Ronald Dworkin (1931-2013)

Társadalom  |  2013. február 15.
Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Február 14.-én reggel Londonban meghalt Ronald Dworkin, jogász és filozófus. Kézenfekvő volna azzal a fordulattal élni, hogy a 20. századi liberális jog- és politikai filozófia legnagyobb alakjai közé tartozott. Kézenfekvő volna, de nem egészen pontos. Pontosabb az a jellemzés, hogy az ő írásai definiálják – egy-két másik szerzőével együtt – a kortárs liberális politikaelméletet.

Jogfilozófiai művei megdöntötték a Hart-féle jogi pozitivizmus akkori egyeduralmát, és egyebek mellett szilárd megalapozást adtak annak a jogfelfogásnak, amely szerint az alkotmánybíráskodás és általában a bírói ítélkezés nem szorítkozhat szabályok mechanikus alkalmazására, hanem – főképp a nehéz, vitatott esetekben – a jogszabályok mögöttes igazolóelveire támaszkodva morális érvelést is kell alkalmaznia, sőt, a bírák óhatatlanul így járnak el, amikor alkotmányos alapelveket érintő kérdésekben döntenek.

A politikai filozófiában óriási hatása volt a demokráciaelméletre, illetve a szabadság és egyenlőség viszonyáról alkotott felfogásra. A demokrácia többségi felfogásának bírálója volt, ugyanakkor azt a nézetet is elutasította, amely az alkotmányos korlátok közé szorított többségi döntéshozásban két, egymástól független ideál – a demokrácia és az egyéni jogok – közötti kényszerű kompromisszum eredményét látta. Dworkin alkotmányos vagy „partnerségi” demokráciafelfogása szerint a liberális demokrácia nem valamiféle kompromisszum: a robosztus egyéni jogokat nem biztosító többségi szisztéma nem is tekinthető demokráciának, tehát az egyének olyan kollektív önkormányzatának, amely megalapozottan lép fel valamennyi tagja nevében.

A politikai filozófiában legnagyobb jelentősége valószínűleg egyenlőségelméletének volt. Dworkin koncepciója részben továbbgondolta, részben korrigálta, és új – sokak szerint kielégítőbb – elméleti alapokra helyezte John Rawls liberális egyenlőségfelfogását, amely nem sokkal korábban forradalmasította az angol nyelvű politikai filozófiát. Elméletének egyik motiváló gondolata, hogy a szabadság és az egyenlőség nem a politikai és társadalmi gyakorlatoknak két, egymással potenciálisan konfliktusban álló mércéje, hanem egyazon politikai ideál egymást kölcsönösen kiegészítő, megvilágító és értelmező vetületei. Az egyenlőség különböző felfogásait tárgyaló két híres tanulmányában amellett érvelt, hogy az elosztási egyenlőség és a piac nem ellenségek—éppen ellenkezőleg, az egyenlőség leginkább védhető, vonzó ideáljának tartalma és követelményei bizonyos idealizált piaci mechanizmusok ábrázolása nélkül még csak nem is tisztázhatók. Ebből persze nem a ténylegesen létező piacok által létrehozott egyenlőtlenségek morális igazolhatóságára következtetett, de arra igen, hogy eltérő vágyakkal, célokkal és prioritásokkal rendelkező egyének között nem lehetséges egyenlőség jól és helyesen szabályozott és megfelelően korrigált piac nélkül.

Dworkin fényes akadémiai pályát futott be, élete nagy részét megosztva Amerika és Anglia, a New York University és Oxford között, de sosem volt „csupán” egyetemi filozófus. Egyik, talán legfontosabb megformálója volt a közéleti szerepet vállaló filozófus figurájának, aki hozzászólója, résztvevője a közéletet foglalkoztató vitáknak, és olykor hozzászólt más országok politikai vitáihoz is, nemrégiben éppen Magyarországon. Nagyhatású írásainak jelentős részét nem szakfolyóiratokban, hanem a „művelt nagyközönség” magazinjában, a New York Review of Books-ban közölte. Közéleti polémiái – például Antonin Scaliával, az amerikai Legfelső Bíróság ma is hivatalban lévő konzervatív vezéregyéniségével az alkotmányértelmezés helyes felfogásáról – éppannyira emlékezetesek maradnak, mint a filozófiaiak, Harttal a jog és az erkölcs viszonyáról, vagy G.A. Cohennel és Amartya Sennel az egyenlőség megfelelő mércéjéről. Intellektuális szerepfelfogása nyilvánvalóan összefüggött azzal az egész életművén végighúzódó gondolattal, hogy a politikai filozófiában nincsenek tisztán technikai kérdések, vagy legalábbis az igazán fontos kérdések biztosan nem ilyenek. A személyes életfelfogás etikai kérdései, a személyközi moralitás, a társadalmi igazságosság, a demokrácia és a jogelmélet problémái ha távolról is, de folytonosak egymással, és személyes életünk sem lehet maradéktalanul sikeres, ha a társadalom, amelyben élünk, igazságtalan. Ennek látszólag ellentmond, hogy bár Dworkin az amerikai társadalmat, amely írásainak kontextusát adta, súlyosan igazságtalannak tartotta, minden beszámoló szerint azért neki igencsak sikerült örömét lelnie az életben. Bizonyára ebben olykor segítségére volt egy pohár filoxéra-előtti bordói és néhány bíbictojás elfogyasztása.