Gyurcsány taktikája

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Gyurcsány Ferenc sajátos módját választotta a védekezésnek: személyeskedik és támad. Ha az ügyészség felül a provokációnak, könnyen kizárási ok merülhet fel az eljáró ügyészekkel szemben.

A sukorói beruházással kapcsolatos nyomozásról, a volt miniszterelnök elleni gyanú gyengeségeiről és az ügyészséggel szembeni politikai elvárásról már több alkalommal is szó volt, mostanra a hivatali visszaélés törvényi tényállását az egész ország kívülről fújja, már a mentelmi jog felfüggesztésének eljárási rendjét is pontosan ismerjük.

Gyurcsány meggyanúsításának körülményei, a gyanúsított nyilatkozata és annak nyilvánosságra kerülése, valamint az ügyészség reagálása joggal áll a közérdeklődés centrumában.

Nem mindennapi, hogy az alapos gyanú közlésekor szimpatizánsok tüntetnek az ügyészség épülete előtt, bár manapság egyre gyakrabban vonulnak az emberek az utcára egy-egy büntetőeljárási cselekmény idején. Hasonlót láthattunk a Geréb-ügy egyik tárgyalási napján, ami az otthonszülés melletti tüntetés szimbólumává vált. Szintén nem megszokott, hogy a gyanúsított a kihallgatás után beszédet tartson a tüntetők előtt, majd néhány órával később már az interneten legyen a gyanúsítás szó szerinti szövege és a gyanúsított válaszáról készült videofelvétel.

Mindez azonban egyáltalán nem tekinthető sem törvénytelennek, sem elítélendőnek, sőt egy egészséges társadalomban teljesen természetes, hogy a politikailag ma is aktív, egykori miniszterelnök büntetőeljárás alá vonása megmozgatja az embereket. Az is normális, hogy egy ilyen ügyben mind a vád, mind a védelem minden egyes lépése, valamennyi közlemény és annak minden szava kőkemény taktikázás, melynek célja a nyilvánosság meggyőzése. A gyanú közlésére adott válasz részben ugyanezt a célt szolgálta, a nyilatkozat mögött azonban fontos büntetőeljárási indítékok is meghúzódhatnak.

Gyurcsány meghallgatta, mit ró terhére az ügyészség, majd panasszal élt a gyanúsítás ellen és egy monológba kezdett. Ebben a vele szemben ülő ügyészeket (köztük a Központi Nyomozó Főügyészség főügyészét) ügyészi esküjük megszegésével, elfogultsággal, részrehajlással vádolta, hozzátéve, hogy az eljáró ügyészek nem az alkotmányhoz, hanem Orbán Viktorhoz és a Fideszhez hűségesek. Keresztes Imre főügyésszel kapcsolatban pedig odáig ment, hogy a főügyész állami kitüntetését összefüggésbe hozta a kormánypárt jelen üggyel kapcsolatos politikai igényével.

Ezek a kijelentések felháborodást keltettek az ügyészek körében, de nem gondolom, hogy a nyilatkozat célja pusztán az odamondás, az erő demonstrálása, a nyilvánosság befolyásolása volt. Az ügyészség védekezésre, reagálásra kényszerült. Először szűkszavúan visszautasította a vádakat, mondván, az eljáró ügyészek nem szegik meg esküjüket, majd a szóvivő arról tájékoztatott, hogy az ügyészség „mérlegeli”, hogy tesz-e egyéb jogi lépéseket. Megelőlegezem: nem tesz. És nem azért, mert nem sértődtek meg vagy mert helyesen úgy gondolják, hogy a szónoklat az adott ügyben belefér a védekezés szabadságába. A jogi lépés itt egy újabb eljárás megindítása lenne, de azzal a Központi Nyomozó Főügyészség magát zárná ki a hivatali visszaélés miatti nyomozásból.

Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy Gyurcsány nyilatkozata egy átgondolt taktikai húzás volt: kizárási ok kiprovokálásával megkísérelte elérni, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség ne tudjon eljárni a hivatali visszaélés ügyében. Az ügyészség ugyanis döntéskényszerbe került: vagy szemet huny a súlyos kijelentések felett (és ezzel elég tág értelmezést ad a gyanúsítottak védekezési szabadságának), vagy sértetti pozícióba lavírozza magát, ami miatt értelemszerűen nem várható el, hogy elfogulatlanul elbírálja a hivatali visszaélés ügyét. Mivel ez utóbbi esetben a megsértett ügyész(ek) és a gyanúsított között egy másik eljárás lenne folyamatban, a hivatali visszaélés ügyében a Központi Nyomozó Főügyészség ügyészeivel szemben kizárási ok lépne fel és más szervnek kellene folytatnia a Sukoró-ügy nyomozását, ez pedig nem lenne érdeke a szoros nyomozási stratégiát végrehajtó ügyészségnek.

"vagy szemet huny a súlyos kijelentések felett (és ezzel elég tág értelmezést ad a gyanúsítottak védekezési szabadságának)"

Amellett, hogy egyetértek az írás többi elemével, itt vitáznék egy kicsit. Szerintem egy olyan büntető eljárásban, amelynek minden pillanatából süt a politika (egy pártkatona főügyésszel a csúcson), a védekezési szabadságba természetes, hogy az ügyészséggel szemben akár a politikai kommunikáció tárába tartozó eszközök is beleférnek. Ellenben nem nagyon érvényesülne a fegyveregyenlőség elve, különösen nem egy olyan jogállamban, mint a mai magyar, ami egy sajátos értelmezésű jogállam, ahol a jog már lassan kizárólag a politikai kétharmad állami eszköze... :-/