási kötelezettségeit nem tudja teljesíteni, akkor rendbírság szabható ki.

Rendbírság kiszabásának akkor is helye van, ha az ügyvéd a tárgyalás szabályszerű menetét zavarja. Ha például a védő kéri a bírótól egy irat felolvasását, majd azt folyamatos közbeszólással zavarja, ez – figyelmeztetés után – ok lehet rendbírság kiszabására. Általános elv ugyanis, hogy a tárgyalóteremben akkor lehet felszólalni, ha a bíró szót ad. A rágógumizó, telefonáló, újságolvasó vagy alvó ügyvéd rendbírságolása szerintem csak akkor indokolt, ha ez nehezíti a bíró munkáját. Ha csak idegesítő jelenség az uzsonnázó ügyvéd, akkor legfeljebb fegyelmi felelőssége állhat fenn.

A védőbeszédek fontossága abban rejlik, hogy ekkor, közvetlenül az ítélethozatal előtt van lehetősége a védőnek összefüggően kinyilvánítania a véleményét a vádlott cselekményéről és az egész eljárásról. A törvény garanciális szabálya, hogy a perbeszéd nem szakítható félbe, „kivéve, ha bűncselekményt megvalósító kifejezést foglal magában, rendzavarást kelt, továbbá ha az eljárás elhúzásának megakadályozása érdekében ez szükséges”. A gyakorlatban a bírók a védőbeszédet még akkor is tiszteletben tartják, ha egyébként az eljárás során nem tartották be a vádlottak egyéb jogait vagy ha a törvény alapján lehetőségük lenne a félbeszakításra. A védők is tudják, hogy a védőbeszéd a büntetőeljárás szent tehene, gyakran hangzanak el olyan kijelentések, amik a rágalmazás vagy a becsületsértés határát súrolják, de a védők szólásszabadságának a bíróságok tág kereteket biztosítanak. Az olaszliszkai ügyben például az egyik vádlott védője „annak ellenére” kérte a védence felmentését, hogy ”a cigány elkövetők az értelmetlen pusztításra igencsak hajlamosak, és ha sok cigány együtt van, rendkívül bátrak”. Ugyanígy, önmagában az egész napos perbeszéd sem kifogásolható, legfeljebb annyi várható el, hogy a védő előre jelezze, ha többórás perbeszédet kíván tartani.

Szintén nyilvánosságot kapott az a felvetés, hogy ha a rendbírságot a védő nem fizeti meg, akkor „megalázó és demokratikus jogelvekkel ellenkező” annak elzárásra történő átváltoztatása. Megalázó vagy sem, a törvény lehetővé teszi. Más kérdés, hogy én sem érzem indokoltnak a törvényi rendelkezést, de inkább azért, mert a rendbírsággal a bíróság általában a per felesleges elhúzását, megnehezítését bünteti, márpedig újabb tárgyalást mindaddig nem lehet tartani, míg az ügyvéd a fogházban hűsöl. Megjegyzem, nem tudok olyan esetről, hogy ügyvéd ilyen okokból bevonult volna a börtönbe, bár ami késik nem múlik – reklámnak az is megteszi.

(A Nemzeti Jogvédő Alapítvány itt megnézhető felvétele egyszerre példázza a tárgyalás menetének megzavarását (0:26 és 1:50 között), egy korábban kiszabott rendbírság indokoltságát (4:07-ig) és az ügyvédi felszólalások tartalmi szabadságának tág határait.)

Kiváló. Mondjuk szerintem az alvó ügyvéd nem látja el ügyvédi feladatát. A bíró nyugodtan kirendelhet helyette más ügyvédet.

Jó írás! Ez nagyon súlyos! Ha én részegen mennék dolgozni, azonnal kirúgnának.
Sosem értettem, hogy mit kell órákig beszélni egy büntetőügyben, úgysem tud figyelni senki. egy óra alatt mindent el lehet mondani. Valszeg több a magamutogatás és a reklám, mint a jó jogi érv.
Föld alá sűlyednék, ha az ügyvédem úgy viselkedne, mint a Budaházy ügyvédje.