A szuverén.hu helyreigazítási kérelmet kapott Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnöktől, illetve a megbízásából eljáró ügyvédi irodától a „Gyurcsány bizonyítványa” című írás miatt. A szuverén.hu-val egyidejűleg számos médiaszereplő is kapott hasonló kérelmet, ezek egy részében már elsőfokú (többnyire a helyreigazítási igényt elutasító) bírósági ítélet is született. A hozzánk érkezett kérelem szerint a „cikk összességében és részleteiben is valótlan állításokat híresztel,” melyek „azt a hamis látszatot keltik, mintha [Gyurcsány] jogsértő módon szerzett volna diplomát.” Leginkább azt az állítást kifogásolja, hogy a „ma tudható, közismert tények alapján jó okunk van azt gondolni, hogy Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök egykori főiskolai dolgozata nem tisztességes és ma is vállalható körülmények között született.”

A helyreigazítási kérelemnek nem kívánunk eleget tenni. Az idézett következtetést ma is megalapozottnak tartjuk. Emlékeztetőül: a kifogásolt írás április 29.-én jelent meg oldalunkon, amikor még csak annyi volt tudható, hogy Gyurcsány akkori sógorával (Rozs Szabolcs) azonos című szakdolgozatot adott be, egyik dolgozat sem található, és a politikus elismerte, hogy „használhatta” rokona évekkel korábban készült munkáját, de csak azután, hogy szembesítették annak létezésével. E tények alapján fogalmaztam meg az idézett következtetést. A következő hetekben további tények váltak ismertté az ügyben. Az ügyet kirobbantó Hírtv bemutatott egy dokumentumot, amiről azt állította, hogy az Rozs szakdolgozatának egy munkapéldánya, valamint Gyurcsány szakdolgozatának bírálatát, amelynek hivatkozásai tartalmilag és oldalszámszerűen ráillenek a Rozs-féle dokumentumra. Ez érdemben tovább erősíti a gyanút. Másfelől az atv.hu összeállítást készített arról, hogy azonos vagy majdnem azonos címmel születtek más szakdolgozatok is a pécsi egyetemen. Ez is releváns, az ügy megítélésekor mérlegelendő körülmény. Harmadrészt, a pécsi egyetem május 15.-én közölte, hogy a hivatalos vizsgálat sem találta meg dolgozatot. (Viszont az egyetemi jelentés nem állította, szemben a helyreigazítási kérelemmel, hogy szerintük fel sem merült jogsértés). Ez a bejelentés nem tesz hozzá semmit korábbi tudásunkhoz: addig is úgy tudtuk, hogy nincs meg a szakdolgozat, most is így tudjuk. Ez tehát nem befolyásolja a kérdés megítélését.

Megítélésem szerint az eredeti írás megjelenése óta megismert új tények összességében inkább erősítik, mint gyengítik az akkor megfogalmazott gyanút. A Gyurcsány-dolgozat bírálata nagyfokú szövegszerű hasonlóságot valószínűsít a két dolgozat között. Ennek cáfolatához vagy a bírálatról, vagy a Rozsnak tulajdonított szövegről kellene meggyőzően bemutatni, hogy hamisítvány. Erre nem láttunk érdemi kísérletet. Gyurcsány követelhette volna, hogy a Hírtv tegye hozzáférhetővé a bírálatot és a Rozs-féle dokumentumot, ami alapján könnyen megállapítható lenne, hogy azok mikor születtek. Ezeket a kézenfekvően kínálkozó védekező lépéseket nem tette meg, viszont sugallmazta, hogy a tévé hamisított. Ehhez képest kisebb súlya van annak, hogy a jelek szerint nem volt példa nélküli, hogy a pécsi egyetemen azonos címmel fogadjanak el több szakdolgozatot. Ráadásul Rozs és Gyurcsány a sajtóban megjelent hírek szerint nem ugyanazon szakon végeztek: előbbi földrajz szakon (amihez illeszkedik a szakdolgozat témája), utóbbi pedig technikán (amihez nem). Az összeállítás hallgat arról, hogy születtek-e azonos című dolgozatok eltérő szakokon is. Mindent egybevetve, nincsen okunk az eredeti következtetés felülvizsgálására.

