Tisztesség akkor és most

Jog  |  2014. szeptember 29.
Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Hamarosan dönt az Alkotmánybíróság azoknak a bíróknak a beadványáról, akik Alaptörvény-ellenesnek tartják a fogyasztói kölcsönszerződések visszamenőleges rendezését, valamint a bankok és az állam közötti pereket szabályozó törvényt.

A Kúria határozata alapján megalkotott jogszabály szerint érvénytelen a bankok által széles körben alkalmazott árfolyamrésre vonatkozó szerződéses kikötés, valamint az általános szerződési feltételek egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő része.

Az árfolyamréssel kapcsolatban a jogalkotó egyszerűen meghatározta, hogy mit kell helyette alkalmazni és hogyan kell átszámítani a folyósítás és a törlesztés különböző árfolyamait. Az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatban a törvény kimondja, hogy a bankok által eddig alkalmazott szerződéses kikötések semmisek, mivel azok tisztességtelenek. A tisztességesség hét ismérve a törvény szerint az egyértelmű és érthető megfogalmazás, a tételes meghatározás, az objektivitás, a ténylegesség és arányosság, az átláthatóság, a felmondhatóság és a szimmetria. A jogszabályban a jogalkotó ezeket röviden és meglehetősen elnagyoltan ki is fejtette, így tudjuk, hogy tisztességtelen, ha a szerződéses kikötés tartalma a fogyasztó számára nem érthető, az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei nem tételesen meghatározottak, vagy ha a fogyasztó nem láthatta előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek áthárítására.

Ha a bank szerint az általa használt általános szerződési feltételek mégis megfelelnek a tisztességesség mind a hét ismérvének, akkor pert indíthattak az állam ellen. Ez alapján indult meg hetvenkilenc per, melyekben a bíróságok irracionálisan rövid határidőket betartva, egyetlen tárgyalás után kénytelenek ítéletet hozni.

Az Alkotmánybírósághoz forduló bírók szerint a törvény sérti a jogállamiság elvét, a hatalommegosztás elvét, a vállalkozás szabadságát, a törvény előtti egyenlőséget, a tisztességes eljárás követelményét, a bírói függetlenség elvét, valamint Magyarország által kötött nemzetközi szerződéseket. Bár mindegyik tétel védhető, a beadványok legerősebb része a jogbiztonság sérelmét alátámasztó érvrendszer. Nehéz vitatkozni azzal, hogy már megkötött, sőt, már teljesedésbe ment, lezárt szerződésekbe visszamenőlegesen beavatkozni nem lehet. Ha egy szerződés a megkötése időpontjában megfelelt a törvényeknek, akkor azt később nem lehet törvénybe ütközőnek minősíteni.

Ezzel kapcsolatban Trócsányi László igazságügyi miniszter (volt alkotmánybíró) az Alkotmánybíróságnak küldött jogi véleményében úgy reagált, hogy a törvényben rögzített hét feltétel nem minősül új anyagi jogi feltételnek, hanem a régi Polgári Törvénykönyvnek, azaz a meglévő jogszabálynak az adott esetkörre történő alkalmazása. Ezt a gondolatmenetet folytatva kifejti, hogy a bankok gyakorlata „a teljes érintett időszak alatt beleütközött a Ptk. tisztességtelen általános szerződési feltétekre vonatkozó mindenkori szabályaiba". „Ezt a professzionálisan működő, jogi tanácsadókkal felvértezett pénzintézeteknek önmagában a Ptk. generálklauzulái alapján fel kellett volna ismerniük, függetlenül attól, hogy ezen rendelkezések adott esetkörre irányadó bírói értelmezését a Kúria az adott időszakban még nem alakította ki, és a pénzintézeteknek maguknak kellett volna olyan önkorlátozó szabályozást kidolgozniuk általános szerződési feltételeikben, ami kizárja alakító joguk visszaélésszerű gyakorlását". Azt sem lehet elvitatni, hogy az általános szerződési feltételek korábban sem tartalmazhattak tisztességtelen kikötéseket. Ezt a korábbi Ptk. is kimondta.

Csakhogy korábban a szerződési feltételek tisztességességéről olyan ismérvek alapján döntöttek, amelyeket mind a bank, mind a fogyasztó, mind a bankfelügyelet, sőt a közjegyzők és az ügyészség is azonos módon, a mai tisztességesség-fogalomtól eltérően értelmezett. Akkor ugyanis egy-egy szerződési feltételt nem lehetett elkülönítetten, a többi szerződéses rendelkezéstől függetlenül értelmezni. Korábban egy szerződési feltétel akkor minősült tisztességtelennek, ha az - a szerződés egészét is figyelembe véve - valóban egyoldalú előnyt biztosított az egyik - tipikusan az általános szerződési feltétel megalkotója - részére. Ezt az egyébként még mai is érvényes szabályt a bíróságok az érintett ügyekben nem alkalmazhatják.

