Tiszta mulasztás

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Ártatlan áldozatok, óriási népharag, bűnbak-keresés, őrizetbe vétel, szabadlábra helyezés, kártérítési igények. A vörösiszap-katasztrófa és a West Balkán-ügy vizsgálata szinte azonos forgatókönyv alapján zajlik, és a sor most a hatóságok közrehatásának kérdésével folytatódik.

Miközben a rendőrség és a kormányzat az üzemeltető cégek tulajdonosait állítja pellengérre, a károsultak inkább olyan felelőst keresnek, akitől biztosan behajtható a többmilliós kártérítés.

A hatóságok felelőssége persze csak akkor merül fel, amikor a gyanúsítottak szabadon engedéséből kiderül, hogy a fülön csípett személyekkel és a mögöttük lévő cégekkel szembeni gyanú gyenge lábakon áll. Ilyenkor kezdenek el a károsultak más felelősöket is keresni, szóba jönnek az önkormányzati szervek és az állami hatóságok.

A gátszakadás esetében a mulasztás árnyéka vetődött a környezetvédelmi hatóságra, az érintett települések jegyzőire, a diszkótragédia ügyében pedig a kerületi jegyzőre, a fővárosi önkormányzatra, a tűzoltóságra és az ÁNTSZ-re.

A hatóságokkal szemben leggyakrabban felhozott érv az, hogy nem ellenőrizték megfelelően a szabályokat megsértőket. A láncolat ebben az érvelésben így néz ki: ha lett volna ellenőrzés, akkor dönthettek volna elrettentő bírságról is vagy a tevékenység beszüntetéséről, és így elkerülhető lett volna a tragédia.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A bírósági ítéletek között a fentiekkel egyező esetet természetesen nem találunk, de más esetekből megismerhető a bíróságok gyakorlata.

Ha például az építésügyi hatóság egy ház építésére úgy ad engedélyt, hogy látnia kellett volna előre, hogy az épület életveszélyes lesz, akkor megállapítható a felelőssége. Ha azonban az építkezés közben azért válik életveszélyessé az épület, mert az építő eltért az engedélytől, akkor a hatóság felelőssége nem állapítható meg azon az alapon, hogy az építési munkát nem ellenőrizte megfelelően. A Legfelsőbb Bíróság 2009-ben kimondta, hogy a hatóságok rendszeres ellenőrzési kötelezettsége nem jelent folyamatos ellenőrzési kötelezettséget, ráadásul a bírság még nem biztos, hogy eltántorít a további jogsértéstől.

A hatósági intézkedés elmulasztása miatti kártérítés azért nem példa nélküli. 2004-ben egy hangos presszó ügyében a Szegedi Ítélőtábla megállapította az önkormányzat felelősségét, mert az évekig nem tett semmilyen hathatós intézkedést. A lakók többször is bejelentést tettek az önkormányzatnál, amely azonban elmulasztotta megfelelő intézkedés meghozatalát a lakók nyugalmát zavaró tevékenység megszüntetése érdekében. Azaz nem záratta be a helyet. Az ítélőtábla szerint ezzel az önkormányzat megsértette a lakók egészséghez és emberi méltósághoz való jogát és nem biztosította az egészséges környezethez való jogot, és így kártérítést kellett fizetnie a lakók részére.

Látható, hogy egy állami vagy önkormányzati szervet csak akkor lehet kártérítésre kötelezni az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása miatt, ha jogszabály meghatározott időközönként kötelező ellenőrzést ír elő, és ezt a hatóság elmulasztja, vagy a rendkívüli ellenőrzés és a jogsértés szankcionálása bejelentések miatt lett volna indokolt. És persze az ellenőrzés során feltárhatók lettek volna későbbi tragédia okai és lett volna olyan intézkedés, ami biztosan megelőzte volna a bajt.

Tény, hogy vannak ártatlan áldozatok és tudjuk, hogy a korrupció a hatósági ellenőrzéseket sem kerüli el, de egy káreseményt az ellenőrző hatóság nyakába varrni is csak a népharagtól független, tisztességes eljárás keretében, a súlyos mulasztás és a kár közötti összefüggés bizonyítottsága esetén lehet.