Félrevezetői díj

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Úgy tűnik, végre jogerősen befejeződött a magyar igazságszolgáltatás legkínosabb ügye. 8 évvel a móri bankrablást követően a bankfiókban lévők közül egyedül életben lévő Weiszdorn Róbert életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott. Az igazság kiderült, mégis maradtak elvarratlan szálak.

Nem kívánok részletesen foglalkozni az ügy már jól ismert baklövéseivel. A jónéhány ártatlanul meggyanúsított személlyel, a bombabiztos alibivel rendelkező, mégis elítélt Kaiser Edével, a tanúval, aki igazat mondott, mégis hamis tanúzással vádolták, és azokkal a szemtanúkkal, akik előbb a közelben sem járó Horváth Szilárdot, majd néhány hónappal később a szintén máshol levő Kaiser Edét ismerték fel.

Van azonban egy szereplő, akiről kevés szó esik, pedig ő vezette el a nyomozókat a tévedésből életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt Kaiserhez, terhelő vallomása fejében viszonylag olcsón megúszta korábbi rablását, majd köztársasági elnöki kegyelemben részesült és felvette a 25 milliós nyomravezetői díjat.

A hírek szerint a rendőrség nem kívánja visszaperelni a kifizetett összeget, mert egyrészt az információk nem voltak valótlanok, csak abból téves következtetést vontak le, másrészt a vallomásból egyéb ügyekben fontos adalékokra tettek szert. A gond csak az, hogy ezeket az érveket annak az amatőr hadszíntérkutatónak   a felvetésére hozták fel, aki egy erdőben megtalálta a fegyvereket, lőszereket, a rablásnál használt ruhát és hátizsákot, azaz tényleg jó nyomra vezette a nyomozókat. Persze neki sem az a fontos, hogy kinek és miért fizették ki korábban a díjat és azt miért nem perelik vissza, csupán azt szeretné, ha neki kifizetnék, ami jár. Erre meg azt mondja a rendőrség, hogy a megtalált bizonyítékok fontosak, de nem ezek vezettek a tényleges elkövetőkhöz, hanem az az állítólagos tanú, aki a fegyverek megtalálásáról tartott sajtótájékoztató után jelentkezett, hogy emlékszik egy akkor hat éve, a móri bankrablás után fémdetektort vásároló személyre, annak telefonszámára és gépkocsijának rendszámára is.

A tényleges nyomravezető már mindenkinek írt levelet, hogy jussát megkapja – eredménytelenül. Most polgári pereket indított igazának kiderítéséért, miközben adósságai miatt házát elárverezték. Mindennek fejében a hobbitevékenysége nyomán nála lévő eszközök miatt meggyanúsították haditechnikai termékkel való visszaéléssel.

Ez a mellékszál is azt támasztja alá, hogy az állam egyelőre nem hajlandó szembenézni az ügy tanulságaival. A hibás ítélet már annak meghozatalakor kétséget ébresztett az ügyet végig követők körében, sokan figyelmeztettek az ítélet ellentmondásaira. Ennek ellenére az eljárás során súlyos hibákat elkövetők jelenleg magasabb beosztásban vannak, mint annak idején.

Az igazságszolgáltatásban dolgozók persze nem tévedhetetlenek, bár az igencsak ritka, hogy egy többszörösen elítélt az orruknál fogva vezeti az ország főrendőreit és neves bíróit. Az sem kérdés, hogy a külső erők ebben az ügyben is hátrányosan befolyásolták az eljárást és ha a bíró felmenti a főgonosznak kikiáltott Kaisert, a rendőrség és az ügyészség kénytelen lett volna tájékoztatni a közvéleményt és bevallani, hogy semmi ötletük nincs a hogyan továbbot illetően. Sajnos Magyarországon sok bíró akkor is a vádiratnak hisz, ha egyébként benne is komoly kétségek merülnek fel.

Itt az idő, hogy az igazságszolgáltatás szerveinek vezetői kiálljanak a nyilvánosság elé és elmondják, hol hibáztak. Ha a móri ügy tanulságait az állam nem vonja le, elkerülhetetlenek lesznek a hasonló esetek és az végképp aláássa az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat.