Az összes rendelkezésre álló empirikus kutatás szerint az előzetes regisztráció gyakorlata csökkenti a részvételt, és minél hosszabb a regisztráció lezárása és a választás napja közötti időszak, annál nagyobb a hatás. Egyes becslések szerint minden tíz nap hozzávetőlegesen egy százalékkal veti vissza a részvételt, tehát a kormánypárti politkusok által emlegetett kéthónapos intervallum akár hat százaléknyi, azaz mintegy félmillió szavazót tarthat távol a szavazástól. De senki sem tudhatja, hogy milyen lesz a hatás az első alkalommal, amikor a választók még csak ismerkednek az új szabállyal. Ha egy intézkedés előre láthatóan, nagy bizonyossággal visszaveti a demokratikus jogok gyakorlását, az jogkorlátozásnak tekintendő.

A kormánytöbbség politikusok és a kollaboráns médiabeli és értelmiségi segédhadak a regisztráció melletti tartalmi érvei szinte kivétel nélkül hamis állításokra (is) épülnek, ami nem vall éppen jóhiszeműségre. Ezeket az érveket és állításokat rögvest megvitatjuk, de előtte szót kell ejteni még a tágabb politikai kontextusról is. Még ha a regisztráció melletti indokok sokkal erősebbek lennének is, mint amilyenek, akkor is elfogadhatatlan lenne az a mód, ahogy a kormánytöbbség a döntést meghozta és a változást bevezeti. Ilyen változtatást, még ha tartalmilag helyeselhető volna is, csak a politikai riválisok egyetértésével, közösen volna szabad meghozni, hogy még a gyanú árnyéka se merülhessen fel, hogy a kormánytöbbség pusztán saját választói esélyeit akarja javítani. Továbbá, az alaptörvény egyoldalú áterőszakolása, a választási rendszer egypárti átírása, a médiatörvény és az igazságszolgáltatás szintén egypárti átrajzolása után már-már beteges naivitásra lenne szükség ahhoz, hogy azt gondoljuk, a többséget más is vezeti döntésében, mint a rövidtávú politikai előnyszerzés.

Mindebből látható, hogy még akkor is jó okunk volna elutasítani a javasolt változást, ha egyébként erős érvek szólnának mellette. Ilyen érvek azonban nincsenek. A kormányoldal szócsöveinek gyakori érve, hogy a gyakorlat máshol is létezik. Ez az állítás egyszerre semmitmondó és félrevezető. Semmitmondó, hiszen valaminek a létezése még önmagában nem mond el semmit arról, hogy jó-e, kívánatos-e, hogy ez a dolog létezik. Daganatos betegségek is léteznek, mégsem gondoljuk, hogy létezésük amellett szóló érv lenne, hogy ne próbáljuk gyógyítani őket. Ahhoz, hogy a gyakorlat létezéséből érvet kovácsolhassunk, minimálisan a gyakorlat létezésének üdvös hatásait kellene megmutatni. A legtöbbet emlegetett amerikai példa azonban erre nem ad alkalmat: a választói regisztráció a visszaélések és gyanúsítgatások örökös tárgya, amely aláássa a politikai folyamat legitimitásába vetett állampolgári hitet, és hozzájárul ahhoz, hogy a fejlett demokráciák sorában az Egyesült Államok az egyik legalacsonyabb részvételi átlaggal bír.

Az amerikai példán keresztül az is megmutatható, hogy a máshol is érvényes gyakorlatra való hivatkozás miért félrevezető, manipulatív. Az Egyesült Államokban és még néhány, jellemzően angolszász politikai hagyományú országban azért van szükség előzetes választói regisztrációra, mert (történelmi okokból) nem létezik univerzális népességnyilvántartás. Közismert, hogy Amerikában még egyetemes személyazonosító sem létezik: a legtöbben jogosítványukkal vagy útlevelükkel azonosítják magukat, ám ezek egyikének a birtoklása sem kötelező (nem mindenki vezet autót vagy utazik külföldre). Ezért a hiteles választói regiszter csak egyéni, önkéntes regisztráció útján állítható fel. Az ilyen regiszter létezése a demokratikus jogok gyakorlásának a feltétele, hiszen a szavazati joghoz nem csak az tartozik hozzá, hogy szabadon leadhassuk a voksunkat, hanem az is, hogy a szavazás rendszere a lehetőségekhez képest minimalizálja a csalások és visszásságok előfordulását.

