A medve ölelése

Politika  |  2014. július 3.
Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Putyin Oroszországa sokféle eszközzel igyekszik hatalma alatt tartani az egykori szovjet tagköztársaságokat. Az Eurázsiai Gazdasági Unió a nyugati integráció gyengítését és az orosz államfő hatalmának megerősítését szolgálja.

Három egykori szovjet tagköztársaság – Grúzia, Moldova és Ukrajna – nemrég társulási szerződést írt alá az Európai Unióval, annak ellenére, hogy Oroszország olykor brutális módon igyekezett akadályozni a folyamatot. Ez ígéretes fejlemény a három ország számára, amely a Szovjetunió széthullása óta küzdött a stabilitásáért. Ám naivitás volna azt gondolni, hogy Oroszország könnyen feladja.

Az ukrajnai válság azt szemlélteti, hogy azok a volt szovjet tagállamok, amelyek megpróbálnak a Kreml jóváhagyása nélkül geopolitikai döntéseket hozni, nem maradnak sokáig egyben. Grúziában a szakadár abháziai és dél-oszétiai régió de facto függetlenné vált azóta, hogy Oroszország 2008-ban elismerte őket. Ma a visszatérésük Grúziához távolabbinak tűnik, mint valaha. Ami pedig Moldovát illeti, két évtizede küzd az elszakadó transznisztriai régió feletti ellenőrzésért. Sőt a kis gagauz autonóm régió februárban Oroszország támogatásával népszavazáson deklarálta a jogát a különváláshoz, ha Moldova „elveszíti államiságát”. Most az a veszély, hogy az elszakadáspárti vezetők épp ilyen igény fogalmaznak meg az EU-társulás kiforgatott értelmezésével, a szuverenitás elvesztésére hivatkozva.

Oroszország nemcsak igyekszik eltántorítani a volt szovjet tagköztársaságokat attól, hogy szorosabb kapcsolatokat építsenek ki az EU-val, hanem létrehozta a saját „EU”-ját, az Eurázsiai Gazdasági Uniót (EaU). Májusban Oroszország, Belarusz és Kazahsztán vezetői alakították meg a szervezetet egy nemzetközi szerződés aláírásával, amely jövő évben lép hatályba, miután mindhárom ország törvényhozása ratifikálta.

Vlagyimir Putyin orosz államfő szerint az EaU létrehozásával nem a Szovjetunió “feltámasztása” a cél, de úgymond bármelyik egykori szovjet tagállam szabadon csatlakozhat. És néhányan lelkesen meg is tennék. Friss közvéleménykutatási adatok szerint a kazahok 80 százaléka támogatja Putyint, és 70 százalék preferálja az ország csatlakozását az EaU-hoz.

Néhány ország annak ellenére kitart célkitűzései mellett, hogy Oroszország fenyegeti őket: ha az EU-integrációt választják, akkor szeparatista, etnikai vagy más problémákat gördít az útjukba. Mások viszont meghajlanak a nyomás hatására. Örményország, amely több mint két évtizede áll konfliktusban a szomszédos Azerbajdzsánnal a szakadár Hegyi-Karabah terület miatt, szeptemberben hirtelen megszakította a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val, és bejelentette, hogy az Oroszország vezette szervezethez szándékozik csatlakozni.

Kirgizisztán, az egyik legszegényebb poszt-szovjet állam Közép-Ázsiában, bár nem szembesül nyilvánvaló elszakadási igényekkel, de van dolga etnikai feszültségekkel a déli területein, ahol a helyi üzbégek és kirgizek 2010-es összecsapásainak több mint négyszáz áldozata volt. Ez az ország júniusban bezárta az Egyesült Államok katonai tranzitközpontját a főváros mellett, és deklarálta, hogy az év végén csatlakozik az EaU elődjének tekinthető vámunióhoz.

A Kreml más nyomásgyakorlási eszközöket is alkalmaz a volt szovjet tagköztársaságokkal szemben. Az orosz külügyminisztérium bejelentette, hogy a vámunión vagy az EaU-n kívül maradó ex-tagköztársaságok állampolgárai január 1-jétől nem utazhatnak be útlevél nélkül az országba. Valószínű, hogy ezt hamarosan vízumkényszer követheti, ami sokaknak okozhat komoly nehézséget. Például az Oroszországban élő és dolgozó mintegy másfél millió tadzsik rendszeresen hazaküldött pénze gazdasági szempontból döntő jelentőségű Tadzsikisztán számára.

Hasonló történet, hogy áprilisban Putyin aláírta azt a törvényt, amely megkönnyíti az orosz állampolgárság megszerzését a volt szovjet államokban élő, oroszul beszélő személyeknek. A jogszabályt egy hónappal a Krím félsziget elfoglalása után fogadták el. Nyilvánvalóan arra irányult, hogy a törvényes alapok lefektetésével felgyorsítsa az állampolgársági ügyintézést a krími és más kelet-ukrajnai lakosok számára. De egyúttal más EaU-tagállamok oroszul beszélő polgárainak millióit is hozzásegítheti az orosz állampolgársághoz. Ezzel nyomás alatt tarható például Észtország és Lettország, ahol sok orosz származású él.

Fontos azonban látni, hogy az EaU nem teljesen Putyin tervei szerint formálódik. Az Eurázsiai Gazdasági Bizottság legutóbbi ülésén Belarusz és Kazahsztán elutasította azt a kremli javaslatot, hogy vezessenek be vámokat az Ukrajnából és az EU-val társulási egyezményt aláíró más államokból érkező termékekre. A belarusz kormányzat Ukrajna szuverén jogának tekinti, hogy egyezményt kössön az EU-val – ez határozottan ellentmond az orosz álláspontnak. Sőt megtörténhet, hogy Belarusz vezet be vámokat az Oroszországból importált elektronikai termékekre.

Jelenleg úgy tűnik, az EaU-nak két fő célja van: megakadályozni a volt szovjet tagköztársaságok nyugati integrációját, és segíteni Putyin hatalmának fenntartását. Gazdasági fejlődés igénye nem látszik a napirenden.

Hacsak nem sikerül kézzelfogható gazdasági előnyöket felmutatni, az EaU egy újabb kudarcos intézményi kezdeményezés lehet a Független Államok Közössége, az Orosz-Belarusz Szövetségi Állam és a Közép-Ázsiai Unió után. És még Oroszország belső hanyatlását is felgyorsíthatja.

[A szerző a Radio Free Europe/Radio Liberty vezető szerkesztője és elemzője. A cikket a Project Syndicate engedélyével közöljük.]

(Fordította Tóth Gábor Attila)