Azért gyűltünk itt össze, hogy megerősítsük közös céljainkat, meggyőződésünket és elköteleződésünket. Sokan közülünk bevándorlóként választották hazájuknak Amerikát, a többiek leszármazói azoknak, akik ugyanígy döntöttek. Ezért némi joggal tekinthetjük magunkat olyan csoportnak, amelyhez tartozóknak volt bátorságuk kitörni a múlt fogságából, vállalni az ismeretlen vidék veszélyeit és magányosságát. Mi sarkallt bennünket és elődeinket erre a döntésre? A szabadság vágya: szabadság az elnyomástól, szabadság a nélkülözéstől, szabadság arra, hogy önmagunk lehessünk. Erre törekedtünk, és úgy gondoljuk, el is nyerhetjük a szabadság áldásait.

De mit értünk azon, hogy a szabadságot keressük? Sokat gondolkodom azon, vajon nem táplálunk-e túlzott reményeket az alkotmány, a törvények, a bíróságok iránt. Higgyék el nekem, ezek hamis remények. A szabadság az emberek szívében lakozik, és ha kihal az emberek szívéből, akkor nincs az a törvény, nincs az a bíróság, és nincs az az alkotmány, amely megmentené vagy sokat tudna tenni a védelmében. Amikor viszont az emberek éltetik a szabadságot, akkor annak nincs szüksége alkotmányra, törvényre, bíróságra, hogy megvédjék.

Mi ez a szabadság az emberek szívében? Nem ádáz és féktelen akarat; nem az „azt csinálok, amit akarok” szabadsága. Az a szabadság tagadása, amely a szabadság elpusztításához vezet. Az a közösség, amely nem ismeri fel a szabadság határait, egyhamar olyan társadalommá válik, ahol a szabadság csak egy fékevesztett kisebbség kiváltsága – ahogy ezt saját kárunkon és szomorúságunkra már megtanulhattuk.

Mi hát a szabadság szelleme? Nem tudom meghatározni. Csak saját hitemet tudom megosztani veletek. A szabadság szelleme nem teljesen biztos abban, hogy igaza van; a szabadság szelleme arra törekszik, hogy megértse mások gondolatait és vágyait; a szabadság szelleme elfogultság nélkül mérlegre teszi mások méltányos érdekeit; a szabadság szelleme nem felejti, hogy aki e földre született, bármilyen kis nyomot is hagy maga után, joggal tart igényt a figyelemre. A szabadság szelleme azé is, aki kétezer évvel ezelőtt azt tanította az emberiségnek – amely igazán soha meg nem fogadta, de soha nem is feledkezett el róla teljesen –, hogy lehetséges ország, ahol a legelesettebbek szava ugyanúgy számít, mint a leghatalmasabbaké.

Ez a szellem valójában sosem volt és meglehet, sosem lesz Amerikában, kivéve ha az amerikaiak lelkiismerete és bátorsága létrehozza. Vagy inkább: ez a szellem ott rejlik mindannyiunk törekvéseiben; ezért harcolnak és halnak meg napjainkban fiatal emberek; és ebben a szellemiségben válik Amerika gazdag, biztonságos és boldog országgá. Ám csak akkor kerülhetünk közelebb a szabadság jelentéséhez, és csak akkor vizsgázhatunk jól, ha komoly erőfeszítésekkel olyan jelképpé, mértékké és elvvé tesszük a szabadságot, amelyhez az emberiség a legjobb reményekkel fordulhat.

Fordította: Tóth Gábor Attila

(A szerkesztett szöveg alapja a Spirit of Liberty beszéd. Elhangzott 1944-ben, az „I Am an American Day” eseményén, honosított állampolgárok nyilvánnos fogadalma előtt.)