Alkotmánybírósági határozatok ötven nap alatt

Jog  |  2011. január 23.
Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

A magánnyugdíjat, a médiát, a közszolgálati státuszt és sok más területet átalakító törvények ügyében tengernyi alkotmányossági beadvány készült. A kérdés most az, hogy van-e még intézményi ellensúlya a kormánytöbbségnek. Az idő lassan lejár.

Az Alkotmánybíróság eljárásának nincs határideje. Előfordulhat, hogy hamar elbírálják az indítványt, és az is megtörténhet, hogy tíz év telik el, amíg megszületik a határozat. Az eljárás azonban nem tiszta önkény. Az Alkotmánybíróság ügyrendje szabályozza, hogy mi történik a beadványokkal beérkezéstől a döntésig. Az ügyrend szerint először az alkotmánybírósági főtitkár hivatala vizsgálja meg a kérelmeket. Ezt hívják előkészítő eljárásnak. Az elnök szabadon dönt arról, melyik alkotmánybíró feladata legyen a döntéstervezet kidolgozása. Ez a szignálás. A kijelölt bíró, akit előadó alkotmánybírónak neveznek, terjeszti elő az első határozattervezetet, így sok múlik az ő tempóján is.

A fair eljárást elősegíti az információszabadság. Az alkotmánybírósági indítványok beérkezésének idejét és tárgyát tartalmazó számítógépes lajstromhoz mindenki hozzáférhet a testület honlapján. Szintén folyamatosan nyilvánosságra kerülő információ, hogy a soron következő héten milyen ügyeket tárgyalnak meg a bírák, és miben várható döntés. Ma már – meghatározott feltételekkel – arra is van lehetőség, hogy az érdeklődők másolatot kapjanak az indítványokról. És természetesen maguk a határozatok is egytől egyig nyilvánosak. Sokat számít az is, hogy az alkotmányossági jogvitákkal kapcsolatos információkat a beadványozók és más érintettek is közzétehetik, a sajtóban sok mindent nyomon lehet követni az ügymenetből.

Mivel az alkotmánybíráskodás sokkal zártabb eljárásban zajlik, mint a rendes bíróságok döntéshozatala (a tárgyalások nem nyilvánosak), ezért a részletesen megindokolt ítéletek és közérdekű információk nyilvánossága teheti elfogadhatóvá a közvélemény számára az alkotmányossági döntéseket. Mindenki megismerheti, hogy mikor, milyen körülmények között és milyen indokok alapján hozza meg határozatait az Alkotmánybíróság. Megjegyzendő, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának nagy szerepe volt abban, hogy csökkent az eljárási önkény lehetősége. A Társaság a Szabadságjogokért kontra Magyarország ügyben a strasbourgi bíróság áttételesen az Alkotmánybíróságot is elmarasztalta, amiért nem adta ki az adatkérőknek Hende Csaba kábítószerügyi beadványának másolatát. E – mondjuk így – baleset óta sok apró változtatás történik, amelyek növelik a transzparenciát.

Most minden szem az Alkotmánybíróságra figyel. A tét nem kevesebb, mint hogy létezik-e még intézményi ellensúlya a kétharmados kormánytöbbségnek a magyar alkotmányos rendszerben. Az Alkotmánybíróság korábban hozott néhány döntése nyomán megroggyant a testület szakmai tekintélye. Tovább csökkentette az elismertséget a csak kormánypárti támogatást élvező két alkotmánybíró megválasztása. Az Alkotmánybíróság hatáskörének megnyirbálása miatti közfelháborodás ugyanakkor azt jelezte, hogy még egy meggyengült integritású intézmény is védelmet érdemel, ha a kontroll kiiktatásáról van szó.

Vajon van-e még lehetősége az Alkotmánybíróságnak befolyásolni a viharos tempójú törvényhozást? Vagy igaz, hogy a komótos ütemű alkotmányossági vizsgálat nem alkalmas az eszeveszett szabályhalmozás megfékezésére? Az Európai Unió és az Európa Tanács eljárási struktúrái rugalmasabbak, és jobban elősegítik a vészreakciókat? Most néhány esetet elevenítek fel, amikor az Alkotmánybíróság rendkívül dinamikus módon cselekedett.

