Kérdések a nagykövethez

Politika  |  2012. január 3.
Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  Olvasói levél  |    |  

Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász Egy liberális lelkiismerete címmel blogot vezet a New York Times online kiadásában, ahol közzétette Kim Lane Sheppele princetoni professzor vendégbejegyzését a magyar alkotmányos átalakulásról. A posztra nyílt levélben reagált Szapáry György, Magyarország egyesült államokbeli nagykövete. Sheppele az alábbi viszontválaszt jelentette meg.

Kedves Szapáry Nagykövet Úr,

köszönettel vettem levelét. Mindig örülök, ha többet hallhatok a magyarországi fejleményekről. Mivel felajánlotta, hogy a tények tekintetében felvilágosítást nyújt, feltennék Önnek néhány kérdést.

Először az új választási eljárás kereteiről: a választási eljárással kapcsolatos kritikám nem az arányos képviseleti és az egyéni kerületi vegyes rendszerről szól, és nem is arról, hogy nagyobb választókörzeteket szükséges kialakítani a parlament létszámának változása miatt. Kritikám inkább arra módszerre vonatkozott, ahogy a választókerületek határait megvonták. A Haza és Haladás elemzése arra az eredményre jutott, hogy ilyen választókerületekkel mindhárom utóbbi választást a Fideszt nyerte volna, pedig a jelenlegi választókerületek alapján lezajlott választások közül kettő során más pártok győztek. Ön említést tesz más elemzőintézetekről, amelyek azt állítják, hogy az új választókerületi rendszer nem járt volna ilyen eredményekkel, de nem olvastam egyetlen olyan elemzést sem, amely erre a következtetésre jutott volna.

Meg tudná mondani, hol találhatom meg ezeket az elemzéseket? Van arra lehetőség, hogy ezeket az eredményeket online elérhetővé tegye azok módszertanának olyan átlátható formájával együtt, ahogy azt a Haza és Haladás elemzése tette? Ha valóban vitathatók a tények, akkor jó lenne konkrét bizonyítékát látni annak, hogy a Haza és Haladás valami lényeges kérdésben tévedett.

Az nem egyedi jelenség, hogy a közhatalom birtokosai átrajzolják a választókerületek határait, így a Fidesz ebben a tekintetben nem tesz szokatlant. De egyetlen olyan rendszert sem ismerek, amely lehetővé teszi a hatalommal rendelkező párt számára azt, hogy egy meghatározott választókerületi rendszer határait kétharmados törvényekbe foglalja, és amelyben ugyanakkor nincs olyan független szerv vagy testület, amely megállapíthatná, hogy a kerületek határait méltányosan húzták-e meg. Összehasonlító választójogi szempontból Magyarország esete egyedi.

Értem azt az állítását, hogy a szavazók mindig megváltoztathatják a véleményüket, és ezért az aktuális politikai hatalom szándéka szerint kialakított választókerületek nem tudják kezelni a választói preferenciák hatalmas ingadozásait. Az új határok között azonban a magyar kormány változatlan maradt volna a Fidesz első, 1998-ban bekövetkezett választási győzelme óta. Kétségtelen, a 2002-es választási eredmény szoros volt. De a 2006-os már nem, ennek ellenére akkor is a Fidesz nyert volna az új kerületi határok alapján lefolytatott választásokon. Ezért vélik úgy nemzetközi megfigyelők, hogy az új kerületi rendszer méltánytalan: majdnem elképzelhetetlen mértékű választói preferenciaváltozásnak kell ahhoz bekövetkeznie, hogy újra más kormány kerüljön a jövőben hatalomra.

Másodszor arról kérdezem, hogy vajon a választók tudták-e, hogy egy új alkotmányra is szavaztak, amikor a Fideszre adták le voksaikat. Ahogy azt Ön is elismeri, a Fidesz kampányában nem szerepelt az új alkotmányra vonatkozó ígéret. Orbán miniszterelnök közvetett kijelentése a „nagy változásokról” nem arról szólt, hogy a teljes alkotmányos rendszert radikálisan átalakítanák. Tekintettel a szocialista párt népszerűtlenségére a választások idején, sokan kétségtelenül radikális változást akartak a politikai vezetés terén – minél nagyobb, annál jobb. Azonban ez messze nem azonos azzal, hogy új alkotmányt írnak egyetlen ellenzéki párt egyetértése vagy megerősítő népszavazás nélkül, ami bizonyíthatná: tényleg ez az, amit a közösség akar. Ha bármilyen konkrét idézetet tudna mondani bármilyen forrásra utalva, ahol a Fidesz kifejezetten azt ígérte, hogy megválasztása esetén új alkotmányt fog írni, örömmel venném, ha tájékoztatna ezen bizonyíték elérhetőségéről.

