A férfi, aki félt kimondani az L betűs szót

Politika  |  2010. november 18.
Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

David Cameron pekingi kereskedelmi tárgyalásán az emberi jogok és a demokrácia erényeit magasztalta, de nem említette a bebörtönzött író, Liu Hsziao-po ügyét.

Miniszterelnökként David Cameron pekingi útjának első állomása egy Tesco volt. Miközben a szójaszósszal és tojásos tésztákkal teli polcokat szemlélte, emberi jogi aktivisták loholtak a sarkában, és sürgették, hogy nyilvános nyilatkozatban foglaljon állást az emberi jogok mellett.

A nyugati vezetőket persze mindig erre kérik, amikor a kínai vezetőkkel találkoznak, de Cameronra még a szokásosnál is nagyobb nyomás nehezedik, figyelembe véve Kína kurta-furcsa (már-már hisztérikus) reakcióját arra, hogy idén a Nobel-békedíjat a bebörtönzött értelmiségi, Liu Hsziao-po nyerte el. Liu sok vitára okot adó elismerése óta Cameron az első nyugati vezető Pekingben.

A kínai emberi jogi aktivisták sem kímélték Cameront. A Today műsorában a disszidens művész, Aji Vejvej elmondta, hogy Cameron bűnt követne el, ha nem hozná szóba az emberi jogok kérdését Hu Csin-tao elnökkel való kétnapos kereskedelmi tárgyalásai során.

Végül Cameron nem hozta szóba az L (Liu) betűs embert, amikor a demokrácia, a független bíróságok és szabad média előnyeit sorolta a Pekingi Egyetem diákjainak. „A kormány tevékenysége során mindig a jog uralmának van alávetve – mondta. – Ez korlátozza a kormányzást, és időnként bosszantó, amikor a bíróságok álláspontja eltér a kormányétól, de végül is úgy gondoljuk, hogy ezek a jogállami korlátok jobbá teszik a kormányt, és erősebbé az országot.”

Az előadást nem közvetítették nyilvánosan, és valószínűtlen, hogy az emberi jogi követelményekről szóló rész eljut a szélesebb néprétegekhez. Néhány órával a beszéd elhangzása után egy gyors keresés a baidu.com-on elárulta, hogy csupán egyetlen kínai hírcsatorna, a hongkongi központú Phoenix Tv számolt be Cameron vitákat kiváltható kijelentéseiről.

Cameron igen diplomatikusan fogalmazott, talán részben azért, mert amikor utoljára, 2007-ben itt járt, egy kínai hivatalos személy állítólag arrogánsnak titulálta őt a kínai emberi jogok helyzetéről tett nyilvános kijelentései miatt. A Pekingi Egyetemen tett látogatása során óvatosan fogalmazott, amikor arról beszélt, hogy az Egyesült Királyság nincs erkölcsi fölényben Kínával szemben, és hogy az Egyesült Királyság sem tökéletes.

Kína előzőleg figyelmeztette a nyugati kormányokat, hogy magukra vonhatják a haragját, ha részt vesznek Liu díjkiosztó ünnepségén. „Az európai országok egyszerű és világos választás előtt állnak: részt akarnak-e venni a Kína igazságszolgáltatási rendszerét megkérdőjelező politikai játszmában, vagy valóban baráti viszont szeretnének-e kiépíteni a kínai kormánnyal és néppel?” – mondta Cuj Tien-kaj külügyminiszter-helyettes a múlt héten. Egyetlen kormánytól sem várható, hogy meghajol egy ilyen fenyegetés előtt. Számos ország, beleértve az Egyesült Királyságot és Franciaországot, be is jelentette, hogy részt vesz a díjkiosztó ünnepségen. Mégis más dolog, ha az ember Pekingben van, ahol a dolgok elsimításán fontmilliárdok múlnak.

Kína mindig is kényes volt a sajátos emberi jogi felfogása miatt kapott nyilvános kritikákra, saját fegyvere pedig a pénz. Egy közelmúltban készült tanulmány kimutatta az úgynevezett „dalai láma effektus” létét. E szerint azoknak az országoknak, amelyek hajlandóak találkozni Tibet száműzetésbe vonult szellemi vezetőjével, a találkozást követő két év alatt átlag 8,1 százalékkal csökken a kínai exportjuk. Kijózanító üzenet ez egy olyan ember számára, aki „rendkívül fontos kereskedelmi tárgyalásra” utazik.