Pucolás

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Farkas Péter után Földesi-Szabó László is úgy gondolta, hogy a bíró nélküle is ki tudja hirdetni az ítéletet. Ne higgyük, hogy a bírók tehetetlenek az utolsó tárgyalásról távozó vádlottakkal szemben.

A legutóbbi ügyet a különböző bírósági szervezetek eltérően magyarázzák. Az érintett bíróság egyik vezetője szerint az eljáró bíró nem hibázott. Megítélése szerint a jogszabályokon kell változtatni, hogy elkerülhetők legyenek a hasonló esetek. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szóvivője szerint viszont a "bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő".

A vádlott az eljárási cselekményekről a bíró engedélye nélkül nem mehet el. Aki ilyet tesz, a törvény szerint elővezethető, azaz rendőri kényszerrel is biztosítható, hogy a bíróság által meghatározott időt a tárgyalóteremben töltse.

Az elsőfokú ítélet kihirdetésének menete a következő. Először megállapítja a bíró, hogy ki mit követett el, utána kiszabja a büntetést és végül részletes indoklásba kezd. Az indoklás után lehet fellebbezni. Ha senki nem fellebbez, az ítélet jogerős és már egy ötéves szabadságvesztést is azonnal foganatosítani lehet, ami azt jelenti, hogy a tárgyalóteremből egyből a büntetésvégrehajtási intézetbe vezet az út. Ha valaki fellebbez, akkor az ítélet nem jogerős, a kiszabott többéves börtönbüntetés viszont elegendő ok a letartoztatásra, ami szintén azonnal foganatosítható. Egy hosszabb idejű börtönbüntetés kiszabása után tehát a bíró mindenképpen elvitetheti az elítéltet, akár jogerős az ítélet, akár nem.

Az azonnali foganatosítás a gyakorlatban úgy történik, hogy a bíró, amikor zárt ajtók mögött már döntését meghozta, felhívja a rendőrséget vagy a büntetésvégrehajtási intézetet, hogy küldjenek őröket, akik majd ráteszik a bilincset a vádlottra. Ha megérkeztek az őrök, akkor kihirdeti az ítéletet és a vádlottat átadja nekik. Ez egyébként néhány bírónál bevett gyakorlat, ráadásul jogszabály rendelkezik arról, hogy ilyen esetekben hogyan kell intézkedni például a vádlott egyedül maradt gyermekéről és őrizetlenül maradt vagyonáról.

Az ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztésnél tehát megelőzhető, hogy a vádlott az ítélet kihirdetése alatt elhagyja a bíróságot. A bírónak, amikor eldönti, hogy hét évet szab ki, gondoskodnia kell büntetésvégrehajtási őr vagy rendőr jelenlétéről, hiszen rájuk szükség lesz akár az előzetes letartóztatás, akár a börtönbüntetés letöltésének megkezdése miatt. Ilyen esetben a bírónak csak akkor kell elkezdenie az ítélet kihirdetését, ha az őrök már a tárgyalóterem ajtajában állnak és meg tudják akadályozni a vádlott kijárkálását.

Az eljáró bíró dönthetett volna úgy, hogy a tárgyalásról távozó vádlott a lelépéskor egy őrbe ütközzön. Erre persze nem került volna sor, mert az őrök megjelenése az ítélet kihirdetése előtt kétséget sem hagy a vádlottban és védőjében afelől, hogy letöltendő szabadságvesztésről szól majd a verdikt és hogy nincs menekvés. Emlékezzünk, Kulcsár Attila elsőfokú elítélését követően sem a szél fújta a tárgyalóteremhez a börtönőröket, akik az ítélet kihirdetését követően megbilincselték őt. Nyilván esélye sem lett volna kisétálni az ajtón az ítélet bírói indoklása alatt.

A gond persze most sem ezzel a viszonylag ritka esettel van, hanem inkább a következményeivel. A jogalkotó ugyanis a közfelháborodás hatására rendszeresen látványos, drasztikus és általában haszontalan lépésre szánja el magát. Nem lenne célravezető, ha a vádlottak ezentúl csak ketrecben hallgathatnák meg az ítéletet, de az sem lenne üdvözítő, ha ezentúl minden vádlottat előzetesbe raknának. Az a gyakorlat meg végképp nehezen lenne magyarázható, ha a börtönőrök már a védőbeszédek alatt megjelennének.

A kényszerintézkedéseket a mai szabályok szerint is lehetne megfelelő időben, arányosan alkalmazni. Ehhez képest az előzetes letartóztatást sokszor teljesen indokolatlanul rendelik el és kényszerítő eszközöket alkalmaznak akkor is, amikor arra semmi szükség. Geréb Ágnest például kéz-, derék- és lábbilincsben vitték a tárgyalásra, pedig fel sem merült a szökés veszélye. Más esetekben pedig nem használják ki a törvény adta lehetőségeket és akkor sincs jelen pandúr, amikor a rablót csak be kellene kísérni a börtönbe.