Jómagam egyike voltam a legutóbbi alkotmányszövegező folyamatban közreműködő szakértő tanácsadóknak 1995–96-ban, így tudom, hogy egy új alkotmányról már régóta volt szó. De 1995-ben az alkotmányt olyan tartalommal módosították, hogy az országgyűlési képviselők 4/5-ének szavazata volt szükséges ahhoz, hogy az alkotmányozás folyamata megkezdődhessen. Amikor tehát a folyamat elkezdődött, az alkotmány szövegezéséért felelős bizottság által elfogadott szabály szerint a hat közül öt parlamenti párt egyetértése volt szükséges bármilyen változáshoz. Ennek ellenére amikor a Fidesz tavaly kormányt alakított, az egyik első dolga az volt, hogy hatályon kívül helyezze a 4/5-ös követelményt, ami lehetővé tette számára, hogy egyetlen ellenzéki párt támogatása nélkül új alkotmányt írjon. Továbbá, az alkotmányszövegezés során nem létezett olyan szabály sem, amely megkövetelte volna, hogy bármely ellenzéki párt egyetértsen bármely bevezetett változással. Ezek mind-mind nagyon lényeges különbségek a legutóbbi alkotmányozási kísérlethez képest.

Amennyiben valóban volt politikai konszenzus az új alkotmány szükségességéről, miért helyezte hatályon kívül a Fidesz az alkotmány 4/5-ös korlátozó szabályát, még mielőtt rohamléptekben belekezdett az alkotmányos változtatásokba? Mivel a Fidesz már rendelkezett az országgyűlési képviselői helyek 68 százalékával, biztos meg tudta volna szerezni legalább 12 százaléknyi képviselő egyetértését ahhoz, hogy új alkotmány megszövegezésére van szükség, amennyiben valóban olyan mértékű volt e vonatkozásban a konszenzus, mint ahogy azt Ön állítja. Továbbá, miért nem tartotta magát ahhoz az 1995–96-os alkotmányszövegezési folyamatban alkalmazott szabályhoz, amely a parlamenti pártok túlnyomó többségének konszenzusát kívánta meg minden egyes változtatás jóváhagyásához?

Magam nem érzékeltem az új alkotmány elfogadásának folyamatos igényét – sem a választók, sem az ellenzéki pártok részéről, sőt a választásokat megelőző ideig még a Fidesz részéről sem. Meg tudná indokolni, miért gondolja azt, hogy e tekintetben széles körű egyetértés volt akkor, amikor a Fidesz nekilátott a folyamatnak? Vagy miért gondolja azt, hogy olyan széles körű támogatást élvez maga a nemrég elfogadott alkotmány? A kormány megválasztása óta az őt hatalomra juttató szavazók felének támogatását már elvesztette. Jelezheti ez esetleg az új alkotmány támogatásának hiányát?

