Kölcsönkenyér

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Az állam 1991-ben már egyszer belenyúlt a kölcsönszerződésekbe. Az akkori körülmények tanulságul szolgálnak a végtörlesztés következményeinek megítélésekor.

1991-ben az Országgyűlés törvényt hozott arról, hogy a rendszerváltás előtt felvett – többnyire lakáscélú – kölcsönszerződések kamatát a rendszerváltás utáni viszonyokhoz igazítja. Így az OTP és a Takarékszövetkezet ügyfelei választhattak, hogy az eredetileg átlagosan 1-4 százalék körüli kamattal felvett kölcsönöket 15 százalékos kamattal fizetik vissza vagy a tőketartozás egyharmadát-felét elengedik, de akkor a fennmaradó részt piaci kamattal (ami 25-30 százalék volt) kell visszafizetni. A Ptk. csakúgy, mint most, akkor is lehetővé tette, hogy jogszabály a megkötött szerződések tartalmát kivételesen megváltoztassa. És csakúgy, mint most, akkor is lehetőség volt arra, hogy ha a szerződés így megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sértette, a fél kérhette a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy - ha eltérő jogszabályi rendelkezés nem volt - a szerződéstől elállhatott.

Az ügy természetesen az Alkotmánybíróságon kötött ki, hiszen közel kétezren sérelmezték, hogy az állam belenyúlt a piacgazdaság elemét képező szerződési szabadságba, megsértette a jogállamiság alapelvét és a tulajdonhoz való alkotmányos jogot is.

A Sólyom László vezette Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította. A határozat indokolása mai szemmel nézve is irányadó lehet: „a hosszú évekig fennálló szerződési jogviszonyokra ugyanis a jelentős gazdasági – esetleg politikai –, pénzügyi és egyéb társadalmi változások nyilvánvalóan hatást gyakorolnak (háború, válság, infláció, politikai kockázatok, gazdasági lehetetlenülés stb.). A szerződéskötéskor előre nem látott körülmények lényegesen megváltoztathatják a szerződő felek helyzetét, a jogok és kötelezettségek arányát, és valamelyikük számára rendkívül terhessé vagy egyenesen lehetetlenné tehetik a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartását, illetőleg a szerződés teljesítését. […] A törvényhozó feladata meghatározni és felelőssége eldönteni, hogy melyek azok a területek, amelyeken a beavatkozás már jogalkotási követelmény. Az Alkotmánybíróság feladata azonban azoknak a határoknak az elbírálása, amelyek között az állami beavatkozás nem alkotmányellenes. […] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ezek a feltételek a hosszú lejáratú lakáscélú hitelszerződések tekintetében valóban bekövetkeztek. A 15-20-25 évre kötött szerződéseknél a felek nyilvánvalóan kockázatot vállaltak. Vállalták a körülmények jelentős megváltozásának a kockázatát, vállalták továbbá azt is, hogy alávetik magukat az immanens szerződési igazságnak. A szerződési igazság pedig a szolgáltatások egyensúlyának előre nem látható felborulása, a szerződés tartalmát adó jogok és kötelezettségek aránytalanná válása esetén beavatkozást követel”.

Az Alkotmánybíróság tehát elfogadta, hogy a társadalom egy jelentős részét érintő kérdésben az OTP, a Takarékpénztár (és a mögöttük álló állam) érdekében törvénnyel is módosítani lehet a  szerződések tartalmát.

Az Alkotmánybíróság ezeken felül nyomatékosan utalt arra, hogy „a felek szerződési kockázatvállalásához hozzá tartozott, hogy a tartós vagy elhúzódó jogviszonyok tekintetében mind a bírói, mind pedig a törvényi szerződésmódosítás lehetősége a Ptk. hatályos szabályaként létezett, azaz benne volt az élő joganyagban. A felek kockázatvállalásának tehát erre is ki kellett terjednie.” Magyarul, amikor hosszú távra köt valaki szerződést, akkor az is benne van a pakliban, hogy a megváltozott körülmények miatt az állam meg fogja változtatni a szerződés tartalmát.

Akinek pedig ez sérelmes volt, a Ptk. alapján fordulhatott bírósághoz vagy a szerződéstől elállhatott. Többen pereskedtek is és jó néhányan sikerrel is jártak. A Legfelsőbb Bíróság 1995-ben például kimondta, hogy az államnak valóban lehetősége volt a szerződések tartalmának megváltoztatására, az adósnak viszont ezek után lehetősége volt bírósághoz fordulni azért, mert a törvénnyel módosított szerződés rá nézve sérelmes lett: „Miként a tartós jogviszonyok tekintetében a törvényi szerződésmódosítás lehetősége a hatályos jogban benne volt, ugyanúgy létezett az a szabályozás, amely szerint mód van ezt követően a bírósági szerződés módosítására; a felek szerződése tehát eredetileg is kiterjedt erre a kockázatvállalásra…” A Legfelsőbb Bíróság a konkrét ügyben az eredetileg 3 százalékos, majd a törvénnyel 15 százalékra emelt kamatot 6 százalékra módosította.

20 év elteltével kísértetiesen hasonló a helyzet. A szereplők ugyanazok, az állam beavatkozott, csak éppen fordított előjellel. Ma a végtörlesztés elfogadásával a devizaalapú kölcsönszerződések tartalmát módosította a jogalkotó, lehetővé téve, hogy a megkötött szerződéstől eltérően az adós számára kedvezőbb, a bank számára lényegesen kedvezőtlenebb feltételekkel lehessen a kölcsönt visszafizetni. Ezzel a törvény megváltoztatta a szerződési feltételeket.

Nincs kétségem, hogy ez az ügy is az Alkotmánybíróságon fog kikötni. Tény, hogy 1991-ben az állam a törlesztő-részletek felemelésével nem okozott tulajdoni sérelmet az adósoknak (hiszen éppen a piaci viszonyokhoz közelítette a szerződések tartalmát), ma pedig a bankok a piaci viszonyokhoz képest jelentős kárt szenvednek el a végtörlesztéssel. Azaz akkor az állam helyre tette a rendszerváltás és az infláció miatt felbomlott egyensúlyt, most pedig az egyik piaci szereplő kárára megbillentette a pénzügyi egyensúlyt arra hivatkozással, hogy a másik fél nehéz helyzetbe került. A taláros testület gyakori következetlensége, új összetétele és hatáskörének szűkítése miatt a jelenlegi helyzet alkotmányossági elemzése talán mégsem indokolt.

Viszont a Ptk. azóta sem változott. Félretehetjük az alkotmányossági aggályokat és mondhatjuk, hogy ha annak idején belenyúlhatott az állam a szerződésekbe, akkor most is belenyúlhat. De ha akkor az adósok kérhették a bíróságtól a szerződés módosítását, akkor most egyedi esetekben a bankok is kérhetik. És ha az adósok annak idején nem is éltek a szerződéstől való elállás jogával (mert akkor azonnal vissza kellett volna fizetniük a pénzt), most a bankok még a szerződéstől való elállás lehetőségét is mérlegelhetik.