Ha a tisztességesség mai feltételeinek korábban is meg kellett volna felelni, akkor a miniszter által említett tisztességtelenséget észlelnie kellett volna az általános feltételeket jóváhagyó hatóságoknak. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a tisztességtelen általános szerződési feltételek korábban is érvénytelenek voltak. Hamis kormányzati érv, hogy a mostani törvényre azért volt szükség, hogy ne a fogyasztóknak kelljen egyenként megtámadni a szerződéseket. Korábban is lehetőség volt arra, hogy a tisztességtelen általános szerződési feltételeket különböző szervezetek közérdekű keresettel támadják meg bíróság előtt. Így ha a most össztűz alá vett banki szerződések korábban is nyilvánvalóan tisztességtelenek voltak, akkor az erre feljogosított ügyészség, a miniszterek, az országos szervek vezetői, a jegyzők, a kamarák, vagy a fogyasztói, szakmai gazdasági érdek-képviseleti szervek miért nem indítottak közérdekű pert? Az ilyen perek éppen úgy kihatottak volna minden fogyasztóra, mint a mai perek. Miért nem élt például 2005-ben a Polt Péter vezette ügyészség a közérdekű perindítás lehetőségével, mikor az akkori Ptk. is érvénytelennek nyilvánította a szerződésekben kikötött indokolatlan egyoldalú előnyöket. És miért nem tette ezt meg 2011-ben? A válasz egyszerű: akkor a szerződési feltételek tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kellett a szolgáltatás természetét, a szerződéskötéskor fennálló körülményeket és az érintett szerződési pontoknak a szerződés más részével való kapcsolatát. Ezeket ma a bíróság nem értékelheti, mert az új törvény szerint csak a konkrét szerződési feltételt vizsgálhatja, azt is csak az új törvényben meghatározott elvek alapján. Természetesen nem zárható ki, hogy egyes banki szerződések a régi szabályok szerint is tisztességtelenek voltak, és még az is lehet, hogy ezt bizonyos esetekben ma is meg lehet állapítani. De ennek eddig is megvoltak a megfelelő szabályai.

Az új feltételeknek szinte lehetetlen megfelelni. Hiszen lehet, hogy a szerződés a maga egészében annak megkötésekor kedvező volt a fogyasztóra, lehet, hogy a fogyasztók az akkor alternatívaként fennállt forinthitel-konstrukcióhoz képest hosszú évekig még az egyoldalú kikötésekkel együtt is kedvezőbb feltételekkel jutottak kölcsönhöz, sőt sokan más tartalmú általános szerződési feltételek mellett egyáltalán nem is jutottak volna kölcsönhöz. A ma megkövetelt feltételekkel annak idején nem lett volna hitelezés, mert a bankok ilyen körülmények között nem adtak volna devizahitelt, a forinthitelt pedig a fogyasztók a magas kamat miatt tartották elfogadhatatlannak. Ha a ma előírt kritériumoknak minden, általános szerződési feltételt alkalmazó cégnek meg kellene felelnie, akkor szinte valamennyi biztosító üzletszabályzata, az autókereskedéssel kötött adásvételi szerződés, az internetes hirdetési szerződés, vagy például a házhoz szállítást végző cégek és gépkölcsönző cégek által alkalmazott általános szerződési feltételek részben érvénytelennek minősülnének.

A kormányzati észrevételek szinte mindegyik alapvető jog esetében tételesen cáfolhatók. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy az Alkotmánybíróság helyt ad a bírói indítványnak. Megszokhattuk, hogy az Alkotmánybíróság csak elvétve ad életjelet magáról, azzal is csak fenntartja az államszervezet demokratikus működésének és a hatalommegosztásnak a látszatát. Ezzel pedig valószínűleg többet árt azoknak, mint használ. (Elég, ha csak az éppen most tárgyalt tényleges életfogytiglanra gondolunk, amiről évek óta lehet tudni, hogy nemzetközi szerződésbe ütközik, mégis csak most fogják ezt megállapítani, amikor már kész a kormányzati reakció: már folyamatban van a törvénymódosítás, tehát az Alkotmánybíróság lényegében egy irreleváns szabályról állapítja meg, hogy Alaptörvény-ellenes.)

Ilyen színjáték játszódik le a devizahiteles perekkel kapcsolatban is. Kezdve onnan, hogy a Kúria a kormány és a közvélemény nyomása alatt az önmaga által is alkalmazott elveket felrúgó jogegységi határozatot hoz, majd e mögé bújva a kormányzat olyan jogszabályt alkot, amely a bíróságokat teljesen felesleges eljárásokra kényszeríti, csak azért, hogy a független bíróság mondja ki a banki magatartás jogszerűtlenségét. És a három bank apró sikere az elsőfokú eljárás során, valamint az Alkotmánybírósághoz forduló két bíró eljárása is csak azt a látszatot kelti, hogy van itt még kontrollja a törvényhozó hatalomnak. Pedig nehéz komoly hatalmi pólusról beszélni ott, ahol meg lehet tenni a bíróságokkal, hogy a törvényben is rögzített ítélkezési szünet alatt bírókat rendeljenek be a szabadságukról csak azért, hogy a kormány az önkormányzati választások előtt végleg a bankokra tudja húzni a vizes lepedőt egy olyan eljárás keretében, ahol a bíró mérlegelési joga ki van zárva. És ahol az eddig eljárt mintegy ötven bíró közül csak ketten érezték azt, hogy legalább a korlátozott lehetőségeiket kihasználják a jogállamiság védelmében, mutatva, hogy ők ebben a színjátékban nem szeretnének szerepelni. Miután az Alkotmánybíróság nem gyakorolja eredeti funkcióját, ilyen esetekben a bíróságoknak - az Alkotmánybírósághoz és nemzetközi bírósági fórumokhoz fordulva - kellene felhívniuk a figyelmet arra, hogy az eljárás nem felel meg a jogállamiság követelményének.