Gyakorló hívő vagyok, aki a buddhizmus tanításait követi. A nagy vallások, köztük a buddhizmus felvirágzása óta több mint ezer év telt el. Ez idő alatt a világ sok konfliktust tapasztalt, amelyekben különböző vallások hívei vettek részt. Gyakorló hívőként is elismerem a tényt, hogy a világ vallásai sokféle megoldást kínálnak a zaklatott elme féken tartására. Ennek ellenére mégis úgy érzem, nem értük még el lehetőségeink határait.
Azt szoktam mondani, a világ minden polgárának joga van a vallásgyakorlásra vagy az attól való tartózkodásra. Mindkét választás egyformán helyes. De ha valaki egyszer elfogadja a vallást, akkor különösen fontos, hogy képes legyen elméjét erre összpontosítani és a mindennapokban őszintén gyakorolni a vallását. Mindannyian tapasztaljuk, hogy hajlamosak vagyunk saját vallásunkat minduntalan előnyben részesíteni, mondván, ehhez vagy ahhoz a valláshoz tartozunk, ahelyett hogy megpróbálnánk kontrollálni elfogult elménket. Ez visszaélés a vallással.
Ismerek egy chilei fizikust, aki egyszer azt mondta nekem: egy tudós éppen azért nem lehet elfogult a tudomány iránt, mert szenvedélyesen szereti azt. Én buddhista vagyok, hiszem és tisztelem Buddha tanításait, de ha a buddhizmus szeretetét ragaszkodás váltja fel, akkor az elmém elfogulttá válik. Az elfogult elme pedig sosem képes látni a teljes képet, befogadni a valóságot. És minden olyan cselekedet, amely az elmének ebből az állapotából fakad, valóságidegen. Ez a forrása sok problémának.
A buddhista filozófia szerint a boldogság a megvilágosult elme gyümölcse, míg a zavart elme szenvedést okoz. Ez nagyon lényeges. A megvilágosult elmével ellentétben a zavart elme nincs összhangban a valósággal. Mielőtt ítéletet mondunk valamiről, beleértve az emberek politikai, gazdasági vagy vallási tevékenységét is, meg kell értenünk azt. Ezért nagyon fontos az indokok ismerete. Buddha tanításai az ésszerűségen alapulnak, és úgy vélem, nagyon gyümölcsözőek.
Persze minden vallás tartalmaz transzcendens elemeket, amelyek felfoghatatlanok az elménk számára, és nem önthetők szavakba. Például a keresztény és az iszlám vallás istenképe és a buddhizmus megvilágosodásra vonatkozó elgondolása metafizikai, ezért azt földi halandó nem értheti meg. Ezzel a nehézséggel minden vallás szembesül. A kereszténység, az iszlám, a buddhizmus és a hinduizmus is azt tanítja, hogy a hiten keresztül vezet az út a végső igazsághoz.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a vallásgyakorlóknak őszintén hinniük kell vallásuk tanaiban. Különbséget kell tennünk az egy vallásban és a több vallásban való hit között. A szó szoros értelmében az előbbi ellentmond az utóbbinak, ezért fel kell oldanunk ezt az ellentmondást. Erre akkor van mód, ha figyelembe vesszük a tágabb összefüggéseket. Az ellentmondás egy adott kontextusban nem feltétlenül ellentmondás egy másik összefüggésben. Egy személy esetében az igazság szorosan kapcsolódik a végső menedék egyetlen forrásához. Ha viszont több személyről vagy a társadalomról van szó, akkor óhatatlanul több forrása van a végső menedéknek, a vallásnak és az igazságnak.
A múltban ez nem okozott komoly problémát, mert a saját vallásukat követő népek egymástól elkülönülten léteztek. A mai világban, ahol az emberi közösségek ezernyi szállal kapcsolódnak egymáshoz, szembesülünk a sokféle vallás különbségeivel. Nyilvánvalóan megoldást kell találnunk erre a kihívásra. Például India az elmúlt néhány ezer évben sok vallást ismert meg. Néhányuk külföldről érkezett, más részük Indián belül jött létre. Ennek ellenére e vallások képesek voltak békében élni egymás mellett, s az erőszakmentességet hirdető ahinszá elve virágzott ebben az országban. Ez az ősi elv még ma is sok vallásra hatással van. India büszke lehet erre a becses örökségre.
Például az Indiához tartozó Ladakh régió buddhista vidék volt évszázadokon át, de más vallások, mint az iszlám, a kereszténység, a hinduizmus és a szikhizmus is virágzott ezen a tájon. Bár a ladakhi emberek számára természetes, hogy elkötelezett hívei saját vallásuknak, ez mégis egy olyan békés környék, ahol nincsenek súlyos problémák vallási türelmetlenség miatt. Első ladakhi utam alkalmával hallottam egy idős muszlimot, amint beszédében „szangha közösséget” említett. Ilyen kifejezés nincs az iszlámban, és ez a fajta hivatkozás erős bizalmat kelt a buddhisták körében. Vagyis a különböző vallási hátterű ladakhi népek közel állnak egymáshoz, és harmonikusan tudnak együtt élni.
Azt gondolom, helyes, ha a mecsetekben imádkozó muszlim hívek teljesen átadják magukat Allah dicsőítésének. Ugyanígy a buddhisták is odaadóan imádkoznak a templomaikban. A társadalmi közösségnek, ahol sok vallás van jelen, el kell ismernie több prófétát és az igazság különböző forrásait. Az ilyen társadalmakban fontos a különféle vallások és követőik közötti harmónia és az egymás iránti tisztelet. A hit és a tisztelet azonban két különböző dolog. Az embernek mélyen hinnie kell saját vallásának tanaiban, és tisztelnie kell minden más vallást.
Bizonyosan jó példát mutat az a társadalom, amely képes megvalósítani a közösségek és vallások harmonikus együttélését ebben a mai, etnikailag és vallásilag színes, multikulturális világban. Etnikailag sokféle társadalomban a legnagyobb nehézség a többség és a kisebbség együttélése. A többséghez tartozóknak mindig úgy kell tekinteniük a kisebbség tagjaira, mint saját meghívott vendégeikre. A kisebbségnek pedig képesnek kell lennie arra, hogy megértővé tegye a többséget. Más szavakkal, harmóniában kell élniük. E harmónia fenntartása érdekében a többségnek tekintetbe kell vennie és értékelnie kell a kisebbség nézeteit és véleményét. A kisebbségnek pedig érdemes feltérképeznie a többség számára érzékeny témákat és megfogalmaznia az ezekkel kapcsolatos kétségeit. Mindkét félnek törekednie kell arra, hogy világosan fejtse ki, mit gondol a másik álláspontjáról. És mindkét fél csak nyerhet, ha a problémákat ilyen baráti módon rendezik. Az egymással szembeni gyanakvás viszont kárt okoz mindkét közösségnek. Ezért nagyon fontos, hogy harmóniában éljenek, és állandó figyelemmel legyenek a másik véleményére. A legjobb módszer, ami ehhez segíthet: a párbeszéd, a párbeszéd, a párbeszéd.