Kettős szerep

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

A büntetőügyeket mindig nagy sajtóérdeklődés kíséri. Ez teljesen érthető. Viszont a nyomozóhatóságok által kiadott közlemények gyakran nem nyújtanak elegendő információt a közvélemény számára, így sokszor megszólalnak a hivatalos szervek vezetői is.

Az ügyészségi szervezeten belül a sajtó számára adható tájékoztatás rendjéről egy 2005-ös legfőbb ügyészi utasítás rendelkezik. E szerint például a Budapesti Nyomozó Ügyészségen folyamatban lévő vagy befejezett ügyről a fővárosi főügyész nyilatkozhat. A Fővárosi Főügyészség egyben a Budapesti Nyomozó Ügyészség határozataival szembeni panasz elbírálója is. Több ügyben is tapasztaljuk, hogy a két feladat nehezen összeegyeztethető.

Most egy korábbi esetet idézek fel, az idő múlása talán segíti a helyes megítélést. A problémakör emblematikus példája volt az emlékezetes Zsanett-ügy. A Budapesti Nyomozó Ügyészség nyomozást megszüntető elsőfokú határozatáról a fővárosi főügyész adott felvilágosítást a sajtó részére. Ennek keretében az újságírók érdeklődésére elmagyarázta, hogy mit állapított meg a nyomozás, miért volt szükség a rendőrökkel szembeni nyomozás megszüntetésére, milyen körülmények támasztják alá a határozatot.

Az itt található tévéinterjúban a fővárosi főügyész éppen azt ecsetelte, hogy milyen bizonyítékok alapján jutottak (!) arra a következtetésre, hogy a cselekmény nem történhetett meg. (A felvételen zavaró, hogy a riporter úgy kezdte az interjút, hogy a határozatot a Fővárosi Főügyészség hozta. Ez természetesen nem igaz, bár a körülmények tükrében furcsa tévedés.)

Az interjúra a határozat kézbesítését követő napon került sor, tehát a határozat elleni panasz benyújtására még egy hét rendelkezésre állt. A főügyész végig többes szám második személyben beszélt, mintha a nyomozást ők folytatták volna le. Az egyébként más okból is tanulságos beszélgetés végén derül ki, hogy a határozat ellen panasznak van helye és „elméletileg a felettes ügyészség helyt is adhat neki”. Nem adott. A panaszt elutasító másodfokú határozatot maga a fővárosi főügyész hozta meg.

Általánosságban is elmondható, hogy nem tűnik túl hatékonynak a jogorvoslati jog, ha az elsőfokú határozat elleni panaszt elbíráló szerv vezetője már a panasz benyújtása előtt úgy nyilatkozik a tévében, hogy az elsőfokú határozat megalapozott.

Bár a kettős szerep nehéz helyzet elé állítja a főügyészeket, még a látszatát is kerülni kellene annak, hogy a jogorvoslati eljárás pusztán a hatóságok adminisztrációs kötelezettsége.

A közvélemény tájékoztatása a hatóságok részéről üdvözlendő. De ha a panasz elbírálására jogosult ügyész ad tájékoztatást az első fokon eljáró ügyészség határozatáról, a panasz elbírálásakor könnyen felmerül az elfogultság kérdése – még akkor is, ha a főügyész eljárása jogszerű.