Ki az Úr a Háznál?

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Az egyháztörvény valóban egyedülálló Európában. Nemcsak a diszkrimináció tilalmát és a szabad vallásgyakorlás jogát sérti, hanem a hatékony jogorvoslathoz való jogot is.

Sok szó esett már arról, hogy az új jogszabállyal a különböző hitet vallók nem azonos feltételek mellett alapíthatnak majd egyházat. A tizennégy kiemelt egyházaknak semmilyen feltételt nem kell teljesítenie, automatikusan nyilvántartásba veszik őket, más vallások gyakorlóinak egyrészt meg kell felelniük a szinte teljesíthetetlen adminisztrációs feltételeknek, másrészt ki vannak téve a kétharmados kormánytöbbség (egyszerű kormánytöbbség esetén az ellenzék) önkényének.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma mellett a törvény megsérti a hatékony jogorvoslathoz való jogot is. A hatályos alkotmányban, az új alaptörvényben és a nemzetközi emberi jogi egyezményekben is szereplő jog mindaddig nem volt veszélyben, ameddig a törvényjavaslat a bíróságok hatáskörében tartotta az egyházak nyilvántartásba vételét. A bíróságok eljárása ugyanis a perrendtartási szabályok szerint zajlik, amik biztosítják a fellebbezés lehetőségét minden érdemi határozattal szemben.

Az Alkotmányügyi Bizottság nevében – az azóta alkotmánybíróvá választott – Balsai István elnök a zárószavazás napján azonban módosító javaslatot nyújtott be, mely szerint az egyházak nyilvántartásba vételéről a miniszter előterjesztése alapján az Országgyűlés dönt, a nyilvántartást pedig a miniszter vezeti. A módosító javaslat indokolást gyakorlatilag nem tartalmaz, pedig kiváncsi lettem volna, hogy a hatalmi ágak elválasztásának rendszerében miért lett a jogalkotó szerv egyúttal jogalkalmazó szerv is, és vallási ügyekben miért van szükség arra, hogy - a magyar jogban egyedülálló módon – az emberek önkéntes szerveződésének nyilvántartásba vételéről ne a független bíróságok döntsenek.

Az elfogadott törvény szerint a nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet a miniszterhez kell benyújtani. A miniszter megvizsgálja, hogy a vallási közösség megfelel-e a törvényi feltételeknek. Azaz eldönti például, hogy a közösség által végzett tevékenység valóban vallási tevékenység-e, rendelkezik-e a „tanításának lényegét tartalmazó hitvallással és rítussal”, vagy hogy működik-e legalább húsz éve. És akkor még csatolni kell például a tagok nyilatkozatát arról, hogy a szervezet tevékenysége „nem ellentétes az alaptörvénnyel, jogszabályba nem ütközik, valamint nem sérti más jogait és szabadságát”. Ez természetesen kötelező a jelenleg is működő, de gyengébb lobbitevékenységet folytató és kisebb médiabefolyással rendelkező, ezért nem kiemelt egyházakra is, amelyeknek így be kell szerezniük az adott esetben öt-tízezer tag nyilatkozatát, akik – mivel egyáltalán nem látnak bele a szervezet minden papírjába – feltehetően nem is tudnak teljes felelősséggel nyilatkozni. Képzeljük el, ha ugyanezt a kötelezettséget a négy történelmi egyház vonatkozásában írják elő.

A miniszter tehát elbírálja, hogy vallás-e a vallás, hit-e a hit, rítus-e a rítus. Ha úgy gondolja, hogy a törvényes feltételek nem állnak fenn, elutasítja a kérelmet. Fellebbezési lehetőségről a törvény nem szól. Ha úgy tekintjük, az egyházak nyilvántartása hatósági nyilvántartás, a kérelmező szervezet ügyfél, a miniszter egy közigazgatási hatóság, döntése pedig egy hatósági határozat, akkor alkalmazni kellene a közigazgatási eljárásról szóló törvényt is, ami pedig lehetővé tenné a miniszter határozatának bírósági felülvizsgálatát. Mivel azonban a közigazgatási eljárás szabályaira az egyházi törvényben semmi nem utal, próbaper megindítására lesz szükség.

Végeredményben azonban sem a miniszter, sem a bíróság pozitív döntése nem mérvadó, mert az egyházak nyilvántartásba vételéről a döntőt szól az országgyűlés mondja ki. Ahogy a miniszter álláspontja, úgy a bíróság döntése sem kötelezheti semmire a parlamenti képviselőket. Miután tehát a miniszter megállapította, hogy a szervezet megfelel minden törvényi feltételnek, döntenek a képviselők. De ha a törvényi feltételekről már a miniszter határozott, miről és mi alapján dönt az országgyűlés? Ha a Tisztelt Házban a miniszteri előterjesztés nem kap kétharmados többséget (vagy éppen nincs elég képviselő jelen), akkor – törvényi feltételeknek való megfelelés ide vagy oda – nincs nyilvántartásba vétel. Az országgyűlés tehát akkor is hozhat elutasító határozatot, ha a vallási közösség minden feltételnek és szempontnak megfelel. Fellebbezési lehetőség persze nincs. Hova is lehetne ugye fellebbezni? Az új alaptörvény szerint országgyűlési határozatot alkotmánybíróságon sem lehet megtámadni, így eljutottunk oda, hogy az állampolgárok egyik alapvető jogát érintő kérdésben az állami szerv döntésével szemben Magyarországon sehova nem lehet fordulni.

Remek cikk. Gratulálok. Csak annyit tennék hozzá, hogy azon egyházak pl: A Krisnások, amik ha nem kapják meg a bejegyzést, és nem lesznek (lehetnek) egyházak, akkor átalakulnak egyesületté, amit a törvény kötelezően előír vagy megszűnnek és így az államé lesz minden ingó és ingatlan és készpénzvagyonuk, pl az egész Krisna-völgy, amely több százmilliót ér. És ha egyesületként működnek tovább? Akkor is az államé lesz minden, mivel a földtörvény kimondja, ma "termő"föld csak magánszemély, állam és egyház nevén (tulajdonában) lehet. Az egyesület nem tartozik ebbe a körbe. A kör újra bezárult.