Szegény jog

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Ha valaki bírósághoz fordul, hogy jogának érvényt szerezzen, jelentős bírósági költségekkel kell számolnia. Az illetéket, a szakértői díjat, a tanúk megjelenésének díját általában az előlegezi, aki pert indított. Ha a fél rossz anyagi körülmények között él, költségmentességet igényelhet a bíróságtól. Ez azonban egyre nehezebb.

Költségmentesség akkor jár, ha a fél jövedelme az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét nem éri el és vagyona – a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon felül – nincs. Ha valakinek ingatlana vagy gépkocsija van, már csak a bíróság méltányosságára számíthat, pedig adott esetben a minimálbér és egy öreg autó kevés az esetleg több százezer forintos perköltség előlegezésére.

A bíróságok pedig egyre szigorúbbak. Egy ideje ugyan lehetőség van arra is, hogy a költségmentesség csak bizonyos költségek (pl. illeték vagy szakértői díj) előlegezésére szóljon, de a jogalkotó az ilyen részleges költségmentesség engedélyezésére sem határozott meg kedvezőbb feltételeket.

A lehetőségeket tovább rontja az is, hogy sokszor a per tárgyát képező vagyontárgyat is figyelembe veszik a költségmentesség elbírálásakor. Ha például valaki kölcsönadta az autóját, de azt nem kapta vissza, pereskedhet. Ha viszont a költségmentesség alkalmazásánál ezt az autót is figyelembe kell venni, akkor az könnyen a költségmentesség iránti kérelem elutasításához vezethet. Pedig könnyen belátható, hogy ez az autó a per megindításakor nem tartozik a felperes forgalomképes vagyontárgyai közé. Méltányosabb lenne, ha az ilyen vagyontárgyakat ugyan fel kellene tüntetni a költségmentességi formanyomtatványon, de azt a bíróság nem venné figyelembe, vagy a forgalmi érték feltüntetésére szolgáló rovatot ki lehetne húzni.

"(...) adott esetben a minimálbér és egy öreg autó kevés az esetleg több százezer forintos perköltség előlegezésére."

Enyhén szólva... Ez az egész azért felveti annak a kérdését, hogy most akkor a jogszolgáltatás komolyan egy bizonyos jövedelmi/vagyoni cenzushoz van kötve? Mert papíron persze nincs ez így kimondva, hogy csak az élhet jogával, aki ennél és ennél többet keres/többet örökölt/halmozott fel, de a valóság ezek szerint mégiscsak ezt jelenti, nem? Twehát mintha ki lenne ez mondva a törvényben/alkotmányban. Ennek a gyakorlatnak nem kéne így lennie. Azon kívül - a szerintem mindenki által vallott nézethez képest -, hogy ez totál igazságtalan (legalábbis azt gondolom, nincs kivel vitatkozni ebben a témában a mai Magyarországon, ebben valószínűleg mindenki egyetért), ezen kívül ott vanj az is, hogy valószínűleg a jogalkotó szándéka sem a szegények jogállamból való kirekesztése volt anno, csak nem gondolt bele/nem uptade-elték a jogszabályt. Ezt meg kéne tenni, és belegondolni, hogy pl. a példában is szereplő "kölcsönadta az autóját valakinek" esetet nézve, mekkora jövedelem szükséges minimum ahhoz a való életben, hogy el tudjon indítani valaki egy pert. (Évekig elhúzódik egy per, tehát gondolom ez azt jelenti, hogy ezt a bizonyos összeget évekre zárolják.)

A helyzet talán még bonyolultabb: ha valaki tényleg nincstelen, akkor megfelel a jogszabályi feltételeknek és az állam akár a százezres nagyságrendű perköltséget is viseli. Ha nem teljesen nincstelen (pl. az ő nevén van a hatmilliós garzon, amibe lakik), akkor a feltételeknek nem felel meg és ha még a bíró sem méltányos, akkor nem tud pert indítani.

Egyetértek, nem módosították a jogszabályt. A személyes költségmentesség feltételeit egy 1986-os IM rendelet határozza meg, a vonatkozó rész 1986 óta változatlan.