Vallatás

Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Az újságírók forrásainak védelméből az új sajtótörvénnyel alig maradt valami. A Brokernet-ügyben eljáró főhadnagy arra figyelmeztette az információit titokban tartó Bodoky Tamás újságírót, hogy hamis tanúzás miatt szabadságvesztés jár. Pedig a vallomás megtagadása nem is bűncselekmény.

Bodoky Tamás, az atlatszo.hu főszerkesztője cikket írt arról, hogy feltörték a Brokernet-csoport egyik szerverét. Az ügyben a nyomozóhatóság zsarolás és más bűncselekmények miatt nyomozást indított. Az eljárás során tanúként idézték Bodoky Tamást és azt követelték tőle, mondja meg, mikor, kitől, milyen módon jutott a cikkben szereplő információkhoz, azaz az újságírót a forrásai felfedésére kötelezték.

Bodoky a vallomástételt ebben körben megtagadta és panaszt nyújtott be. Az újságíró és ügyvédje azzal érvelt, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezmény, a strasbourgi bírósági gyakorlat és ebben az ügyben a még a sokat bírált 2010-es sajtótörvény is védi az újságírót. A nyomozóhatóság a panaszt elutasította arra hivatkozással, hogy a magyar büntetőeljárási törvény szerint annak van vallomás-megtagadási joga, aki foglalkozásánál fogva titoktartásra köteles, a sajtótörvény szerint pedig az újságíró „csak jogosult” és nem köteles az információ-forrást titokban tartani. A rendőrségi határozat azzal nem is foglalkozott, hogy a sajtótörvény szerint csak „kivételesen indokolt” esetben lehet az újságírót információforrás felfedésére kötelezni, és a mai napig nem tudjuk, mi a kivételes indok. Bodokyék mindenesetre megpanaszolták a rendőrségi határozatot is, a végső szót így az ügyészség fogja kimondani.

A rendőrség szerint tehát, ha valaki egy törvény szerint „jogosult” megtartani egy titkot, attól még azt ki lehet szedni belőle. Érdekes logika. Tartok tőle, hogy ha a rendőrség betartotta volna a sajtótörvényt, akkor talál olyan kivételes indokot, ami alapján az újságírónak vallania kell. Kezd bebizonyosodni, hogy nem voltak alaptalanok azok az újságírói félelmek, amik az új médiaszabályozástól féltették az oknyomozó újságírás jövőjét.

Az ügy és az internetre feltett tanúkihallgatási jegyzőkönyv rávilágít egy másik nagyon lényeges körülményre is. Bodoky az ominózus kérdésre megtagadta a választ, mire a nyomozó a következőket mondta: „Ismételten figyelmeztetem, hogy a Btk. 238. § (1) bekezdése alapján az a tanú, aki a bíróság, vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményeire valótlan vallomást tesz vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el, amit a törvény szabadságvesztéssel rendel büntetni”. Bodoky válasza: „Megértettem”. A nyomozó tehát a vallomás megtagadását hamis tanúzásnak tekintette és azzal próbálta szóra bírni Bodokyt, hogy „figyelmeztette”, a hamis tanúzás szabadságvesztéssel büntetendő.

Sajnos nem egyedi eset, hogy a nyomozók „összekeverik” a vallomástétel jogosulatlan megtagadását azzal, hogy valaki vallomást tesz, de a lényeges körülményeket elhallgatja. Az előbbi esetben arról van szó, hogy valaki nem tesz vallomást, vagy bizonyos kérdésekben úgy érzi, jogosult megtagadni a vallomást (mert például hozzátartozóról, orvosról, újságíróról van szó), a másik esetben viszont a tanú vallomást tesz, nem hivatkozik mentességre, de szándékosan elhallgat dolgokat.

A konkrét esetre éppen a rendőrség által hivatkozott büntetőeljárási törvény mondja ki, hogy aki a vallomástételt jogosulatlanul megtagadja, rendbírsággal sújtható és az okozott költség megtérítésére kötelezhető. Ez tehát nem hamis tanúzás, azaz nem bűncselekmény, hanem a tanú eljárási kötelezettségének megsértése és így nem szabadságvesztéssel büntetendő, hanem bírsággal, ami „különösen súlyos vagy ismételt esetben” is legfeljebb ötszázezer forintig terjedhet. Ez nem kevés, de azért nem mindegy, hogy valakit bűncselekménnyel és 5 évig terjedő szabadságvesztéssel vagy egy eljárási rendbírsággal fenyegetnek.

Az eset tanulsága tehát az, hogy ha a hatóság az újságírót forrásai felfedésére kötelezi, az újságíró viszont a hatóság határozata ellenére sem tesz vallomást, nem követ el hamis tanúzást, legfeljebb rendbírságot szabnak ki vele szemben, amit meg elvihet Strasbourgba – ha már a hazai jogszabályok nem védik megfelelően. A vallomástételt megtagadó tanúkat szabadságvesztéssel fenyegető nyomozók gyakorlatát pedig a rendőri vezetők és az ügyészség közreműködésével kellene felszámolni.