2003-ban a pénzügyminiszter elrendelte, hogy meghatározott limit felett minden kereskedő köteles számlát kiállítani, akkor is, ha a vevő nem kérte. Péterfalvy Attila adatvédelmi biztos április 15-én kiadott egy közleményt, amely szerint a hivatalos közlönyből értesült az új szabályról, amelyet alkotmányellenesnek tart, ezért alkotmánybírósági beadványt készít. Az ügyben június 23-án született meg a rendelet megsemmisítéséről szóló határozat.

2006 viharos októberében a fővárosi önkormányzat rendeletet adott ki, amely szerint a közterület tulajdonosának hozzájárulása nélkül nem használható színpad, más építmény, hangosítóberendezés stb. a köztéri gyülekezések alkalmával. A Demszky-rendeletet a TASZ támadta meg november 17-i dátummal postára adott beadványában. Az Alkotmánybíróság egyetértett a beadvány érveivel, és február 12-én aláírt döntésével részben megsemmisítette a korlátozó szabályozást.

A fenti két eset sajátossága, hogy rendeletekről volt szó, amelyekről nem az összes alkotmánybíróból álló teljes ülés dönt, hanem az úgynevezett háromtagú tanácsok. Bár arról nincs statisztika, hogy a háromtagú tanácsok gyorsabb tempóban ítélkeznek-e, mint a teljes ülés, de az ügyrend szerint ezekben az ügyekben egyszerűbb az eljárás, ezért feltehető, hogy könnyebb előrehaladniuk a bíráknak.

A teljes ülés is képes azonban rapid eljárásra. Az Országos Választási Bizottság 2007. április 11-én tette közzé azokat a határozatait, amelyek szerint a vizitdíjról és a kórházi napidíjról szóló kérdésekben nem tartható népszavazás. Akik jogszabálysértőnek tartották az OVB döntéseit, 15 napon belül nyújthatták be kifogásaikat. Az iratok ezt követően kerülhettek át a jogorvoslati fórumként döntő Alkotmánybírósághoz. A testület június 5-én fogadta el azt a két határozatát, amely új eljárásra kötelezte az OVT-t annak érdekében, hogy lehetőség nyíljon a népszavazásra.

A törvények felülvizsgálata során is van példa hasonlóra. A legfrissebbek közé tartozik az új Polgári törvénykönyv ügye. Sok-sok évi előkészítés után 2009-ben fogadta el a parlament a kódexet, amelyet Sólyom László köztársasági elnök visszaküldött, mert több szabályával nem értett egyett. Miután a képviselők ismét megszavazták, egy külön törvényt is elfogadtak, amely a Ptk. hatálybalépését szabályozta. Az elnök ezt is visszaküldte, emiatt – az újratárgyalás után – csak 2010. február 15-én vált hivatalossá, hogy a törvény (pontosabban annak egy része) május 1-jén lép hatályba. A Fidesz nevében Répássy Róbert március 5-én nyilatkozott arról, hogy beadványt terjeszt elő az Alkotmánybíróságon. A testület április 26-án hozta meg súlyos döntését a hatályba léptető törvényről: mivel az állampolgároknak nem volt kellő idejük felkészülni a társadalmi viszonyokat jelentősen átalakító jogszabály alkalmazására, az új Ptk. nem léphetett hatályba.

A legutolsó példa a gyorsított alkotmánybírósági ügymenetre a 98 százalékos különadó elbírálása. 2010. augusztus közepén jelent meg a közlönyben az úgymond jóerkölcsbe ütköző egyes jövedelmek visszamenőleges hatályú visszavételét előíró törvény. A következő hetekben indítványok áradata érkezett az Alkotmánybíróságoz. A testület végül több mint nyolcvan beadvánnyal foglalkozott, és 2010. október 26-án nyilvánosan kihirdetett határozatában megsemmisítette a szabályozást. Az eset komolyságát nemcsak a sok indítvány bizonyítja, hanem az is, hogy egy friss alkotmánymódosítás értelméről is állást kellett foglalniuk a bíráknak.

Az említett határozatok megalapozottságáról és a gyors döntéshozatal indokoltságáról részletes elemzések adhatnak értékelést. Azt azonban ez a rövid leltár is bizonyíthatja, hogy az Alkotmánybíróság eljárásrendje és gyakorlata lehetővé teszi a nagy súlyú, halasztást nem tűrő ügyek gyors elbírálását.