A kifogásolt írásban, és most is, következetesen „gyanú”-ról írtunk, valamint arról, hogy „jó okunk van” bizonyos következtetések levonására. A volt miniszterelnök védelmezői azt vetik a szemünkre, hogy megsértjük az ártatlanság vélelmének jogállami normáját. Ezt a kérdést érdemes tisztázni. Az ártatlanság vélelme jogi norma, amely mindenekelőtt az államot és a nevében eljáró személyeket korlátozza: megtiltja számukra, hogy jogerős bírói ítélet nélkül a bűnösség jogkövetkezményeivel sújtsanak bárkit. Tágabb értelemben a norma része, hogy az állam képviseletében megszólalók ne beszéljenek bűnösként senkiről ítélet nélkül. A bűnösséget kell jogilag bizonyítani, nem az ártatlanságot. A demokratikus közéletben résztvevő közszereplőket nem köti ez a norma, pontosabban nem ez a norma köti. Ha csak olyan állításokat lehetne megfogalmazni a nyilvános közéleti vitákban, amelyek jogi mércével mérve bizonyítottak, akkor nincsen közélet, szabad politikai vita, sajtószabadság. Ha ezt a mércét alkalmaznánk a közéleti vitákra, akkor a sajtóban nem eshetne szó arról, hogy Simicska cégei tisztességtelenül kivételezett módon jutottak tengernyi állami megbízáshoz, hogy az állami földek botrányosan kerülnek Fidesz-közeli körökhöz, hogy a kormánytöbbség átláthatalanul juttat milliárdokat szellemi háttérintézményeinek (Századvég). Amikor a volt kormányfő helyreigazítást kér és pert helyez kilátásba a szuverén.hu-n megjelenthez hasonló következtetésekért, akkor hírhedt lex Répássy és a saját maga által is támadott Orbán-féle médiatörvény szellemében lép fel.

A demokratikus közélet szereplőit is kötik íratlan erkölcsi normák. Morális kötelességük a rendelkezésre álló releváns tényeket minél teljesebben megismerni, és azokat körültekintően mérlegelni, mielőtt nyilvánosan következtetéseket fogalmaznak meg. Számonkérhető rajtuk a következetesség, amikor egymáshoz az érdemi szempontok tekintetében hasonló ügyekről mondanak véleményt. Különös óvatosság indokolt, amikor olyan közszereplőről mondanak véleményt, aki pillanatnyilag nagyon elutasított, és ezért a közvélemény könnyen befolyásolható ellene akár kevéssé megalapozottan is. Gyurcsány ma ilyen ember, ezért elvárható, hogy a róla véleményt alkotó különösen résen legyen, és ne engedje, hogy olcsó hangulatkeltés befolyásolja.

Mindezek fényében körvonalazható az a mérce, amely a Gyurcsányéhoz hasonló esetekben az ítéletalkotásra érvényes. Ha a rendelkezésre álló tények együttesen életszerűen keltik azt a benyomást az adott ügy középpontjában álló politikussal szemben nem eleve ellenséges, tehát az ő védekezésének elfogadására elvileg nyitott megfigyelőben, hogy a gyanú alapos, akkor a gyanúba keveredett szereplőtől elvárható, hogy tisztázza magát. Ha erre nem képes vagy hajlandó, akkor nem kifogásolhatja a hátrányos politikai következményeket. A Gyurcsány által bírált cikkünk meggyőződésünk szerint e normák alapján járt el. Azt írtuk, ha nem tudja meggyőzően cáfolni a plágiumgyanút, akkor távoznia kell a demokratikus politikából. Ugyanis nem csak a véleményalkotót, hanem a politikust is kötik íratlan erkölcsi normák. Ha nem tud hitelt érdemlően cáfolni, és nem távozik, akkor rombolja a közélet normáit, és a gyanú terhe ránehezedik az őt támogatókra is. Erkölcsi felelőssége, hogy saját magánküzdelmét elválassza attól az általános politikai küzdelemtől, amelynek résztvevője.