Megoldhatatlan ügyek

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Az 1991-es Farkas Helga-ügyben csak az biztos, hogy nem húsz év az elévülési idő. De hogy mennyi, azt egy jogalkotói mulasztás miatt csak tippelni lehet.

1990 előtt az emberölés súlyosabb formáit halálbüntetéssel is lehetett büntetni, egy ilyen bűncselekmény 20 év alatt évült el. A 23/1990. (X. 31.) AB határozat a halálbüntetést alkotmányellenesnek minősítette és az egyes bűncselekmények büntetési tételeiből a halálbüntetés kiszabásának lehetőségét eltörölte.

Csakhogy az elévülési szabályt az alkotmánybíróság nem érintette, és ahhoz az országgyűlés sem nyúlt 1993-ig. Így az Ab-döntés után az elévülési szabály így szólt: „A büntethetőség elévül a) olyan bűntett esetén, amely halállal is büntethető, húsz év, b) egyéb bűncselekmény esetén a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével”. Mivel ekkor már nem volt olyan bűn, amiért halálbüntetést lehetett volna kiszabni, a húsz éves elévülési szabály egyetlen ügyben sem alkalmazható. Akkor viszont meg kell nézni, hogy mennyi volt a büntetési tétel felső határa, azaz mi a leghosszabb szabadságvesztés, amit ki lehet szabni.

És itt a bökkenő: „a büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést nyereségvágyból követik el” – szólt a törvény. Azt, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés mint a legsúlyosabb büntetési tétel az elévülés szempontjából mit jelent, akkor nem rendezte semmilyen szabály. Így viszont nem lehet megállapítani, hogy hány év a büntetési tétel felső határa. Mondhatnánk, hogy akkor ezek a bűntettek nem évülnek el, de a Btk. kifejezetten úgy rendelkezett, hogy csak a háborús és az emberiség elleni bűncselekmények nem évülnek el.

1993-ban az országgyűlés módosította a törvényt, és kimondta, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények húsz év alatt évülnek el, az el nem évülő bűntettek kategóriáját pedig kibővítette többek között a nyereségvágyból elkövetett emberölésre is.

Az 1990-es alkotmánybírósági határozat és az 1993-as törvénymódosítás között tehát volt egy két és fél éves időszak, amikor a minősített emberölések elévülési idejéről csak annyit lehet biztosan megállapítani, hogy nem húsz év. Lehet, hogy tizenöt, de akkor nem a kiszabható legmagasabb büntetés az elévülési idő, hiszen az életfogytig tartó szabadságvesztés súlyosabb büntetés, mint ha valakit tizenöt évre ítélnek.

Farkas Helga 1991. június 27-én tűnt el, közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy később megölték. Az ügyben akkor nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt lehetett nyomozni (az emberrablás akkor még nem volt külön bűncselekmény). Idén június 27-én a média attól volt hangos, hogy a 20 év leteltével elévült a Farkas Helga-ügy.

Ez több okból sincs így. Egyfelől 1991. június 27-én (és még két évig) senki nem tudott olyan bűncselekményt elkövetni, ami 2011. június 27-én évült el, mivel – mint láttuk – húszéves elévülési idő akkor éppen nem volt. Másfelől 1991. június 27-én csak a sértett elrablása történt meg, néhány nappal később még biztosan élt, tehát az emberölés elkövetése később lehetett. Személyi szabadság megsértéséért (azaz a lány elrablásáért), valamint zsarolásért (mivel az elkövető pénzt követelt a lány apjától) pedig már elítéltek valakit, aki azóta ki is szabadult.

Az emberölés miatt viszont senkit nem vontak felelősségre, holttestet nem találtak. Közvetett információk ugyan voltak, de végül a nyomozást megszüntették. Azt sem lehet tehát pontosan megállapítani, hogy megölték-e a lányt, és ha igen, mikor. Az elévülési idő az emberölés elkövetésekor kezdődik, amiről csak az biztos, hogy 1991. június 27-e után volt.

Elméletileg az sem zárható ki, hogy a lányt 1993 második felében vagy később ölték meg, akkor pedig el sem évül a bűncselekmény. És akkor még nem szóltam arról, hogy minden érdemi nyomozási cselekménnyel, amely az elkövető kilétének megállapítása érdekében történik, újraindul az elévülési idő.

Azok a súlyos bűncselekmények, amiket ebben az időszakban követtek el, most lépnek abba az időszakba, hogy a nyomozóhatóságoknak dönteniük kell: elévült-e a cselekmény és akkor végleg lezárható az ügy, vagy nem. Nem irigylem a nyomozókat: meggyűlt a bajuk az elkövetők kézre kerítésével, a sértett megtalálásával és most az aktát sem könnyű végleg lezárni.

Az elévülés – egyébként indokolt és méltányos – jogintézményét még a közvélemény elévülés-ellenességénél is jobban károsítja, ha a jogszabály akár a legkisebb mértékben is félreérthető. Az elévülés törvényi határideje az a szabály, ahol nem lehet bizonytalanság.