Ünnepi olvasmányok

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

"A nagy horderejű események sajátossága, hogy jelentésük szünet nélkül módosul, állandó viták tárgya, s lényeges kérdéseikre soha nem kapunk végleges választ." Timothy Garton Ash az 56-os forradalommal kapcsolatban jegyezte meg ezt. Ha végleges válaszokat nem is, de válaszkísérleteket talán találhatnak azokban a forradalommal kapcsolatos írásokban, amelyeket a figyelmükbe ajánlok.

"A revolutio szó ismeretes módon eredetileg az égitestek körforgására utalt. Amikor a modernitás kezdetén politikai jelenségekre kezdték alkalmazni, egyrészt felfordulást értettek rajta, amikor erőszakos módon megdöntenek egy uralmat. A politikai együttélési formák természetes körforgását is jelentette a monarchiától a tömegek uralmán át a következő monarchiáig, mintegy természeti törvényszerűségként, az emberek akaratától függetlenül. De jelenthette a revolutio a valaha szerzett jogok viszszaszerzését, a valamiért (például zsarnok által) megszakított természetes (jog)rend helyreállítását. 1789 után a forradalom új értelmet nyert. A revolutio korábbi jelentése elhomályosult – a változásnak nem körforgásszerű, visszatérő jellegére, hanem mindent elsöprő erejére esett a hangsúly." - írja Rainer M. János Égitestek körforgása című, a Népszabadság Hétvége mellékletében megjelent, szép esszéjében.

Kurcz Béla az 1960-as váci börtönsztrájkról emlékezik meg a Népszava Szép Szó mellékletében."Tömeges zendülés tört ki ötven éve, 1960 derekán a váci börtönben csupán a "kiváltságosokat" érintő részleges amnesztiát követően a "nagyidős" '56-os elítéltek körében, amely a forradalom utolsó fellángolása volt. A százakat megmozgató ételmegtagadó sztrájkot kíméletlenül elfojtották és kitartóan megtorolták."

Ha a közelmúltat nézzük, érdemes megemlékezni arról a vitáról, amely Kende Péter Eltékozolt forradalom című könyve nyomán bontakozott ki. A vita több fórumon is zajlott, én ebből csak Gyáni Gábor a Bukszban megjelent Forradalom, felkelés, polgárháború című tanulmányára hívnám fel a figyelmet.

A klasszikus írások közé tartozik Kőszeg Ferenc a Beszélőben megjelent személyes hangú esszéje a demokratikus ellenzék és 56 viszonyáról, illetve arról, hogy mennyire sajátítható ki a forradalom értelmezése. "A demokratikus ellenzék történetét át- meg átszövi a forradalomra való emlékezés, a forradalom emlékezetének élesztése. A szamizdat Beszélő szerkesztõi arra törekedtek, hogy 1956-ról a folyóiratnak lehetőleg minden számában essék szó."

Az ajánlót egy Timothy Garton Ash idézettel kezdtem, befejezésül két esszéjére hívnám fel a figyelmet: az egyik a forradalom negyvenéves évfordulója kapcsán tartott előadása, amelyet a Rubicon tett magyarul közzé, másik pedig egy már a Szuverénen hivatkozott szöveg, nem 56-ról, hanem 89-ről. Csendben azért azokról az időkről is emlékezzünk meg.