Harmadszor, a bíróságokról: nagyon tisztelem a magyar bírákat, magam négy évig a magyar Alkotmánybíróságon voltam kutató, így sok rendkívül felkészült magyar bíróval volt lehetőségem közelről megismerkedni. De a bíróságok függetlensége nem a bírók attitűdjén múlik, a függetlenséget intézményes megoldások biztosíthatják. A bíróságokról szóló új szabály lehetővé teszi azt, hogy bármely, a rendes bíróságokon ítélkező bírót másik bírósághoz helyezzenek át pusztán az Országos Bírói Hivatal elnökének döntése alapján. Meg tudja mondani, hogy milyen eljárás áll nyitva egy olyan bíró számára, aki az új rendszerben meghozott áthelyezési döntéssel szemben tiltakozna? Rá tudna mutatni arra, hogy milyen szempontokat kell az Országos Bírói Hivatal elnökének mérlegelnie az áthelyezés tárgyában hozott döntése során? Amennyiben nincsenek ilyen szempontok vagy eljárások, akkor egyáltalán nem képzelgés azt gondolni, hogy politikai vagy más, meg nem engedhető szempontok szerepet játszhathatnak az ilyen döntések meghozatala során. Mi tudja ezt megakadályozni? És mit tehet egy bíró, aki úgy véli, hogy politikai okokból helyezték át/jelölték ki? Sem az alkotmány, sem a bíróságokról szóló törvény nem tartalmazza ezeket a sztenderdeket és eljárásokat. Van más olyan jogszabály, amely ezeket az előírásokat tartalmazza? E tekintetben szintén szívesen veszem, ha felvilágosít, de magam nem találtam semmilyen garanciát a hatályos jogszabályokban.

Továbbá egy ma (december 30.) elfogadott alkotmánykiegészítés lehetővé teszi mind az Országos Bírói Hivatal elnökének, mind a legfőbb ügyésznek azt, hogy az ország bármely bíróságát kijelölje egy ügyben illetékes bíróságként. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a kormányzat ilyen mértékű beleszólását az eljáró bíróságok kijelölésébe, gondolom, ezért döntött úgy a kormány, hogy ezt a lehetőséget egyenesen az alkotmányban teremti meg. De ahol politikai szereplők dönthetik el, hogy melyik bíró járjon el egy ügyben, ott a bírói függetlenséget felszámolták.

Az Ön kormánya arra hivatkozott, hogy ezen új illetékességi szabályokra azért van szükség, mert így csökkenthető a bírósági eljárások hossza. Lehet, hogy a jogosultak kizárólag a hatékonyság szempontjait fogják valóban érvényesíteni, amikor bíróságokat jelölnek majd ki annak érdekében, hogy minden ügyben gyorsabban születhessenek meg a döntések. Az Országos Bírói Hivatal elnöke és a legfőbb ügyész kijelölési hatásköre azonban fontos kérdéseket vet fel a jogi eljárások méltányosságával kapcsolatban is. Milyen lehetősége van egy védőnek vagy egy peres félnek arra, hogy vitassa az általános illetékességi szabályoktól eltérő bíró kijelölését, ha nem ért azzal egyet? És mivel ugyanaz a szabály vonatkozik a fellebbviteli bíróságokra is, mint az első fokon eljárókra, mi a garanciája annak, hogy egy vádlott vagy polgári perben egy alperes ügyében valóban független bíró hoz majd döntést?

Negyedszer, a fontosabb hivatalok választási ciklusokon átívelő kinevezéséről. Igen, egyetértek Önnel abban, hogy demokráciákban bevett gyakorlat nem politikai természetű hivatalok élére hosszabb időre kinevezni a vezetőket. De az is bevett gyakorlat, hogy az ilyen fontos hivatalokat betöltő személyeket több párt megegyezésével vagy más olyan módon választják meg, amely biztosítja, hogy egy párt ne szerezhessen domináns befolyást az összes ilyen közhatalmi pozícióra. Például Németországban az alkotmánybíróság tagjait oly módon választják meg, hogy a bírák fele a jobboldali, a másik fele a baloldali pártok által preferált bírák közül kerüljön ki. Ennek következtében az alkotmánybíróság mindkét szenátusában biztosított, hogy a bírák fele-fele arányban bírják a kormányzati és az ellenzéki pártok támogatását. Az Egyesült Államokban minden ilyen magas rangú közhivatal betöltéséhez szükséges a szenátus jóváhagyása is, ahol a parlamenti kisebbségeknek megfelelő lehetőségük van megakadályozni szavazatukkal egy jelölt megválasztását.

Magyarországon a korábbi alkotmányos rendben léteztek olyan biztosítékok, amelyek garantálták, hogy a fontos közhivatalokat nem foglalhatja el egyetlen párt: az Alkotmánybíróság tagjainak bírniuk kellett a parlamenti pártok többségének a támogatását, mielőtt megválaszthatták őket 2/3-dal alkotmánybíróvá. Az első lépcső kiiktatásával, amit a Fidesz tett meg a kormányra kerülését követő első évben, a parlamentben elég nagy többséggel rendelkező egyetlen pártnak is lehetősége nyílt arra, hogy kedvelt jelöltjeit az alkotmánybírói székbe ültesse anélkül, hogy ehhez egyetlen másik párt támogatására szükség lenne.