Ahol tehát nincsen állami népességnyilvántartás, ott az önkéntes előzetes regisztráció a demokratikus jogok gyakorlását lehetővé teszi, ahol viszont van nyilvántartás, ott a regisztráció e jogok gyakorlását korlátozza. Apró különbség, nem nagyobb, mint a demokrácia és a népi demokrácia közötti. Éppen ezért pontatlan a Haza és Haladás Alapítvány szerzőjének egyébként kiváló írása, amikor azt mondja, a regisztráció által megvalósított burkolt cenzus „politikai értékvita” tárgya lehet. Ha értékvitán azokat a politikai közösséget óhatatlanul megosztó morális nézetkülönbségeket értjük, amelyek az egyes társadalmi célok egymáshoz viszonyított fontosságáról vagy egy-egy cél önmagában vett helyességéről szólnak, akkor a demokratikus jogok korlátozása az értékvitákon túl van. A demokráciának, a demokratikus jogok gyakorlásának ugyanis éppen az a legfőbb feladata, hogy az ilyen értékvitáknak méltányos, rendezett intézményes kereteket adjon. A demokraták közötti nézeteltérések ott érnek véget, ahol a kormánytöbbség e javaslata kezdődik.

A regisztráció mellett elhangzó másik érv, hogy így csak a tájékozottabb szavazók fognak dönteni az ország sorsáról. A tájékozott szavazó ideálja nyilván minden demokrata szívének kedves, de ez az érv egyszerre téves, megalapozatlan, és hazúg. Téves, mert nincsen okunk azt gondolni, hogy a motiváltabb szavazó egyúttal tájékozottabb is: a mindennapok gondjaival, munkával vagy gyerekneveléssel elfoglalt alkalmazott, vállalkozó vagy szülő képe az ország állapotáról ugyanannyira életszerű és releváns lehet, mint a politikafüggő, kormánypárti „kutatóintézet”-ben foglalkoztatott „elemző”-é. Az érv megalapozatlan, mert a ma is érvényes alkotmányossági teszt értelmében az állampolgári tájékozottság mint cél csak akkor indokolhat jogkorlátozást, ha a korlátozás a cél eléréséhez szükséges és a cél fontosságával arányos. A regisztráció a tájékozottság növeléséhez nem szükséges, hiszen az más, nem jogkorlátozó eszközökkel is elérhető lenne, például ha a közmédiában szinvonalas közéleti viták folynának és nem a kormányzati agitprop gépezeteként működne, vagy ha a „társadalmi konzultáció”-nak csúfolt manipulációra költött milliárdokat valóban tájékoztatásra költenék. És végül, az érv hazúg, mert a regisztráció nemcsak nem szükséges, de nem is alkalmas az állampolgári tájékozódás erősítésére, hiszen nem motivál a tájékozódásra, hanem csupán távol tartja a szavazástól a kevésbé tájékozottnak gondoltakat.

A kormánytöbbség joggal tart a ma még bizonytalan szavazók döntésétől. A Fidesz támogatottsága minden mérvadó intézet szerint az összes választó körében húsz százalékra vagy az alá csökkent, ami azt jelenti, hogy csak akkor van esélye a győzelemre 2014-ben, ha elvesztett szavazóinak számottevő részét visszaszerzi, vagy megakadályozza részvételüket. Az előbbire kevés esély mutatkozik, hiszen a párt elutasítottsága, azok köre, akik semmiképp nem szavaznának rá, meghaladja az összes szavazó felét, tehát az ellenzéki szavazók mellett a bizonytalanok jókora része is ide tartozik. Marad tehát a második megoldás, a bizonytalanok távoltartása. De téved a kormánytöbbség, ha azt gondolja, ezzel elkerülheti végzetét.