Nem ismerek egyetlen olyan alkotmányos rendszert sem, amelyben ilyen sok, hosszú időtartamra választott közhivatalnok lenne, és ahol ezzel együtt a közhivatalok betöltőinek választási metódusa nem követeli meg több párt egyetértését vagy a független ellenőrzés egyéb más formáját. De az is lehet, hogy valami elkerülte a figyelmemet. Megpróbált-e a Fidesz bármelyik ellenzéki párttal egyetértésre jutni az említett közhivatalok betöltőinek személyét illetően – az alkotmánybíráktól a legfőbb ügyészen, az Országos Bírói Hivatal elnökén, az Állami Számvevőszék elnökén, a Költségvetési Tanács elnökén át a Médiatanács elnökéig vagy bármely egyéb, hosszú időre kinevezett pozíciót betöltővel kapcsolatban? Garantálja-e bármelyik új jogszabály a testületi vezetésű állami szervek (mint a választási bizottság vagy a médiahatóság) esetén azt, hogy több párt jelöltjei is jelen legyenek a testületek döntéshozói között? Garantálja-e bármelyik új jogszabály az egyszemélyi vezetésű szerveknél (mint az Országos Bírói Hivatal, az Állami Számvevőszék vagy a Legfőbb Ügyészség) azt, hogy a hivatalt betöltők választása során több párt befolyása is érvényesülhet, és ami biztosítja ezen szervezetek vezetésének pártatlanságát? Ezekben a kérdésekben szívesen veszem a felvilágosítását, de magam nem találtam semmi ilyen garanciát az új szabályokban annak ellenére sem, hogy azok a szabályok, amelyeket az újak felváltottak, tartalmaztak ilyeneket.

S végezetül a ténybeli tévedésekre térve: amint Ön is láthatja, első írásomban minden pozíció vonatkozásában pontosan soroltam fel a mandátumok új időtartamát. Néhány esetben ez az időtartam maradt a régi, néhány hosszabb, néhány pedig rövidebb lett. Egyes pozíciók teljesen újak, és a legtöbbjük esetében a hatáskör oly mértékben megnőtt, hogy mindannyian nagyobb hatalmat gyakorolhatnak, mint korábban, ezért még lényegesebb az, hogy ki látja el ezen szervek feladatait. Azt nem kellett volna írnom, hogy minden felsorolt pozícióban lévő mandátuma hosszabb lett, azt azonban igen, hogy mindegyiknek megnőtt a hatalma. A legfőbb ügyész konkrét ügyben eljáró bíróságot jelölhet ki. Az Állami Számvevőszék szélesebb körű vizsgálatokat folytathat. Az új Költségvetési Tanács megvétózhatja a költségvetést, aminek az is lehet a következménye, hogy feloszlatják az Országgyűlést. A Médiatanács elnöke óriási befolyást tud gyakorolni a frekvenciák kiosztására és arra, hogy mekkora bírságot szabnak ki azokra az újságírókra, akik megsértik a homályosan megfogalmazott médiaszabályokat. Az Országos Bírói Hivatal elnöke egy teljesen új pozíció, akinek lehetősége van teljesen átalakítani a bíróságokat. Végigtekintve ezeken a pozíciókon és a hozzájuk tartozó új hatáskörökön, ha Ön nem lenne a kormányzó pártban, tisztességesnek tartaná ezeket az új alkotmányos megoldásokat?

Az alkotmánymódosítás radikális lépés egy kormányzat részéről. Egy alkotmány egyetlen párt általi előterjesztése és elfogadása olyan nemzetközi kritikát vált ki, amilyenben Magyarországnak része volt. Amennyiben a Fidesz-kormány valóban az ellenzékkel együtt munkálkodott egy igazán konszenzusos alkotmány megalkotásán, akkor magam és mások is figyelmen kívül hagytunk valamit. De örömmel hallanánk mindannyian ilyen fejleményekről.

Üdvözlettel,